Tari Annamária úgy véli, a legfontosabb, hogy a jelen helyzetben – bármely oldalról is nézzük, elemezzük – tudomásul vegyük azt, hogy izolációra kényszerül mindenki, mert így lehet elérni, hogy a lehető legenyhébb platójú legyen a vírus terjedése.

A legelső lélektani dolog, amit megtehet mindenki, hogy a helyzetet egy elfogadott keretként kezeli. Ugyanis ebben az esetben nem a túlélőstratégiáit mozgósítja tudattalanul az ember, hogy „Úristen, még meddig kell kibírni?”, a „kibíráshoz” ugyanis minden esetben tudnunk kell, hogy pontosan meddig is – magyarázta a pszichoanalitikus. Ehelyett azt a fajta elfogadást kellene megvalósítani, hogy most itt egy nyílt végű helyzetben vagyunk.

Az új élethelyzetben fontos az új rutinok kialakítása is.

Így például azoknak, akik eddig reggelente munkába jártak, de most otthonról kell dolgozniuk, érdemes ugyanúgy felöltözniük, mintha nem lennének a négy fal közé zárva. De hasonlóképp jó lenne megtartani a már megszokott munkaidőkeretet is, tette hozzá a szakember. További rutin a családoknak, miután a jelenlegi helyzetben meglehetősen furcsa lehet, hogy napi 24 órában mindenki otthon van, az idő olyasfajta strukturálása, mint például a nyaralások alkalmával, még ha ez a helyzet jóval tovább is fog tartani.

Ezek miatt pedig nagy hangsúlyt kell kapnia, hogy legyenek új közös, együttes élmények, de arra figyelni, hogy a munka és az oktatás kapcsán egyre többet használt információtechnológiai segítség mellett

a szórakozás nagy része már ne online formában történjen

– emelte ki Tari Annamáia, aki maga is elismeri, hogy most nagyon nehéz nem órákat a gép előtt ülve az aktuális fejleményeket böngészni.

A lényeg azonban, ha elfogadjuk, hogy ebben az új keretben, az új rutinokkal kell megpróbálni valahogyan együtt létezni, mert így lehetőségünk lesz arra is, hogy átfordítsuk az érzelmeinket, és rájöjjünk, hogy

végeredményében együtt lenni jó.

Ha valaki pedig nagyon kis méretű lakásban él, és úgy érzi, képtelen erre, akkor még az is jobb, ha a felek tisztázzák, hogy milyen vetésforgóban ki és mikor, hogyan megy ki akár a konyhába egy fél órára, vagy megy be a hálószobába olvasni, amíg a másik nincs ott, hogy ne kelljen sülve-főve együtt lenni. Nyilván ez most annak is az időszaka, amikor el kell tudni fogadni a másik ember olyan tulajdonságait, amelyek lehet, hogy eddig nem látszottak, valamint azt, hogy

az nem a szeretetlenség jele, ha valakiről kiderül, hogy egyébként a személyközi távolsági igénye nagyobb, mint ami addig látszott.

De ami az online-offline helyzetet illeti, abban jó lenne megtartani egy olyan arányt, amelyben az utóbbi okozta örömök szerepelnek hangsúlyosabban, és például délután vagy este egy tinédzser már ne csak a telefonján lógjon, hanem beszélgessen, játsszon a szüleivel – tette hozzá a pszichoanalitikus. „Meg kell próbálni együtt nevetni, együtt örülni.”

Minden Infostart-cikk a koronavírusról itt olvasható!