A vb-történet ötven legjobb futballistája: 12. Just Fontaine - 13 legendás gól

- 2018. június 3. 13:10

Akad egy francia futballista, aki az 1958-as világbajnokságon szinte megtáltosodott. Tizenhárom gólt szerzett, annyit, amennyit sem előtte, sem utána nem tudott senki sem világbajnoki tornán. Vb-rangsorunk 12. helyezettje: Just Fontaine.

Just Fontaine érdekes és rendhagyó pályafutást tudhat a magáénak. A sivatag szívében, a titokzatos vörös városban, Marrákesben született 1933. augusztus 18-án, bár szemernyi arab vér sem csordogál az ereiben. Édesanyja spanyol, apja normandiai francia volt. Az AS Marrákesben kezdett játszogatni 1945-ben, aztán az USM Casablancában folytatta, ahol 1950 és 1953 között rúgta a labdát, mégpedig 48 mérkőzésen 62-szer a hálóba. Idő kérdése volt pusztán, mikor viszik el Francia-Marokkóból az anyaországba. 1953 nyarán az OGC Nice szerződtette, akkor csapott le a klub a magyar gólvágóra, Újlaki Józsefre is. Félelmetes duót alkottak.

1953. december 27-én felöltötte magára a kakasos trikót. Párizsban, világbajnoki selejtezőn 8:0-ra elgázolták Luxemburgot, s az újonc hármat vállalt a tetemes gólmennyiségből. Gondolhatta, megy ez neki, sínen van, aztán 1956-ig várhatott az újabb meghívóra.

Nem csupán ő nem értette a mellőzése okát, például azt, hogy miért nem vehetett részt az 1954-es svájci vb-n…

1954. május 23-án játszott a kupadöntőben, a piros-feketék 2:1-re legyőzték nagy riválisukat, az Olympique de Marseille-t. Gólt nem szerzett a Colombes Stadionban, megtette helyette a luxemburgi Victor Nuremberg és az argentin Luis Carniglia. (Az OM szépítéséről a svéd Gunnar Andersson gondoskodott.) 1956-ban megnyerték a „sasok” a bajnokságot, Fontaine öt góllal járult hozzá az aranyéremhez, majd májusban aláírt a Stade de Reimshez, így a nizzaiak a BEK-ben már nem küldhették pályára.

A nizzai évek alatt töltötte katonai szolgálatát, de közben futballozott, mi több, világbajnok lett. A katonaválogatottal…

1956. október 7-én megint láthatták őt az „igazi francia válogatottban”, ám nem volt szerencséje, mert a magyar Aranycsapat az utolsó előtti meccsén 2:1-re megverte a házigazdákat Párizsban. Egy nap híján egy esztendő múlva, 1957. október 6-án megint elővették a talonból, ott volt a Népstadionban a „visszavágón”, utána újfent elfelejtették.

Az új klubjával bronzérmes lett az 1956–1957-es bajnokságban, viszont a következőt megnyerte vele, sőt a kupát is elhódította. Május 18-án 3:1-re legyőzték a serlegért a Nîmes Olympique „krokodiljait”. Csapata harmadik találatát ő szerezte. Abban az esztendőben két gólkirályi címet is átvehetett: a francia bajnokságét meg a világbajnokságét.

A „kékek” valamennyi svédországi mérkőzésén betalált az ellenfelek kapujába,

ráadásul ő volt az első, aki a tornán bevette a brazilok hálóját. A paraguayiak ellen három, a jugoszlávok és az északírek ellen két-két, a skótok és a brazilok ellen egy-egy gólt könyvelt, míg a bronzéremért tartott összecsapáson a címvédő nyugatnémetek ellen négyet. Szűk negyedszázaddal ezelőtti, chicagói beszélgetésünkkor büszkén hozzátette:

„S még adtam hat gólpasszt is. Ez fontos. Az emberek még azt hinnék, hogy én önző pali voltam, aki csak a gólokat rugdosta.”

Az év végi Aranylabda-szavazáson 23 ponttal jutalmazták a teljesítményét, harmadik lett.

1959. június 3-án, a Bajnokcsapatok Európa-kupája stuttgarti döntőjében találkozott a Real Madrid és a Stade de Reims. Fontaine két kedves ismerősét köszönthette ellenfélnél, az edzőt, Luis Carnigliát, illetve Raymond Kopát. A 2:0-s vereség ellenére a Stade de Reims újfent igazolta, a kontinens legjobbjai közé tartozik. Tíz találatával Fontaine lett az 1958–1959-es BEK-sorozat gólkirálya.

1960-ban újabb bajnoki arannyal, hazai gólkirályi címmel (28) gyarapította a gyűjteményét. Egy évre rá a piros-fehérek bronzérmesek voltak a ligában, aztán 1962-ben megint bajnoki arany lett a zsákmányuk. A súlyos sérülésekkel kínlódó gólgép ehhez a diadalhoz sokat már nem tudott hozzátenni, mindössze hétszer lépett a gyepszőnyegre és kétszer volt eredményes. 1960. márciusban és 1961. januárban is

eltört a lába, felgyógyult ugyan, de sohasem lett már a régi, nem bírta a műtött lába a terheléseket.

(Az 1960-as Nemzetek Európa Kupáját éppen a fent taglalt okból hagyta ki, pedig vele a rendezők talán a negyedik helyüknél előrébb végeztek volna.) Pedig akkoriban a spanyol Español, sőt a riói Botafogo is szívesen szerződtette volna, utóbbi Garrincha, Didi, Amarildo és Zagallo közé.

2000-ben a France Football zsűrije a XX. század ötödik legjobb francia futballistájává választotta. (Platini, Zidane, Kopa és Blanc került elé.)

A sorozat korábbi részei:

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 13. Geoff Hurst - egyetlen mesterhármas

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 14. Miroslav Klose - a titkos rekorder

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 15. Andrés Iniesta - 2010 királya

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 16. Lothar Matthäus - a rekorderek rekordere

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 17. Vavá - az igazi vb-specialista

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 18. Paul Breitner - két döntő, két gól

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 19. Kocsis Sándor - az Aranyfej

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 20. Silvio Piola - a magyarok végzete

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 21. Didi - a hulló falevél gazdája

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 22. Jairzinho - tomboló Hurrikán

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 23. Mario Kempes - mindent vitt

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 24. Roberto Baggio - a 11-esek átka

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 25. Fritz Walter - egy magyar őr mentette meg

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 26. Dino Zoff - a nagypapa világbajnok lesz

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 27. Lionel Messi - azok a németek…

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 28. Eusébio - a nyomornegyedből a csúcsra

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 29. Rivellino - az Atomlöket gazdája

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 30. Johan Neeskens - két ezüst könnyes története

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 31. Gianluigi Buffon - 2018 nagy hiányzója

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 32. Mario Zagallo - Kis Hangyából Öreg Farkas

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 33. Paolo Maldini - avagy Paolo di Milan

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 34. Romário - a Kicsi nagy lesz

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 35. Oliver Kahn - csak az a jokohamai este...

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 36. Raymond Kopa - a kis Napóleon

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 37. Lev Jasin - a Fekete Pók

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 38. Franco Baresi - az elátkozott világbajnok

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 39. Sárosi György - a gólok embere

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 40. Iker Casillas - a rekorder nyerőember

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 41. Leonidas - a fuszeklis playboy

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 42. Fabio Cannavaro - az azúrkék aranyember

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 43. Cafù - rekorder a nyomornegyedből

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 44. Teófilo Cubillas - a hatalmas Kisgyerek

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 45. Bobby Charlton - egy lovag Manchesterből

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 46. Luis Monti - két ország kedvence

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 47. Daniel Passarella - Törőcsik rossz szelleme

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 48. Gordon Banks - az évszázad bravúrja

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 49. Uwe Seeler - a köpcös rekorder

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 50. Ernst Wilimowski - az alkoholista csodacsatár