INFORÁDIÓ 
2018. augusztus 15. szerda
Mária
labdarúgásfoci-vb 2018top 50diego maradona
A vb-történet ötven legjobb futballistája: 3. Diego Maradona - botrányhős és szupersztár

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 3. Diego Maradona - botrányhős és szupersztár

Infostart / Dénes Tamás

Az 1982-es vb nem sikerült igazán jól a számára, de 1986-ban szinte egyedül nyerte meg a tornát, 1990-ben egy a korábbi argentin gárdákhoz képest rossz csapatot vitt el a döntőig, s ki tudja, meddig jut 1994-ben, ha nincs a „doppingügy”. Vb-rangsorunk 3. helyezettje: Diego Armando Maradona

Maradonáról azt tartják, soha, egyetlen futballistának sem volt olyan gömbérzéke, mint neki. Nem érdekelte, hogy rongy-, tenisz- vagy gumilabdával, naranccsal, vagy éppen igazi bőrfocival kell zsonglőrködnie. Úgy festett, mintha más planétáról csöppent volna közénk, mintha számára a labdával való bűvészkedés lett volna ugyanolyan természetes, mint másnak a sétálás, a futás, vagy a guggolás. Őt a Jóisten valóban a futballra teremtette.

A hetvenes évek elején a Los Cebollitas, azaz Hagymácskák nevű alakulatban kezdett játszani, majd a kiscsapatot támogató Argentinos Juniorshoz került. Tíz nappal 16. születésnapja előtt (1960. október 30-án született) Juan Carlos Montes, az új edző pályára küldte Giacobetti helyett a córdobai Talleres elleni mérkőzés második félidejében. Diego a 16-os mezt viselte.

„Ne izgulj, nem lesz semmi baj. Csak mindent csinálj úgy, mint az edzéseken”

– mondta Montes az újoncnak, aki megfogadta a tanácsot. Első labdaérintésével szemtelen kötényt adott Juan Domingo Patricio Cabrerának. A mérkőzésről véletlenül maga a főszerkesztő, Héctor Vega Onesime tudósított az első számú sporthetilapban, az El Graficóban. Hetest adott a 45 percet játszó kölyökzseninek, aki attól a naptól az első csapat tagja lett. Négy esztendőn keresztül játszott az Argentinos Juniors proficsapatában, 166 mérkőzésen 111 gólt lőtt.

Az elkövetkező hónapokban rendszeresen edzett az Argentinos gárdájával, s az ifjúsági válogatottal is. Utóbbival edzőmeccseket játszottak az A válogatott ellen is. 1977 februárjában Cesar Luís Menotti, az Albiceleste szövetségi kapitánya félrehívta. Maradona később úgy emlékezett, hogy a beszélgetés alatt végig remegett a lába, úgy nézett a Soványnak (El Flaco) becézett edzőre, mint az Istenre. S amikor meghallotta Menotti szavait, azt hitte, álmodik.

A kapitány ugyanis meghívta az A válogatottba, a magyarok elleni mérkőzésre a 16 éves és négy hónapos fiút,

aki mindössze 12 mérkőzést játszott addig az első osztályban! Menotti nem csak meghívta, de be is állította a február 27-i, Buenos Aires-i mérkőzésre. Diego a 62. percben Leopoldo Jacinto Luquét váltotta, egy perccel azután, hogy kialakult az 5-1-es végeredmény.

A még félig gyerekember okkal hihette azt, hogy övé a világ. Nem hogy legtitkosabb vágyai teljesültek, sokkal többet elért annál, mint amit valaha álmodott. Ezért volt vigasztalhatatlan, amikor 1978 májusában Menotti közölte vele, nem hívja meg a hazai rendezésű világbajnokságon szereplő válogatott keretébe. Az edző pontosan tudta, akad a kiválasztottjai között Maradonánál kevésbé tehetséges is. Azt is sejtette, lenne olyan meccse, amelyen a még nem egészen 18 éves Diego a lábai elé térdepeltetné a világot. Ám azt is sejtette, kiszámíthatatlan, hogy a hazai csapattal szembeni nagy elvárás, a hatalmas lelki teher hogyan hat majd a még kiskorú játékosára. Ezért döntött úgy, hogy kihagyja.

Maradona sírt. Nem értette meg Menotti érveit, ő érettnek gondolta magát a Mundialra.

Hazament, bezárkózott a szobájába, s csak órák múlva jött elő. Akkor megígérte a szüleinek, hogy egyszer még kézbe fogja a világbajnokoknak járó trófeát.

A válogatott, az első mérkőzésén a magyarokat legyőzve, Maradona nélkül is a világbajnoki aranyéremig menetelt. Néhány héten keresztül Kempesről, Passarelláról, Tarantiniről, Ardilesről beszélt mindenki Argentínában, Diego egyedül maradt a fájdalmával. De nem maradt sok ideje a sebei nyalogatására. Azután meg gyorsan felszáradtak a könnyei, mivel maga Franz Beckenbauer tüntette ki a figyelmével. 1978. november 3-án Tucumánban Diego tagja volt a Cosmost legyőző alakulatnak. Az akkor már a harmincon jóval túllévő világsztár

a meccs után odaballagott az ifjú csillaghoz, s elismerése jeléül elkérte a mezét!

Maradona néhány héttel később a Japánban rendezendő junior-világbajnokságra kvalifikáló Dél-Amerika-bajnokságra volt hivatalos, Montevideóba. A brazilokat ugyan legyőzték, de miután a házigazda uruguayiakkal csak 0-0-ra végeztek, be kellett, hogy érjék a második hellyel. Persze, az volt igazán fontos, hogy kijussanak a korosztályos világbajnokságra. Diego pályafutásának első világtornájára.

Közben az ifjú csillag egyre gyakrabban kapott helyet az A válogatottban is. Egy évvel a Mundial után a világbajnok argentin válogatott a világválogatottat fogadta a River Plate stadionjában. Menotti tíz világbajnokot állított a kezdő csapatba, ám a torna legjobb játékosa, Mario Kempes helyére Maradonát állította. Nem tévedett a döntésével. Diego a 28. percben bevarrta a meccs első gólját a brazil Emerson Leão hálójába. Nem rajta múlott, hogy a világválogatott a hajrában fordított.

1979-ben Japánban világbajnok lett a húszévesek válogatottjával – ő és Ramon Diaz voltak a csapat legnagyobb csillagai. A Boca Juniors és a River Plate is meg akarta szerezni.

Végül csak 1981 első napjaiban hagyta el tulajdonképpeni anyaegyesületét, az Argentinos Juniorst. A tinédzserkoron alig néhány hónappal túljutott zsenit addigra már kétszer is megválasztottak Dél-Amerika legjobb futballistájának. A Bocával, hiszen a „nép csapatát” választotta, gyönyörűen indult a románc. Huszonnyolc mérkőzésen játszott a sorozatban, s 17 gólig jutott. Különösen a rangadókon, a River, s a váratlanul nagy riválissá előlépett Ferro Carril Oeste ellen futballozott szenzációsan. A bajnoki címet nyerő arany-kékek népszerűsége szinte az egekbe szökött. A Bocát (s persze benne Maradonát) rengeteg túrára, barátságos mérkőzésre hívták meg. Ez lett a csapat veszte, mert az őszi, immár Nacionalnak nevezett bajnoki sorozatban fáradtan nem tudta tartani a lépést a Mario Kempes visszatérése után szinte megtáltosodó River Plate-tel.

Maradonáért közben egyre erőteljesebb támadásokat folytattak az európai klubok. Különösen a Barcelona ostromolta kitartóan. Núñez, a klubelnök arra vágyott, hogy a világ legjobb játékosai a csapata mezét viseljék.

Diego a számára felemás emlékeket, a magyarok elleni remek játékot hozó, a brazilok elleni kiállítással végződő spanyolországi világbajnokság után szerződött a Barcelonához. A katalán klub 1982. július 28-án ötvenezer néző előtt mutatta be őt a szurkolóknak. Az ifjú csillag zsenialitását senki sem kérdőjelezte meg, de eleinte nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az ősz végén súlyosan megbetegedett. Tizenöt mérkőzést kénytelen volt kihagyni, a fertőző betegség nem tett jót sem a kedélyállapotának, sem az erőnlétének. A klub nem nézte jó szemmel, hogy Diego áthozatta Argentínából a barátait, saját orvost és erőnléti edzőt alkalmazott. A klubelnök érezte, nem bír Maradonával. Elküldte a német Udo Latteket, s leszerződtette helyette Menottit. Diego ünnepelt, ő jól tudta, a Soványt is az ujja köré csavarja majd. Lattek reggeli edzései helyett Menotti délután tartott foglalkozásokat, ami sokkal inkább passzolt az ő életviteléhez.

Maradona később bevallotta, hogy 1983-ban Katalóniában szívott először kokaint, mert szabadnak akarta érezni magát.

Menotti azt állítja, nem tudott arról, hogy Maradona a drogokhoz nyúlt volna – Núñezéknek meg biztosan nem volt semmiről tudomásuk. Ők boldogak voltak, hogy a csapat a Real Madrid ellen megnyerte a Király-kupát, s így mégsem zárta trófea nélkül az 1982–1983-as idényt. S reménykedtek benne, hogy Maradonával a következő évben talán a bajnoki címet is elhódítják. Szeptember 24-én Andoni Goikoetxea, az Athletic Bilbao védője azonban lerúgta az argentin sztárt. Diego nem léphetett többet pályára abban az esztendőben. 106 nap után, 1984 elején ellenben remek formában tért vissza. A Sevilla ellen rúgott két gólt, majd három héttel később az ő duplájával verte meg a Barcelona a San Mamesben a Bilbaót. Ám aztán hátfájás kínozta, nem tudott képességeihez méltón játszani. Emiatt aztán

a Manchester United elleni kupakudarc után kifütyülték a Nou Campban. Megsértődött, nem akart tovább a Barcelonában játszani.

Ám még várt rá a kupadöntő, megint az Athletic Bilbao ellen. Maradona heves szócsatába bocsátkozott Javier Clementével, a baszkok edzőjével, ami nem növelte a népszerűségét. Ráadásul a durva meccsen ki is kapott a csapata 1-0-ra. A vezérkar már tudta: ha valaki kifizeti Maradona árát, viheti.

Az addig sem a világ legjobb, sem a világ leggazdagabb klubjai közé nem tartozó SSC Napoli hajlandó volt világrekordot jelentő összeget, több mint nyolcmillió dollárt áldozni az argentin sztár megszerzéséért. A Vezúv lábánál 80 ezer ember ünnepelte Maradona első fellépését. Pedig semmit nem csinált, csak integetett a tömegnek. A helyi lap úgy vélte,

Diego játéka lehet a város 300 ezer munkanélkülijének egyetlen öröme.

Szinte hihetetlen, de csak Nápolyban, már szerződtetése után tudta meg, hogy a klub 1984 tavaszán mindössze egy ponttal előzte meg a kieső Genoát. Ő azonban 1985 tavaszára felhozta a nyolcadik, majd egy évvel később már a harmadik helyre. A kezdetben Maradonán kívül még középszerű játékosokból álló gárda lassan érett össze nagy csapattá. De aztán Bruno Giordano érkezésével, Bagni, Ferrara, De Napoli, Carnevale gyors fejlődésével a Napoli Olaszország egyik legjobb csapatává vált. Ottavio Bianchi együttese 1987-ben különleges bravúrt vitt véghez: Róma alá vitte a scudettót, a bajnoki jelvényt. Korábban hasonlóra mindössze egyszer, 1970-ben a Cagliari elsőségekor volt példa! Ráadásul a Napoli még meg is fejelte pazar produkcióját: az Olasz Kupa elhódításával duplázott!

A csapat legjobbját, Diego Maradonát akkoriban már mindenki a világ első számú játékosának tartotta.

Lassan átvette a calcio koronáját Michel Platinitől, azt meg senki sem vitatta, hogy 1986-ban elsősorban neki köszönhette az argentin válogatott a világbajnoki címet. 1986 és 1990 között volt pályafutása csúcsán.

Utóbbi évben a már a három hollanddal menetelő, BEK-győztes Milant is megelőzve, a varázslatos Ma-Gi-Ca (Maradona, Giordano, Careca) trió vezérletével a Napoli ismét megnyerte a bajnokságot. Egy évvel azután, hogy elhódította UEFA-kupát, s másodszor is a második helyen végezve megmutatta, nem egyszeri és véletlen volt a tündöklése az olasz futball hatalmasságai között. Semmi jel sem utalt arra, hogy hamarosan elvágják a filmet.

A következő szezonban a ,,kékeket" a Bajnokcsapatok Európa-kupája egyik legnagyobb esélyeseként emlegették. Maradona csillaga továbbra is magasan ragyogott, a szezon előtt ismét a világbajnoki döntőbe vezette az argentin válogatottat. S már akkor, a nyugatnémetek elleni döntő után meggyőződése volt, hogy a FIFA brazil elnöke, João Havelange gyűlöli az argentinokat.

1991. március 24-én, a Sampdoria elleni találkozó után pozitív lett a doppingtesztje.

Tizenöt hónapos eltiltást kapott. Hamar eldöntötte magában: ha újra játszhat is majd, nem megy vissza Nápolyba. 1992. október 4-én, bő nyolc esztendős szünet után, ismét spanyol bajnoki mérkőzést játszott. Ám nem valamelyik sztárcsapatban, hanem a Sevillában, a korábbi argentin szövetségi kapitány, Carlos Salvador Bilardo keze alatt. Diego már nem volt a régi. Nem játszott rosszul, 29 mérkőzésen 8 gólt vágott, de honfitársa, Diego Simeone kivételével szinte mindenkivel összeveszett a klubban. 1993 őszén hazaszerződött Argentínába, az egyetlen helyre, ahol, úgy érezte, megújulhat. Fél évvel korábban, február 18-án újra játszhatott a válogatottban. Alfio ,,Coco” Basile a brazilok elleni gálameccsre meghívta az Albicelestéből a római világbajnoki döntő óta hiányzó sztárt. A 33. évében járó Maradona elhitte, hogy részt vehet élete negyedik felnőtt világbajnokságán. De azt is tudta, ehhez jobb erőnlétre és kisebb súlyra van szüksége. Egykori világbajnok társa, „Gringo” Giusti javaslatára és közvetítésével a Newell‘s Old Boyshoz szerződött. Bízott benne, hogy hamarosan újra a régi lesz. Minden korábbinál szigorúbb diétába kezdett, egy kínai specialista, bizonyos Liu Kuo-cseng útmutatása alapján 12 kilót fogyott. Ám beleunt a nagy hajszába, egyre ritkábban járt Rosarióban edzésre. Az ügy vége újabb botránysorozat lett, két világszerte publikált részlettel: a Newell’s felbontotta a szerződését,

Maradona pedig gumilövedékkel rálőtt egy újságíróra.

Basile mégis elvitte a világbajnokságra, ahol Maradona jól játszott. Legalábbis az első két mérkőzésen. A görögök ellen még gólt is lőtt, aztán megint megbukott a doppingellenőrzésen. Az argentinok, Diegóval az élen, Havelange elnököt és a FIFA-t gyalázták, ám az utóbbi évek történései alapján mindenki számára nyilvánvaló, Maradona csak akkor nem bukik le, ha meg sem vizsgálják. Újabb 15 hónapos eltiltást kapott, s az tulajdonképpen igazi pályafutásának a végét jelentette. Ugyan megpróbált még visszatérni – összesen 30 mérkőzésen játszott a Bocában – de meg sem közelítette akárcsak az 1994-es világbajnokságon látott önmagát. Beutalták egy svájci drogklinikára, elmélyítve a barátságát Fidel Castróval többször járt Kubában, majd 1997-ben megpróbált még egyszer a Bocában játszani.

Öt nappal a 37. születésnapja előtt, a River Plate ellen futballozott utoljára hivatalos mérkőzésen.

Azóta több mint húsz év telt el. Maradonát megválasztották a 20. század legjobb futballistájának, de egyetlen pozitív, vele kapcsolatosra hírre jutott kilenc negatív. De az kétségtelen, vele mindig történik valami. A negyvenes évei csúcspontján a dél-afrikai világbajnokságon vezényelte az argentin válogatottat, egészen a németek elleni súlyos vereségig. Idén azzal keltett feltűnést, hogy Fehéroroszországban, Bresztben elvállalta a helyi Dinamo elnöki posztját.

A sorozat korábbi részei:

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 4. Zinedine Zidane - egy befolyásos bevándorló

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 5. Gerd Müller - a porcelánlelkű bombázó

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 6. Garrincha - az ördöngös Kismadár

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 7. Franz Beckenbauer - a Császár uralkodása

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 8. Paolo Rossi - egy hét, hat gól

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 9. Giuseppe Meazza - a csenevész gólzsák

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 10. Juan Schiaffino - a Maracana tolvaja

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 11. Johan Cruyff - a narancssárga legenda

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 12. Just Fontaine - 13 legendás gól

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 13. Geoff Hurst - egyetlen mesterhármas

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 14. Miroslav Klose - a titkos rekorder

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 15. Andrés Iniesta - 2010 királya

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 16. Lothar Matthäus - a rekorderek rekordere

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 17. Vavá - az igazi vb-specialista

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 18. Paul Breitner - két döntő, két gól

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 19. Kocsis Sándor - az Aranyfej

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 20. Silvio Piola - a magyarok végzete

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 21. Didi - a hulló falevél gazdája

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 22. Jairzinho - tomboló Hurrikán

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 23. Mario Kempes - mindent vitt

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 24. Roberto Baggio - a 11-esek átka

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 25. Fritz Walter - egy magyar őr mentette meg

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 26. Dino Zoff - a nagypapa világbajnok lesz

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 27. Lionel Messi - azok a németek…

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 28. Eusébio - a nyomornegyedből a csúcsra

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 29. Rivellino - az Atomlöket gazdája

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 30. Johan Neeskens - két ezüst könnyes története

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 31. Gianluigi Buffon - 2018 nagy hiányzója

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 32. Mario Zagallo - Kis Hangyából Öreg Farkas

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 33. Paolo Maldini - avagy Paolo di Milan

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 34. Romário - a Kicsi nagy lesz

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 35. Oliver Kahn - csak az a jokohamai este...

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 36. Raymond Kopa - a kis Napóleon

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 37. Lev Jasin - a Fekete Pók

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 38. Franco Baresi - az elátkozott világbajnok

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 39. Sárosi György - a gólok embere

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 40. Iker Casillas - a rekorder nyerőember

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 41. Leonidas - a fuszeklis playboy

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 42. Fabio Cannavaro - az azúrkék aranyember

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 43. Cafù - rekorder a nyomornegyedből

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 44. Teófilo Cubillas - a hatalmas Kisgyerek

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 45. Bobby Charlton - egy lovag Manchesterből

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 46. Luis Monti - két ország kedvence

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 47. Daniel Passarella - Törőcsik rossz szelleme

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 48. Gordon Banks - az évszázad bravúrja

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 49. Uwe Seeler - a köpcös rekorder

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 50. Ernst Wilimowski - az alkoholista csodacsatár

A címlapról ajánljuk

Nagy változás az M7-esen

Nyári dugókat mérséklő aszimmetrikus leágazás épül Aligánál, de csak jövő őszel élvezhetjük...

Óriási a gond a Dunán

A Duna extrém alacsony vízállása hátráltatja a hajózást, az árufuvarozók kapacitásuk egyharmadát...
INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
 
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

A médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Magyar Mecenatúra Program keretében támogatja.

NMHH