INFORÁDIÓ 
2020. január 25. szombat
Pál

labdarúgás

foci-vb 2018

top 50

zinedine zidane

*** THE DECADE IN PICTURES *** A photo taken 09 July 2006 shows French midfielder Zinedine Zidane (L) gesturing after head-butting Italian defender Marco Materazzi during the World Cup 2006 final football match between Italy and France at Berlin’s Olympic Stadium.  AFP PHOTO  JOHN MACDOUGALL (Photo credit should read JOHN MACDOUGALL/AFP/Getty Images) ORG XMIT: DECADE-F

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 4. Zinedine Zidane - egy befolyásos bevándorló

Infostart / Dénes Tamás

A futballtörténelem egyik legellentmondásosabb játékosa. A második világháború után rendezett világbajnoki döntők mindössze harmadik európai játékosa, aki a fináléban két gólt is tudott szerezni, sőt a második, aki két vb-döntőben is szerzett gólt. Ha egészséges volt (1998, 2006), legalább a döntőig meneteltek a franciák, ha nem (2002), kiestek a csoportszakaszban. Ugyanakkor ő lett a vb-történelem első, kétszer is kiállított játékosa, aki játékos-pályafutását egy piros lappal zárta le. Minden ellentmondás dacára: képességei, hatása a francia és az európai futballra megkérdőjelezhetetlen. A vb-rangsorunk negyedik helyezettje: Zinedine Zidane.

Zizou kabiliai arab származású, négy testvére van. Marseille-ben született 1972. június 23-án, abban a hónapban nyerte meg az Olympique Marseille története negyedik bajnoki címét. A csapat és a város is nagy szerepet játszott gyermekkora hétköz-, de főleg ünnepnapjaiban, így aztán a mai napig sajnálja, hogy az OM sohasem hívta őt a soraiba.

Marseille külvárosában, La Castellane-ban nőtt fel, az azonos nevű egyesület lett első klubja. Nyolcévesen írta alá első igazolólapját. Akkor még nem gondolta sem ő, sem a kis klub vezérkara, hogy egyszer még híressé teszi az egyesületet. Hamarosan átkerült a Saint-Henribe, majd onnan a Septéme-les-Vallons-ba. Ez utóbbi sem híres egyesület, de annyira már ismert volt, hogy a Côte d'Azur klubjainak „gyöngyhalászai” rendszeresen járjanak a mérkőzéseire.

Gilles Rampillon – a Nantes egykori híres játékosa –, a Cannes gárdájának játékosmegfigyelője is elvetődött az egyik meccsre, s valósággal elbűvölte őt a koránál idősebbnek látszó, tizennégy éves arab fiú. Zizou átköltözött Cannes-ba, ott járta tovább a futball iskoláját.

Sebesen szedte a szamárlétra grádicsait,

nem volt még tizenhét éves, amikor 1989 májusában a Cannes játékosaként a Nantes ellen bemutatkozhatott a francia élvonalban.

Szédületes sebességgel fejlődött, hamarosan „ki is nőtte" első nagycsapatát. 1992 nyarán az ország másik felébe, Bordeaux-ba szerződött.

Boldogan ment, csak egyet sajnált: kevesebbszer láthatta az OM-et. Ugyanis annyira szerette szülővárosa híres egyesületét, hogy már első osztályú játékosként is, ha csak tehette, átautózott megnézni a mérkőzéseit. Nehéz periódusban került Bordeaux-ba, az egyesületet az anyagi csőd fenyegette. 1991 nyarán a szövetség kizárta a Girondins-t az első ligából, a klub a következő esztendőt a második vonalban töltötte. Egy évvel később visszakerült, de az „újoncnak” nem volt pénze jelentősebb erősítésekre. Ezért kellett körülnéznie a tehetséges ifjak között. A Bordeaux – immár Zidane-nal – az élcsapatok közé küzdötte fel magát. Kétszer egymás után a negyedik helyen zárt a bajnokságban, nem kis részben Zizounak köszönhetően, aki

alig néhány héttel túl a 22. születésnapján már válogatott játékosnak mondhatta magát.

Hamarosan még tovább emelkedett a csillaga, mert miközben a klub csak vergődött az 1995–1996-os idényben a hazai bajnokságban, óriási meglepetésre egészen az UEFA-kupa döntőjéig menetelt. Ott a Bayern München legyőzte ugyan a Bordeaux-t, de a hirtelen jött nemzetközi felfutás a csapat sztárját így is Torinóba röpítette. A néhány hónappal korábban a Bajnokok Ligája döntőjében diadalmaskodó Juventus Zinedine Zidane-t szerződtette a távozó Gianluca Vialli és Fabrizio Ravanelli helyére.

Zizou igent mondott – bár az önbizalom dolgában nem állt valami fényesen. Azért is, mert pocsékul futballozott - noha minden meccset végigjátszott – az 1996-os Európa-bajnokságon. A csapata veretlenül esett ki, az elődöntőig menetelt, de ez nem igazán vigasztalta. Eleinte a Juventusban sem ment neki túl jól a játék, de ezt Torinóban megértéssel fogadták. Egyrészt minden külföldi játékosnak idő kell, hogy beilleszkedjen a calcio világába, másrészt a nyári alapozás során olyan terhelést kapott, amilyenben a Bordeaux-nál soha nem volt része. Ráadásul a Juve közben szinte mindent megnyert, amit csak lehetett. Toyota Világkupa-győztes (1996), olasz bajnok (1997), olasz és európai Szuperkupa-győztes (mindkettő 1997, de az utóbbi az 1996-os kiíráshoz tartozik) lett. Igaz, a Bajnokok Ligája-döntőt elveszítette a Borussia Dortmund ellen, de a piemonti klub így sem zárt rossz idényt.

Zidane-t 1998 elejére már a csapat legnagyobb sztárjai között emlegették. Klubjában és a válogatottban egyaránt. Januárban az ő góljával nyerte meg a francia válogatott a spanyolok elleni stadionavatót Saint-Denis-ben, majd remek gólt szerzett a norvégok elleni mérkőzésen is. De, ahogy mondani szokták, ez még mind semmi!

Az 1998-as Mondialon meghódított minden kritizálót, a döntőben az ő két góljával nyertek a franciák a brazilok ellen. Akkor játszott a legjobban, amikor a legjobban kellett. Mert előtte, bizony, akadtak, akik nála többet tettek a sikerért. Nem csak azért, mert a szaúdiak elleni kiállítása után két meccsen is pihenni kényszerült. Az olaszok ellen jól játszott, a horvátok ellen még jobban, a brazilok ellen pedig nagyszerűen. A finálé előtti szavazáson még szóba sem került a világbajnokság legjobbjaként (Ronaldo, Davor Šuker és Lilian Thuram volt az első három), ám a döntő után már mindenki Zidane világbajnokságaként emlegette a tornát. 1978 óta senki sem szerzett két gólt is az aranyat eldöntő találkozón – egészen 1998. július 12-ig. A hálás rajongók a Diadalívre lézerrel azt vetítették:

Merci Zizou.

A Mondial után egy évig szinte rá sem lehetett ismerni, aztán visszatalált régi énjéhez. Nagyszerűen teljesített az olasz bajnokságban, a három olasz sportnapilap átlagosztályzatai alapján csak Edgar Davids futballozott nála (kicsivel) jobban a campionatóban a Juventus mezőnyjátékosai közül. A Juvéval az utolsó pillanatban csúszott le a bajnoki címről, kritizálói szerint azért, mert kevés gólt lőtt. Volt benne valami…

France's Zinedine Zidane holds aloft the World Cup flanked by his teammates

Ám a 2000-es, belga–holland közös rendezésű Európa-bajnokságon már emiatt sem bírálhatták. Egyáltalán: semmiért sem tudták. Szinte vita nélkül választották az aranyéremmel zárt torna legjobb játékosának. Csodálatosan irányított, remek passzokat adott – s a döntőig vezető úton nagyon fontos gólokat lőtt. Például a spanyoloknak szabadrúgásból, vagy a portugáloknak tizenegyesből. A nemzetközi szakembergárda szerint még jobban játszott, mint a világbajnokságon. S ezzel végleg levakarta magáról az „egytornás játékos”" bélyegét. A francia válogatott lett a futballtörténelem első világbajnoka, amelyik két évvel később Európa-bajnok is lett. (2012-ben a spanyolok megismételték ezt.)

A kontinenstorna után a Real Madrid és a Barcelona is meg akarta venni. Horribilis összegeket, világklasszis játékosokat ígértek cserébe. Arra apelláltak, hogy Zizou egykoron táncosnő-balerina felesége, Veronique spanyol származású, ezért a család szívesen költözne Hispániába. A Juve azonban akkor még nem engedte el, kínálhattak érte a spanyolok bármennyit. Aztán miután a csapat kiesett a Bajnokok Ligájából – részben Zidane fegyelmezetlensége, hamburgi kiállítása miatt –, a közönség egy része elfordult tőle.

De aztán megint felragyogott a francia szupersztár csillaga. Az esztendő végén az egymást érő szavazások élcsoportjának állandó szereplője lett. Az Onze-Mondial az év futballistájának jelölte, a szövetségi kapitányok is őt választották 2000 legjobbjának, második lett a France Football aranylabda-szavazásán, s a lap egy héttel később publikált ankétján, az évszázad legjobb francia futballistáinak „versenyében". Persze Florentino Pérez, a Real Madrid elnöke nem a díjeső miatt fente a fogát Zizoura, ő Figo megszerzése óta tudta: s következő nagy vételnek Zidane-t akarja.

Sikerült valóra váltania a tervét,

2001. július 9-én Zinedine Zidane szerződést kötött a Real Madriddal.

Bár a Juve vezetői később igyekeztek hangsúlyozni, hogy már egyáltalán nem is volt szükségük Zidane-ra, a francia sztár úriemberként nyilatkozott korábbi munkaadójáról:

„Új kihívásra vágytam, meg akartam ismerkedni egy másik országgal, egy másik nyelvvel. Már évek óta érett bennem a gondolat, most rá is szántam magam a váltásra. Amikor meghallottam a Real Madrid ajánlatát, éreztem, most, vagy soha. A távozás mellett döntöttem, elhagytam a Juventust. De hálás szívvel gondolok a torinói klubra, ott tanultam meg, mi a győztes mentalitás.” Miközben tisztelettel nyilatkozott korábbi klubjáról, kemény és néha megalapozatlan kritikákat kapott a Juventustól. Az olaszok egy része igyekezett hangoztatni, hogy a francia egyáltalán nem hiányzik régi csapatából, sőt megvádolták azzal is, hogy doppingszerekkel biztosította jó erőnlétét torinói korszakában. Zidane a Le Monde című politikai napilapon keresztül üzent vissza egykori munkaadóinak, miközben feltárta az üggyel kapcsolatos minden titkát: „Valóban szedtem kreatint, amikor a Juventusnál játszottam. Ám ez a szer nem tiltott, nem szerepel a doppinglistán. Egyébként, amikor a Madridhoz kerültem, abbahagytam a szedését.”

Zidane gyorsan beilleszkedett, s jól futballozott a Real Madridban. Ám kitűnő formája ellenére sem ment mindig jól a „fehéreknek” 2002 tavaszán. Sőt: a Bajnokok Ligájában szárnyaló gárda hazai pályán elveszítette a Deportivo La Coruña elleni Király-kupa-döntőt, s a vártnál gyengébben szerepelt a bajnokságban. Más kérdés, hogy Raúl szokatlanul hosszú gólképtelensége, Figo sérülés miatti gyengébb formája után Zidane-ra minden korábbinál nagyobb teher jutott. Ő pedig állta sarat, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy

2002 májusában a spanyol liga legjobb játékosának választották.

Április végére már régen belopta magát a Madrid szurkolóinak szívébe, de még tovább növelte a népszerűségét, hogy gyakorlatilag az ő góljával nyerte meg a csapat a Barcelona elleni idegenbeli BL-elődöntőt. Egyébként 19 év után először tudott nyerni a királyi klub a Nou Campban! S aztán koronaként következett a Glasgow-ban rendezett Bajnokok Ligája-döntő, amely legjobbjának Zidane-t választották. A 2018-as tavaszon sokat emlegetett álomgólt lőtt Roberto Carlos beadásából a Bayer Leverkusennek. Jó formáért még jobban tisztelhetjük, ha tudjuk, hogy közben egyébként nagyon izgalmas napokat élt át. A felesége mindenórás terhes volt harmadik gyermekükkel, nem is utazott el a skóciai BL-döntőre.

Aztán viszont Zizou nem repült el a válogatottbeli társakkal a Távol-Keletre, Veronique mellett akart lenni a szülésnél. Amikor aztán Théo a világra jött, az immár „háromszoros” apa a csapat után indult a világbajnokságra. Nem volt túl boldog, egyszerűen idegessé tette a tudat, hogy úgy tűnt, negyven napon keresztül nem láthatja újszülött kisfiát. Nem akart játszani a szenegáliak elleni nyitó mérkőzés előtt öt nappal (!) rendezett, a dél-koreaiak elleni presztízsmérkőzésen. Mintha csak előre érezte volna a bajt: a szövetség vezetőinek kérésére egy félidőt vállalt, ám azt sem tudta végigjátszani, a 38. percben húzódása miatt cserét kért.

Senki sem tudta még akkor, hogy milyen nagy a baj: Zidane-nak ki kellett hagynia a szenegáliak, majd az uruguayiak elleni mérkőzést is, s csak a dánok elleni találkozóra tért vissza, holott még akkor sem volt egészséges. Szenvedve játszott, egy szenvedő csapatban. A mérkőzés utáni nyilatkozata mindent elárult: „Csodának kellett volna történnie ahhoz, hogy nyerjünk a dánok ellen, a csapat teljesen szétesett. Talán ha mi szereztük volna meg a vezetést, reménykedhettünk volna. De hát az egész torna alatt egyszer sem volt szerencsénk…”

A világ- és Európa-bajnok francia válogatott, a torna egyik esélyese győzelem nélkül búcsúzott a 2002-es világbajnokságtól.

A következő szezonja még elég jól sikerült a Real Madridban – bajnoki címet nyert a királyi klubbal –, ám a következő két lezárt idény nem hozott újabb sikereket. Zidane-nak a francia válogatottban jutott sikerélmény. Egyéves szünet után tért vissza a „kékek” közé, miután a portugáliai Európa-bajnokság után átadta a helyét a fiataloknak. Ám nem ment a válogatottnak, még a világbajnoki szereplés kiharcolása is veszélybe került. Ám attól fogva, hogy ő visszatért, minden megváltozott. Raymond Domenech együttese elsőként lépett tovább a legkiegyensúlyozottabb csoportból. Utóbb Zizou azt mondta,

muszáj volt visszatérnie, nem tehette meg Franciaországgal, a „kékekkel”, hogy ismét nemet mond.

Zinedine Zidane, ha akarta, ha nem, emblematikus figura lett Franciaországban. A 2006-os világbajnokságon Svájc és Dél-Korea ellen döntetlennel kezdtek, aztán a Togo elleni győzelem meghozta a továbbjutást. Mintha akkor kezdődött volna nekik a vb: előbb 3-1-re megverték a spanyolokat, majd Frankfurtban 1-0-ra a nagy esélyes brazilokat. Zidane élete egyik legjobb játékát nyújtotta. Őt választották a mérkőzés emberének. A portugálok következtek, Zidane lőtte a mérkőzés egyetlen gólját, büntetőből. A döntőben is belőtt egy tizenegyest, mégpedig Buffonnak. A franciák gyorsan megszerezték a vezetést. Ám a többi, ahogy írni szokták már történelem. A hosszabbítás huszadik percében lefejelte az őt megsértő Marco Materazzit, s így a franciák tíz emberrel fejezték be a vb-döntőt. Zidane kimaradt a szétlövésből is, pedig biztosan rúgott volna tizenegyest. Így is (a finálé előtt, vagy legfeljebb a szünetben szavazók) a torna legjobb játékosának választották.

Utóbb a Materazzi-ügy sem csorbította az iránta érzett rajongást az emberekben. Zizou elragadó és félelmetes, egyik rajongója, Jean-Louis Murat, a francia rockénekes azt költötte róla, hogy „senki sem tudja eldönteni, hogy Zidane angyal-e, vagy démon,

úgy mosolyog, mint Teréz anya, de képes olyan kegyetlen arcot is vágni, mint egy sorozatgyilkos”.

A helyzet, utalva az utolsó kitételre, talán nem ennyire „súlyos”, sokkal fontosabb, hogy a Zidane-jelenség az ezredforduló környékén politikai súlyt kapott Franciaországban. A labdarúgást következetesen és arisztokratikusan lenéző értelmiség is felfigyelt az arab családból származó futballsztár szerepére, a londoni Observer írása szerint például a befolyásos társadalomkritikus, Pascal Bonifac közel jár az igazsághoz, amikor azt írja, Zidane népszerűsége nem kevesebb, mint egy új felvilágosodás kezdete. S ha Yazid Zinedine Zidane nem is azonos Voltaire-rel, Diderot-val, vagy Rousseau-val, nehezen vitatható, hogy az ezredforduló évtizedében senki sem tett többet a Franciaországba bevándorlók elfogadtatásáért, mint ő.

A németországi torna után visszavonult, majd 2009 nyarán maga is visszatért a Real Madridhoz, Florentino Pérez tanácsadója lett. 2014 és 2016 között a klub fiókcsapatát, a Castillát dirigálta, majd 2016 januárjában átvette az első csapatot. A következő két és fél évben kilenc trófeát, köztük hét nemzetközi kupát nyert meg a Real Madriddal, futballtörténelmet írt azzal, hogy sorozatban háromszor is megnyerte a csapattal a Bajnokok Ligáját. Öt nappal az idei kijevi döntő, a Liverpool FC elleni győzelem után bejelentette önkéntes távozását.

A sorozat korábbi részei:

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 5. Gerd Müller - a porcelánlelkű bombázó

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 6. Garrincha - az ördöngös Kismadár

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 7. Franz Beckenbauer - a Császár uralkodása

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 8. Paolo Rossi - egy hét, hat gól

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 9. Giuseppe Meazza - a csenevész gólzsák

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 10. Juan Schiaffino - a Maracana tolvaja

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 11. Johan Cruyff - a narancssárga legenda

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 12. Just Fontaine - 13 legendás gól

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 13. Geoff Hurst - egyetlen mesterhármas

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 14. Miroslav Klose - a titkos rekorder

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 15. Andrés Iniesta - 2010 királya

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 16. Lothar Matthäus - a rekorderek rekordere

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 17. Vavá - az igazi vb-specialista

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 18. Paul Breitner - két döntő, két gól

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 19. Kocsis Sándor - az Aranyfej

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 20. Silvio Piola - a magyarok végzete

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 21. Didi - a hulló falevél gazdája

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 22. Jairzinho - tomboló Hurrikán

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 23. Mario Kempes - mindent vitt

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 24. Roberto Baggio - a 11-esek átka

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 25. Fritz Walter - egy magyar őr mentette meg

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 26. Dino Zoff - a nagypapa világbajnok lesz

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 27. Lionel Messi - azok a németek…

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 28. Eusébio - a nyomornegyedből a csúcsra

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 29. Rivellino - az Atomlöket gazdája

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 30. Johan Neeskens - két ezüst könnyes története

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 31. Gianluigi Buffon - 2018 nagy hiányzója

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 32. Mario Zagallo - Kis Hangyából Öreg Farkas

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 33. Paolo Maldini - avagy Paolo di Milan

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 34. Romário - a Kicsi nagy lesz

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 35. Oliver Kahn - csak az a jokohamai este...

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 36. Raymond Kopa - a kis Napóleon

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 37. Lev Jasin - a Fekete Pók

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 38. Franco Baresi - az elátkozott világbajnok

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 39. Sárosi György - a gólok embere

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 40. Iker Casillas - a rekorder nyerőember

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 41. Leonidas - a fuszeklis playboy

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 42. Fabio Cannavaro - az azúrkék aranyember

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 43. Cafù - rekorder a nyomornegyedből

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 44. Teófilo Cubillas - a hatalmas Kisgyerek

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 45. Bobby Charlton - egy lovag Manchesterből

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 46. Luis Monti - két ország kedvence

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 47. Daniel Passarella - Törőcsik rossz szelleme

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 48. Gordon Banks - az évszázad bravúrja

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 49. Uwe Seeler - a köpcös rekorder

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 50. Ernst Wilimowski - az alkoholista csodacsatár

Nyitókép: JOHN MACDOUGALL
A címlapról ajánljuk

INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
Sixt    iCom
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

A médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Magyar Mecenatúra Program keretében támogatja.

NMHH
Az Év Honlapja 2018