Egyetlen futballista van a labdarúgó-világbajnokságok lassan kilenc évtizedes történetében, aki négyszer annyi gólt szerzett, mint ahány mérkőzésen játszott, s ezzel kiemelkedően a legjobb gólátlagot mondhatta magáénak. Az 1938-as, franciaországi torna egyik hőse, a lengyel színekben a braziloknak négy gólt lövő Ernst Wilimowski.

Eredetileg Ernst Prandellának hívták, 1916. június 23-án született Katowicében, ami akkor Németországhoz tartozott. Sziléziai német volt a családja, édesanyjával szinte csak németül beszélt. Édesapját alig ismerte, a német hadsereg katonájaként meghalt az első világháború végén. Édesanyja néhány évvel később újra férjhez ment egy bizonyos Roman Wilimowskihoz, aki a nevére vette a fiút is.

A srác egy valamihez értett csak, de ahhoz nagyon: a futballozáshoz.

A jobb lábán hat ujjal született, a környezetében lévő idősebb asszonyok ezzel magyarázták rendkívüli képességeit.

Ezi, mert hogy így becézték, 1922-ben a történelem változásának tulajdoníthatóan lengyel állampolgár lett, felső-sziléziainak vallotta magát, s nem németnek vagy lengyelnek.

Egy baja volt csak: szeretett inni is.

Állítólag ezért maradt le az 1936-os olimpiáról, pedig, ha eljut Berlinbe, már akkor játszhatott volna a magyarok ellen. Így is játszott: öt nappal a II. világháború kitörése előtt a lengyel válogatott Varsóban nagy meglepetésre 4-2-re megverte a magyarokat. Wilimowski három góljával!

Nemzetközi hírnévre az 1938-as világbajnokságon tett szert, amikor a lengyelek első mérkőzésén négy gólt szerzett a brazil válogatott ellen.

Azóta sem jegyzett vb-meccsen négy gólt senki sem a futballtörténelem legsikeresebb válogatottja ellen.

A rendes játékidő végén 4:4-re álltak, addig az egyik oldalon Perácio két, Romeu és Leônidas egy-egy, a másikon Friedrich Scherfke egy, Ernst Wilimowski három gólt szerzett.

A hosszabbítás harmadik percében Leônidas rúgott egy újabb, azóta is vitatott gólt. A nagy sárban beragadt a cipője, így aztán zokniban futott tovább az akcióval. Nem volt a lábán cipő, amikor a kapuba talált. A szabályok szerint emiatt érvényteleníteni kellett volna a gólt, ám az előző világbajnoki döntő játékvezetője, az ezt a mérkőzést is dirigáló svéd Ivan Eklind nem vette észre, hogy a brazil csatár fuszekliben rohangál. Leônidas szerint az volt a szerencséje, hogy fekete zokni, illetve sportszár volt rajtuk, emiatt nem vette észre a bíró a szabálytalanságot. Utána Leônidas belőtte a maga harmadik gólját, aztán Wilimowski is rúgott még egyet, így a brazilok 6:5-ös győzelemmel mutatkoztak be és jutottak tovább. A lengyelek kiestek, Wilimowski soha többet nem játszott világbajnoki mérkőzésen.

A második világháború kitörése után aláírta a Volkslistét, németnek vallotta magát. Sepp Herberger később számításba vette a birodalom válogatottjában. Mi több, Willimowski – akkor már két l betűvel – Európa egyik leggólerősebb csatárává emelkedett. Miután a lengyel válogatottban 22 mérkőzésen 21 gólt szerzett, a németben 8 mérkőzésen 13 gólt ért el.

A Nationalelf történetének egyetlen gólszerzője, aki a németeknek is lőtt gólt.

Szolgált a Wehrmachtban, a háború után nem térhetett vissza Lengyelországba.

1974-ben, az NSZK-ban rendezett világbajnokság alatt szeretett volna találkozni a lengyel csapat tagjaival. Nem engedték meg neki. Kazimierz Górski, a kiváló szövetségi kapitány meglátta őt egy főhadiszállásukhoz közeli szállodában. Felismerte, de nem merte megölelni ifjúkora egyik futballcsillagát. Figyelték őt a csapat mellé kiküldött belügyesek. Azt mondta a legendának: „Wilimowski úr, ha nem tett semmiféle rosszat, jöjjön haza, tisztázza magát.”

Mire egy halk szó volt a válasz: „Félek”.

Ernst Wilimowski Karlsruhéban halt meg 1997. auguszztus 30-án.