A tárgyalásokról rendkívül kevés hír szivárog ki, de az biztos, hogy eléggé bonyolult ügyeket kell megbeszélniük – mondta Magyarics Tamás külpolitikai szakértő, az Eötvös Loránd Tudományegyetem emeritus professzora az InfoRádióban. Hozzátette: az aláírt úgynevezett „előzetes megállapodás” nagyon nagy vonalakban tartalmazza csak azokat a témákat, amelyeket meg kellene beszélni, és nagyon sok minden függ attól, hogy mi lesz azokkal a kérdésekkel, amelyek nem is merültek föl ebben az egyetértési dokumentumban. Például az iráni rakétaprogramról rendkívül fontos lenne tudni, másodszor a nukleáris kérdésben nagyon-nagyon általánosan fogalmaznak, és

gyakorlatilag az összes fontos és tényleges kérdést elhalasztják egy 60 napos tárgyalási időszakra,

ami azt jelenti, hogy ez alatt a 60 nap alatt kellene megállapodni – csak hát sokan arra figyelmeztetnek, hogy a 2015-ös megállapodást a nukleáris programról kétévnyi tárgyalás előzte meg, úgyhogy 60 nap eléggé sűrű időhatárnak tűnik ennek a kérdésnek a rendezésére – fogalmazott az elemző.

Az előzetes egyetértési megállapodást sokan, lehet, hogy félreértve, már magának a békemegállapodásnak gondolták. Ennek az egyik legfontosabb pontja az első pont, ami sok vita tárgyát képezi, mert arra vonatkozik, hogy a két ország és szövetségesei tűzszünetet kötnek – és külön kiemelik Libanont, ahol köztudottan az iráni irányítású Hezbollah működik – tette hozzá. Viszont Izrael a kezdettől fogva úgy gondolta, hogy a háta mögött tárgyaltak, és a libanoni úgymond „tűzszünet” hátrányos lenne Izrael számára, mert a Hezbollahot legalábbis egy 10 km-es sávon, ami nagyjából Libanon 5 százaléka, távol kell tartani Izraeltől, és meg kell fosztani attól a képességétől, hogy támadásokat tudjon indítani Izrael ellen. És itt már meg is szegték a tűzszünetet, mindkét oldalon halottak is vannak – magyarázta Magyarics Tamás.

Aztán szó esik arról, hogy tiszteletben tartják a területi integritást. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy Irán területén nem lesznek akciók. Az Egyesült Államok feloldja a tengeri blokádot az iráni kikötők ellen – viszont Donald Trump a hét végén azzal fenyegetőzött, hogy vissza fogja állítani a tengeri blokádot. Aaztán itt van a 300 milliárd dolláros alap, amiről elég sokat vitatkoznak. Mert igaz, hogy ennek az alapnak az összegét infrastrukturális beruházásokra, ipari létesítményekre, és így tovább lehetne fordítani, viszont sokan azzal érvelnek, hogy ezzel gyakorlatilag segítik Irán fegyverprogramját, mert ezt az összeget ha megkapják, akkor saját forrásokból át tudják fordítani mondjuk a nukleáris programra vagy a rakétaprogramra. Plusz még kérdés az is, hogy kik fogják ezt az összeget adni, milyen ütemezéssel, mert az amerikaiak azt mondják, hogy teljesítmény alapú lesz, de azt senki nem tudja, hogy a teljesítmény pontosan mit fog jelenteni – mondta a szakértő.

Aztán az amerikaiak azt is megígérték, hogy feloldják az összes szankciót, többek között egy plusz 50 milliárd dolláros iráni kintlévőségre, de megint csak a kérdés az, hogy ez teljesítmény alapú vagy nem teljesítmény alapú lesz – tette hozzá az elemző, aki szerint nagyon sok olyan kérdés van, amit a nagy általánosságban megfogalmaztak, de ez alatt a 60 nap alatt kellene a pontos részleteket kidolgozni, és ha ilyen ütemben haladnak a tárgyalások, akkor nem valószínű, hogy ez meg fog történni – legalábbis külső szemlélőként ezt lehet látni Magyarics Tamás szerint, aki úgy fogalmazott: „persze ez a térség olyan, ahol történtek már csodák a történelemben, és akár még meg is állapodhatnak a felek.”

Nagy kérdés, hogy kinek dolgozik az idő. Sokan azt mondják, hogy Donald Trumpnak és a republikánus pártnak is nagyon rontja az esélyeit a félidős amerikai választásokon, ha elhúzódik ez a konfliktus is, főleg az energiaválság miatt. Magyarics Tamás szerint ez tény, viszont Iránnak sincs ideje, nagyon fontos számára, hogy feloldják a szankciókat ellene, hiszen az iráni export döntő többsége az olaj és az olajszármazékok, illetve a műtrágyaexport, aminek most a Hormuzi-szoroson keresztül nincs rendes forgalma. Tehát Iránnak is egyfajta szorításban kell dolgoznia, de persze az amerikai elnöknek is a választások miatt. A kérdést bonyolítja, hogy

ha a két fél adott esetben meg is tud egyezni, akkor a szövetségeseik, amerikai részről Izrael, iráni részről a libanoni Hezbollah, vagy akár a gázai Hamász, mennyire fogják ezeket a megállapodásokat betartani, és nem rántják-e vissza a két országot a konfliktusba.

És ez nem csak a két félen múlik. Izraelben is választások lesznek, Netánjahut nagyon sokan bírálják a politikájáért, és kérdéses, hogy adott esetben előre menekül-e, és megpróbál keményebben fellépni az ország ellenségeivel szemben. Ebben az esetben borulhat az egész közel-keleti rendezés terve.

„Az egy nagyon jó kérdés, hogy mennyire tudja kordában tartani az Egyesült Államok, Izrael fő szövetségese az izraeli katonai vezetést. Az ember racionálisan azt hinné, hogy az Egyesült Államoknak döntő befolyása van Izrael politikájára, de voltak olyan esetek az utóbbi évtizedekben, amikor Izrael az Egyesült Államok idézőjelben úgymond előzetes értesítése vagy akár beleegyezése nélkül katonai akciókat indított, és az amerikaiak utólag kénytelenek voltak Izrael mellé állni, hogy adott esetben Izrael nehogy olyan vereséget szenvedjen, ami megrengeti a zsidó állam létét.

Kérdés, hogy az amerikaiak mennyire tudják befolyásolni Izraelt.

Volt, amikor tudták, például az első Öböl-háború idején elég nyomást tudtak gyakorolni Izraelre, hogy ne támadjanak rá Irakra, illetve ne lőjenek vissza az iraki Squad rakéták becsapódásakor. Viszont a kérdés az, hogy ebben a helyzetben, amikor nem Irakról van szó, hanem Iránról, ami sokkal nagyobb egzisztenciális fenyegetést jelent Izrael számára, mi lesz, ha egy olyan megállapodást kötnek az amerikaiak, ami Izrael szerint fenyegeti a létbiztonságukat, be fogják-e tartani, és ha nem, akkor folytatólagosan megmarad-e ez az úgynevezett alacsony intenzitású háború, legalábbis Izrael és az iráni szövetségesek között” – mondta Magyarics Tamás külpolitikai szakértő, az Eötvös Loránd Tudományegyetem emeritus professzora az InfoRádióban.

Az interjút Zsámboki Zsolt készítette.