Egy friss ENSZ-vizsgálat szolgált megnyugtató információkkal: az egykor a legnagyobb környezeti veszélyforrásnak tartott ózonlyuk folyamatos megszűnésében nagy szerepe volt az azt kialakító gázok betiltásának.

A jelenlegi várakozások szerint a Földet az ultraibolya sugárzástól védő ózonréteg 2040-re a sarkvidékek kivételével a teljes Föld körül helyreáll: az Északi-sarkon 2045-re, míg a Délin 2066-ra kerül eredeti állapotába a The Guardian cikke szerint.

Az ózonréteg állapota folyamatosan javult az 1989-es montreali jegyzőkönyv nyomán: ebben a nemzetközi megállapodásban az ózonréteget lebontó vegyi anyagok, például az oldószerként és hűtőközegként használt klórozott-fluorozott szénhidrogének (CFC-k) használatának betiltására jutottak.

A CFC-k egyben üvegházhatású gázok, amennyiben az emberiség tovább használta volna azokat, a Föld gyorsabb ütemben melegedett volna fel, az évszázad közepére egy fokos hőmérsékletemelkedést hozva.

"Az ózonlyuk elleni fellépés precedenst teremt az éghajlatváltozás elleni fellépés számára. Az ózonromboló vegyi anyagok fokozatos kivonásában elért sikereink megmutatják, hogy mit lehet és kell sürgősen tenni a fosszilis tüzelőanyagokról való átállás, az üvegházhatású gázok csökkentése és így a hőmérséklet-emelkedés korlátozása érdekében" – mondta Petteri Taalas, a Meteorológiai Világszervezet főtitkára, aki hétfőn mutatta be a négyévente elkészülő helyzetjelentés legfrissebb kiadását.

A montreali jegyzőkönyvet tartják az egyik legsikeresebb környezetvédelmi beavatkozásnak, ám az ózonlyuk begyógyulásához vezető út nem volt teljesen zökkenőmentes.

2018-ban átmenetileg megnőtt a káros gázok kibocsátása,

amit Kínába lehetett visszavezetni. A CFC-k helyett használt hidrofluorokarbonok (HFC-k) kapcsán kiderült, hogy szintén üvegházhatású gázok, így azok használatát is korlátozni kellett.

A CFC-k ugyanakkor annak dacára, hogy már nem használjuk azokat, jó ideig megmaradnak még a Föld légkörében: ugyanez a helyzet a szén-dioxiddal és más, hozzá hasonló üvegházhatású gázokkal is, ám azok hosszabban is maradnak a légkörben, és nem is csak néhány gyártóhoz köthető a kibocsátásuk, mert a fosszilis üzemanyagokat tömegek használják.

A friss ENSZ-jelentés az első, amely vizsgálja a fényvisszaverő részecskék, például ként a levegőbe juttatását azért. hogy a napfényt eltérítve csökkentsék a globális felmelegedést.

Ez a valóságban tényleg csökkentheti a felmelegedést, de nem kívánt mellékhatásai lehetnek akár az ózonrétegre is.

Ha nagy mennyiségben kerül kén a légkörbe, az tíz százaléknál kisebb mennyiségben csökkentheti az ózon mennyiségét a jelentés megállapítása szerint, ami valószínűleg nem vezet ózonkatasztrófához, de az ilyen típusú beavatkozásokkal mindenképpen vigyáznni kell.