Kodály Zoltán néhány évig a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt, ráadásul igen nehéz körülmények között kellett helytállnia: az intézmény II. világháború utáni megújítását kellett irányítania. Az InfoRádió magazinműsorában Dalos Anna zenetörténész számolt be a zenetudós munkásságáról.
Hogyan lett Kodály Zoltán a Magyar Tudományos Akadémia elnöke?
Nagyon nagy harc alakult ki akörül, hogy tagja lehessen a Magyar Tudományos Akadémiának. Már 1941-ben javasolták tagnak, de akkor nem sikerült megválasztani, többen ellene szavaztak. Végül két évvel később, 1943-ban sikerült nagyon jó aránnyal bekerülnie a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé.
A progresszív értelmiségiek nagyon támogatták őt, hiszen nagyon fontos dolgot tett Magyarországon: a népi kultúrát beemelte a magas kultúrába. Ezt a konzervatívabb körök nem nézték jó szemmel, sőt, ebben az időben politikai támadások is érték Kodályt és tanítványait emiatt. De 1943 táján a tudományos munkássága már olyan elfogadottá vált, hogy teljesen természetes volt az, hogy mégiscsak tagja lehet a tudományos akadémiának.
1946-ban elnökké is választották. Milyen akadémiát vett át Kodály Zoltán a II. világháború után?
Egy nagyon megtépázott tudományos akadémiát. Maga az épület is romokban hevert. Ez szimbolikusan is megmutatja azt, hogy a magyar tudományosság 1946-ban milyen állapotban volt.
A II. világháború következményeként nagyon komoly veszteségek érték a magyar tudományosságot. Ebből a romos állapotból kellett Kodálynak valamilyen módon kiemelnie a tudományos közösséget.
Emellett volt még egy nagyon komoly konfliktus a Magyar Tudományos Akadémián belül, amely majdnem az akadémia kettészakadásához vezetett: a humán tudományok és a természettudományok közötti konfliktus. Ebben az időszakban a természettudósok már a világ élvonalába tartoztak, ám az MTA az alakulásától kezdve hagyományosan nagyon erősen a humán tudományokra épült. A természettudósok pedig szerettek volna sokkal nagyobb irányító szerepet kapni. Ennek lett az a következménye, hogy majdnem kettészakadt az akadémia.
Nagyon szerencsésen alakult, hogy Kodály elnöksége alatt a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert lehetett az alelnök.
Ez ugyanis létrehozta az egyes tudományágak közötti egyensúlyt.
Milyen akadémiai elnök volt Kodály Zoltán?
Sajnos nagyon keveset tudunk egyelőre arról, hogy milyen akadémiai elnök volt. Ennek elsősorban az az oka, hogy az MTA levéltári forrásait ebben az időszakban szisztematikusan még senki sem vizsgálta.
Annyit tudunk, hogy egy harmadik szempontból is nagyon nehéz időszaka volt ez a Magyar Tudományos Akadémiának: 1948-49 táján erős kommunista hatalomátvétel történt Magyarországon, és ezzel együtt megpróbálták az MTA-t is átalakítani szovjet mintára. Kodály nagyon nehéz helyzetbe került, mert neki ebben az átmenetben elnökként részt kellett vennie, miközben nyilvánvaló, hogy azok a politikai szempontok a számára elfogadhatatlanok voltak, amelyek a szakmai szempontok fölé kerültek.
Így aztán 1949-től nem is volt a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, visszavonult a saját zenetudományi közösségébe, és nem akart részt venni központi irányítási kérdésekben, mert úgy érezte, hogy a tudományosság előrébb való, mint bármilyen politikai megfontolás.
Hogyan távozott Kodály Zoltán az akadémiáról?
Teljesen szabályos módon távozott: lejárt az elnöki mandátuma, és nem esett szó arról, hogy újraválasszák.
Az utolsó időszakban feltűnően sokszor hiányzott az elnökségi ülésekről.
Ezek természetesen mindig betegségre hivatkozva történtek, de nagyon valószínű, hogy ez az időszak már lelkileg és intellektuálisan is nagyon megviselte, ezért egyre kevésbé akart részt venni mindabban, ami körülötte történt.
Illyés Gyula 1956-os feljegyzése szerint Kodály Zoltán neve komoly pozíciókban felmerült. Kodály Zoltánnak voltak egyáltalán ilyen ambíciói? Mennyire politizált?
Van egy nagyon szép írása, amiben azt fogalmazza meg, hogy napi politikában soha nem kívánt részt venni, és nem tartotta fontosnak, hogy bármilyen módon politikailag megnyilvánuljon, mert akkor minden hang, amit életében leírt, politikai tetté vált volna.
Azt hiszem, úgy érezte, hogy
sokkal többet tud tenni a műveivel, akár a népzenekutatás terén, akár a zenepedagógia terén a magyarságért, mint ha közvetlen kritizálásba kezdene.
1956-ban is nagyon óvatosan elvonult: éppen Galyatetőn volt, amikor kitört a forradalom, és nem akart visszatérni Budapestre, hanem kivárt. Azt gondolom, hogy nagyon tudatosan tartotta távol magát minden korszakban a nagypolitikától.
Ennek persze lehetnek életrajzi okai is, hiszen a Tanácsköztársaság alatt vállalt intézményvezetői pozíciót: amikor véget ért a tanácsköztársaság, eljárás folyt ellene a Zeneakadémián. Ez valószínűleg nagyon erős válságidőszakot okozott az életében, és ettől kezdve még inkább tartózkodott attól, hogy bármilyen módon beleszóljon politikai kérdésekbe.
Mennyire vagyunk tisztában Kodály Zoltán életével, mennyire feldolgozott az életműve, munkássága, pályafutása?
Nagyon jól feldolgozott a zeneszerző munkássága: már Kodály életében írták az első monográfiákat az életéről, nagyon sok dokumentumot ő maga adott a kutatóinak.
Első felesége, Gruber Emma nagyon szisztematikusan gyűjtötte a dokumentációt. Ennek köszönhető az is, hogy működhet ma egy archívum Budapesten, amely elképesztő mennyiségű emléket, dokumentumot őriz Kodály életéről.
Persze nem lehet mindent azonnal megírni könyvekben. Azt hiszem, hogy ez a zenetudósok számára még jó néhány évtizedre igazi kincsesbánya lesz.
Nagyon sok fontos alapmunka jelent meg Kodály Zoltánról: írásai, levelezése, saját magának írt feljegyzései. Népzenegyűjtő tevékenysége nagyon szisztematikusan fel lett dolgozva.
Tehát igazán jól dokumentált mint zeneszerző és mint tudós is.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló hírekről, vagy elmondaná a véleményét, lájkolja az InfoRádió Facebook-oldalát!