Hat tiszteletbeli csapatkapitánya van a német labdarúgó-válogatott történetének: Fritz Walter, Uwe Seeler, Franz Beckenbauer, Lothar Matthäus, Jürgen Klinsmann és Philipp Lahm. Közülük csak egy valaki nem nyert sem világ-, sem Európa-bajnoki címet: a hamburgi futball valaha volt legnagyobb alakja, Uwe Seeler. De aki az első német játékosként szerepelt négy világbajnokságon, háromszor is legalább az elődöntőbe jutva a Nationalelffel.

Uwe Seeler 1936. november 5-én született Hamburgban. Édesapja, Erwin és bátyja, Dieter nyomdokaiba lépve 1946-ban a Hamburger Sport Verein játékosa lett. A pályafutása során aztán – egyetlen, az ír Cork Cityben lejátszott mérkőzés kivételével – soha más klub mezét nem viselte, az első csapatban 476 mérkőzésen 404 gólt szerzett.

Még a 170 centit sem érte el a testmagassága, mindig is köpcösnek tűnt a termete – mégsem tudták feltartóztatni a védők.

1957-ben és 1958-ban bajnoki döntős, 1960-ban bajnok, 1963-ban kupagyőztes, 1956-ban és 1967-ben kupagyőztes lett a HSV együttesével. 1968-ban bejutott a KEK-döntőbe. 1964 tavaszán ő lett a Bundesliga első idényének gólkirálya. A német válogatottban 17 évesen, 1954. október 16-án játszott először, 1970. szeptember 9-én, a Hoffer József által irányított magyar csapat ellen pedig utoljára.

Búcsúzásakor ő volt a német, illetve a nyugatnémet válogatott szereplési rekordere. Bene Ferenc és Mészöly Kálmán kétszer is „elbúcsúztak” tőle, mert a nürnbergi mérkőzés után másfél évvel szerepeltek Hamburgban az Európa-válogatottban is, amely – Uwe Seeler hivatalos búcsúmérkőzésén – 1972. május 1-én 7-3-ra nyert a HSV ellen.

Négy világbajnokságon vett részt, 1958-ban, 1962-ben, 1966-ban és 1970-ben. Hatvan éve, Svédországban a franciák elleni, egyébként elveszített bronzmérkőzés kivételével végigjátszotta a tornát, az argentinok és az északírek elleni csoportmeccseken gólt is szerzett.

Ő volt az első nyugatnémet játékos (Karl-Heinz Schnellingerrel holtversenyben), aki négy világbajnokságon is pályára lépett. Azóta is csak Lothar Matthäus szárnyalta túl, s Miroslav Klose érte utol őket.

1962-ben, Chilében négy mérkőzésen két gólt, Angliában hat mérkőzésen két gólt, Mexikóban hat mérkőzésen három gólt szerzett. Mindhárom tornán a nyugatnémetek összes találkozóján szerepet kapott. Góljai közül a Birminghamben a spanyoloknak rúgott meccsdöntő volt, ha az nincsen, a Nationalelf már a negyeddöntőben összeakad a házigazdával. Ezüstéremmel térhetet haza Angliából.

Mexikóban aztán játszott az angolok ellen, akik már 2:0-ra vezettek a negyeddöntőben. Franz Beckenbauer szépítő találata után Uwe Seeler – Schnellinger beívelése után – a kapunak háttal állva, fejelte 12 méterről a labdát Peter Bonetti kapujába.

Élete egyik legbravúrosabb gólja volt.

A hosszabbításban aztán Gerd Müller „cigánykerekezése” továbbjuttatta a németeket, akik végül harmadikként zárták az első mexikói Mundialt.

Seeler huszonegy világbajnoki mérkőzésénél csupán Matthäus (25), Klose (24) és Paolo Maldini (23), játszott többet, holtversenyben áll az örökranglista negyedik helyén Diego Maradonával és a lengyel Władysław Żmudával.

A visszavonulása után Hamburgban maradt, közel a szeretett klubjához. 1995-től 1998-ig a HSV elnökeként is tevékenykedett. A Volksparkstadion előtt jobb lábfejének óriási méretű, az eredetinél legalább százszor nagyobb méretű bronzszobra áll.