Caixasban (Rio állam) született, 1944. december 25-én. A korán félárvaságra jutott fiúnak nehéz életet szabott a sors, rengeteg nélkülözésben volt része. Először a mezítlábasok utcabajnokságában játszott, majd a Torres Homens nevű amatőrcsapatba került. 1961-ben igazolta le a Botafogo, amelyben 1963-ban mutatkozott be a profik között. 1974-es (első) búcsújáig kétszer lett Rio állam bajnoka (1967, 1968), egyszer a Rio-São Paulo torna győztese (1966), egyszer pedig a Taça Brasil győztese (1968). 1974-ben az Olympique Marseille csapatához került, ám inkább botrányok, mintsem diadalok jellemezték a Franciaországban töltött hónapokat. 1975-ben hazatért Brazíliába, a Cruzeiróhoz, amellyel Minas Gerais állam bajnoka (1975) és a Libertadores-kupa győztese (1976) lett. 1977-ben a venezuelai Portuguesában, majd újra hazatérve a São Pauló-i Noroestében (1978–79) futballozott, majd az Amazonas állambeli, manausi Fast Clube (1979), végül a bolíviai Jorge Wilstermann (1980–81) játékosa volt, míg végül 38 évesen, néhány hónapra visszatért a Botafogóba (1981–82).

A válogatottban 1963. május 24. és 1982. március 4. között 87 hivatalos és 19 nem hivatalos mérkőzést játszott, az utolsót, már régen túl a fénykorán, éppen azért, hogy elérje a bűvös százas határt. Aztán kiderült, hogy a szövetségben rosszul számoltak... Az arany-zöld mezben 38, illetve hat gólt ért el a hivatalos és a nem hivatalosnak minősített találkozókon.

Részt vett az 1966-os, angliai World Cupon, de még nem volt világklasszis. Négy esztendővel később, Mexikóban már igen. Világbajnok lett a valaha volt egyik legjobb vb-győztes válogatott vezéregyéniségeként.

Noha a szíve szerint középcsatárként játszott volna, elfogadta, hogy az a poszt Tostãoé, aki mellett Pelé, a futball királya játszik még belül.

Rendkívüli gólképességét így is érvényesíteni tudta. Az arany-zöld mezesek a magyarokat legyőzve a vb-re kijutó csehszlovákok ellen kezdték a csoportmérkőzéseket, s hamarosan 1966 rossz emléke kísértette őket, amikor a 11. percben a szlovák Ladislav Petráš megszerezte az ellenfélnek a vezetést. Rivellino egy szűk negyedóra múlva kiegyenlített, de egy óra elteltével még mindig döntetlenre állt a mérkőzés. Akkor Pelé vezetést szerzett, majd Jairzinho el is döntötte a meccset, első világbajnoki góljával. Nem sokkal később lőtt még egyet, 4:1-es győzelemmel vett rajtot a brazil válogatott. A következő csoportmérkőzésen következtek a címvédő angolok, akik egyáltalán nem futballoztak rosszul. A brazilok nem igazán bírtak velük, mígnem az 59. percben Jairzinho kegyetlenül bevágta a Pelé által elé tolt labdát Gordon Banks kapujába. Ez volt a mérkőzés egyetlen gólja. A románok ellen Pelé volt a főszereplő, két gólt is szerzett, de nem volt könnyű meccs, Angelo Niculescu együttese, soraiban Szatmári Lajossal, Nicolae Lupescuval, Mircea Lucescuval, Dembrószky Imrével (a román változat szerint Dembrovschinak írták a nevét) és Cornel Dinuval, nagyon jól tartotta magát, két gólt is szerzett. Kellett a brazil győzelemhez Jairzinho újabb gólja is.

A százszázalékos teljesítménnyel csoportelső brazilok a negyeddöntőben Didi csapatával, a perui válogatottal mérkőztek. Nyertek 4:2-re, Jairzinho a meccs utolsó gólját jegyezte. Az elődöntőben újabb dél-amerikai rivális következett, az uruguayi válogatott. A brazilok ekkor találkoztak először vb-mérkőzésen a Celestével az 1950-es drámai hazai vereség óta. Ez nagy lelki terhet rótt a játékosokra. Az utolsó negyedóra kezdetén még 1:1 volt az állás, de aztán Jairzinho (kihasználva futógyorsaságát) belőtte a döntő gólt, majd Rivellino még növelte is a különbséget. Az olaszok elleni fináléban újra csak nagyon fontos találatot ért el: azzal vezettek a brazilok 1:0-ra. A Pelé által lebólintott labdát vágta Enrico Albertosi hálójába. Az volt a hetedik gólja a Mundialon, nála többet csak a gólkirály, a német Gerd Müller szerzett.

Jairzinho lett az első futballista az uruguayi Alcides Ghiggia bravúrja óta, aki a világbajnoki aranyig tartó menetelés során minden mérkőzésen gólt szerzett.

Ghiggia négy mérkőzésen, Jairzinho haton. A brazil szupersztár, akit a torna után a világbajnokság hurrikánjának (O Furacão) neveztek el, részt vett az 1974-es tornán is, két gólt szerzett a végül a negyedik helyen végző csapatban.

Visszavonulása óta edzőként és főleg menedzserként tevékenykedik, ő fedezte fel Ronaldót! Felfigyelt rá a São Cristóvão csapatában, s azonnal beajánlotta a Cruzeiróba és az ifjúsági válogatottba. A Fenomén a következő évben már ott volt az Egyesült Államokban rendezett világbajnokságon...

A sorozat korábbi részei:

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 23. Mario Kempes - mindent vitt

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 24. Roberto Baggio - a 11-esek átka

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 25. Fritz Walter - egy magyar őr mentette meg

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 26. Dino Zoff - a nagypapa világbajnok lesz

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 27. Lionel Messi - azok a németek…

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 28. Eusébio - a nyomornegyedből a csúcsra

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 29. Rivellino - az Atomlöket gazdája

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 30. Johan Neeskens - két ezüst könnyes története

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 31. Gianluigi Buffon - 2018 nagy hiányzója

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 32. Mario Zagallo - Kis Hangyából Öreg Farkas

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 33. Paolo Maldini - avagy Paolo di Milan

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 34. Romário - a Kicsi nagy lesz

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 35. Oliver Kahn - csak az a jokohamai este...

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 36. Raymond Kopa - a kis Napóleon

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 37. Lev Jasin - a Fekete Pók

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 38. Franco Baresi - az elátkozott világbajnok

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 39. Sárosi György - a gólok embere

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 40. Iker Casillas - a rekorder nyerőember

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 41. Leonidas - a fuszeklis playboy

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 42. Fabio Cannavaro - az azúrkék aranyember

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 43. Cafù - rekorder a nyomornegyedből

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 44. Teófilo Cubillas - a hatalmas Kisgyerek

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 45. Bobby Charlton - egy lovag Manchesterből

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 46. Luis Monti - két ország kedvence

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 47. Daniel Passarella - Törőcsik rossz szelleme

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 48. Gordon Banks - az évszázad bravúrja

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 49. Uwe Seeler - a köpcös rekorder

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 50. Ernst Wilimowski - az alkoholista csodacsatár