Nem az egyiptomi múmiák azonban a legöregebbek az afrikai kontinensen: egy, a mai Líbiához tartozó szaharai területen az 1950-es években találtak egy azoknál is régebbi, több mint ötezer éves gyerekmúmiát – írja a Telex.

A kutatók Fezzan tartományban, a Tashwinat-völgyben található Uan Muhuggiag sziklamenedékénél kezdtek ásatásba. A területen különböző időszakokban szarvasmarha-tenyésztő közösségek laktak. A táj ötezer éve teljesen más volt, mint most: a Szahara ekkor az úgynevezett afrikai nedves időszakban volt, amikor a ma kopár sivatag helyén tavak, füves területek és gazdag állatvilág volt.

Amikor ástak egy barlang puha homokos talajában, egy növénylevelekkel borított, elsőre bomló kötegnek tűnő valamit találtak. A leveleket antilopbőrdarabok takarták, a csomag belsejében pedig egy gyerek mumifikált testét találták. A testet jobb oldalra fekve mumifikálták, a kutatók a nyakában strucctojáshéjból készült gyöngysort találtak.

Néhány hét múlva a múmiát Rómába vitték, a Sapienza Egyetem antropológiai múzeumába. Az elemzés során kiderült, hogy

valamikor Kr. e. 3400 körül mumifikálhatták, ráadásul szándékosan, tehát nem természetes úton maradt fenn ilyen jó állapotban.

A gyerek szerveit a halál után eltávolították a has- és a mellüregen ejtett bemetszéseken keresztül, majd gyógynövényekkel helyettesítették, valószínűleg a test tartósításának céljából. A gyerek a halála idején nagyjából két és fél-három éves és későbbi elemzések szerint sötét bőrű lehetett. A leletet ma a lelőhely alapján Tashwinat-múmiaként ismerik.

A lelőhelyet valószínűleg a későbbi egyiptomi kultúrával is össze lehet kötni: többek között a sziklarajzokon megjelenő, kutyafejű emberalakok ábrázolása utalhat valamilyen kapcsolatra (ez az alak Anubisz egyiptomi istenre emlékeztethet), valamint olyan edénydíszítési típusra is bukkantak, ami később a Nílus délvidékén is előfordult. A mumifikálási technika is emlékeztet az egyiptomiakéra: mindkét kultúra magzatpózban temette el a halottait, strucctojásgyöngyöket használt ékszerként, és eltávolította a belső szerveket a bomlás megelőzésének céljából.

Az egyiptomiak csak körülbelül Kr. e. 2600-ban kezdték eltávolítani a halottak belső szerveit, nagyjából 800 évvel azután, hogy a szaharai gyereket eltemették.

Ramadan al-Shaibani líbiai régiségszakértő a Smithsonian Magazine-nak azt mondta: hasonlóságokat lát más népek mumifikálási technikáival is. „Létezik egy elmélet, miszerint a sivataglakók ismerték először a mumifikáció technikáját, majd továbbadták az ókori egyiptomiaknak, akik később finomították” – mondta.

A Tashwinat-múmia körülbelül száz évvel idősebb a következő legrégebbi, ősi egyiptomi múmiánál (Gebelein-múmia), és kétezer évvel a korábban feljegyzett legrégebbi dinasztikus kori egyiptomi múmiánál (Rai múmiája). Kutatók szerint erős bizonyítékok utalnak arra is, hogy a neolitikus szaharai civilizációk és az ókori Egyiptom között kulturális kapcsolat lehetett.

(Nyitóképünk illusztráció)