A valaha talált egyik legnagyobb ózonlyukat fedezte fel nemrég az Antarktisz felett az Európai Űrügynökség – közölte a hvg.hu az Interesting Engineering értesülései alapján.
Az űrügynökség Copernicus Sentinel–5P műholdjának szeptemberi mérései alapján a tudósok által „elvékonyodott rétegnek” nevezett
ózonlyuk területe 26 millió négyzetkilométeresre nőtt, ami körülbelül háromszor akkora, mint Brazília.
Az ózonréteg vastagsága jelentősen változik világszerte: az Egyenlítő felett vastagabb, míg a sarkvidékek felett a legvékonyabb. Az ózon a Föld légkörében az ultraibolya sugárzás hatására keletkezik. Az ózonlyuk a Föld sztratoszférájának azon része, ahol más területekhez képest jelentősen alacsonyabb az ózonmolekulák koncentrációja. Az ózonréteg a sztratoszféra egyes részein erősen elvékonyodik, így
a káros ultraibolya-sugarak átjuthatnak rajta, ami negatív hatással lehet a Föld klímájára.
A hvg.hu azt írja, több, az ózonréteget károsító anyag is létezik, a legismertebbek az úgynevezett CFC-k, amelyek halogénezett szénhidrogének és a szén mellett fluort és klórt is tartalmazhatnak. A kibocsátás után ezeket az UV-sugárzás bontja le a légkörben, az így felszabaduló klór pedig pusztítja az ózonmolekulákat.
Az ózonréteget egy francia fizikus, Charles Fabry fedezte fel 1913-ban. Tulajdonságait egy brit meteorológus, G. M. B. Dobson rendszerezte először, aki egy egyszerű spektrométerrel mérte meg a sztratoszférabeli ózonmennyiséget. Elsőként az 1970-es években tapasztaltak ózonkoncentráció-csökkenést az Antarktisz feletti sztratoszférában.
Szakértők véleménye szerint
a szeptemberi jelenséget a Hunga Tonga-Hunga Haʻapai nevű víz alatti vulkán kitörése okozhatta,
a kutatók ugyanakkor ezt eddig bizonyítékokkal nem tudták alátámasztani. A lap emlékeztet, hogy tudósok egy korábbi tanulmányban azt közölték: egyre több betiltott vegyi anyag kerül a légkörbe, azt azonban egyelőre senki sem tudja, mikor és miként lehetne csökkenteni az elvékonyodott terület méretét.