Wichmann Tamás halálhírét a Nemzeti Sport megkeresésére megerősített Wichmann Balázs, a kenuslegenda fia. A magyar sporttörténet egyik legnagyobb alakját családja, három fia és unokahúga körében érte a halál a Szent László Kórházban.

Néhány napja még ő maga számolt be a Bors magazinnak arról, hányan köszöntötték fel a kórházban a születésnapján. Akkor elmondta azt is, hogy nem kap már több kezelést, nem tudnak segíteni rajta az orvosok. Arról is beszélt, szerette volna látni, ahogy felnőnek a gyermekei, unokái.

Wichmann Tamás 1948. február 4-én született Budapesten. Gyermekkori súlyos balesete után - hatéves volt, amikor elütötte egy rendőrautó, a súlyos baleset után napokig kómában feküdt, egy évig járógépet kellett használnia - kezdett sportolni. Először boksszal erősítette lábait, de a szakosztály megszűnése után a kenut választotta. Mint később mondta, súlyos csípősérülése miatt alkalmasabb lett volna számára a kajak, de abban az időben a drága fából és kézi munkával készült hajókból kevés volt, míg a tízes kenuba simán belefért, sorsa ezzel el is dőlt. 1962-től 1966-ig az MHS, 1966-tól 1971-ig az Egyetértés, 1971-től 1975-ig a VM Egyetértés, majd 1975 és 1983 között az MTK-VM sportolója volt.

1966-ban Berlinben már második lett a felnőtt világbajnokságon C-1 1000 méteren. Első Európa-bajnokságát 1967-ben Duisburgban nyerte Petrikovics Gyulával C-2 1000 méteren, a másodikat és a harmadikat 1969-ben Moszkvában kenu egyesben 1000 és 10 000 méteren. 1970-től állandó résztvevője volt a világbajnokságoknak, első győzelmét is ebben az évben aratta Koppenhágában 10 000 méteren. 1971-ben két vb-aranyat nyert, egyesben 10 000, párosban - Petrikoviccsal - 1000 méteren. 1974-ben, Mexikóvárosban újból 10 000 méteren diadalmaskodott, s ezt megismételte 1977-ben Szófiában is. 1979-ben megvalósította régi álmát: rövid és hosszú távon is győzelmet aratott. 1981-ben Nottinghamben, 1982-ben Belgrádban egyaránt kenu egyesben 10 000 méteren nyert, s ezzel világbajnoki elsőségeinek számát kilencre növelte.

A belgrádi vb-győzelem

Az ötkarikás diadal azonban nem jött össze neki, pedig négy olimpián is szerepelt. Az 1968-as mexikóvárosin Petrikoviccsal kettesben 1000 méteren ezüstérmet szerzett, az 1972-es müncheni olimpián egyesben 1000 méteren lett második, 1976-ban Montrealban ugyanezen a távon bronzérmet akasztottak a nyakába. Az 1980-as moszkvai olimpián egyesben 500 méteren negyedik lett, 1000 méteren pedig, ahol a csapat legesélyesebb indulója volt, mindenki megdöbbenésére nem sokkal a rajt után feladta a versenyt, letette a lapátot, és utolsóként csorgott be...

Saját bevallása szerint később sem tudta megfejteni, miért maradt el az olimpiai arany, részben annak tulajdonította, hogy itthon nem volt igazi partnere, többnyire egyedül kellett edzenie.

A sportember 1978-ban UNESCO fair play-díjat kapott, mert segített felkészülni riválisának, az egykori Jugoszlávia színeiben versenyző Matija Ljubeknek, aki aztán a belgrádi világbajnokságon legyőzte őt.

Határtalan kitartása, akaratereje, szorgalma és lelkesedése a magyar és a nemzetközi sportélet egyik legkiemelkedőbb egyéniségévé tette, a hetvenes években Magyarország egyik legnépszerűbb sportembere volt. Kilencszeres világbajnok, ötszörös világbajnoki ezüst- és ötszörös világbajnoki bronzérmes, háromszoros Európa-bajnok. Minden idők legtöbb magyar bajnokságát ő nyerte a kenusok között: összesen 37 alkalommal állhatott a dobogó legfelső fokán.

Sportpályafutását 1983-ban az MTK-VM színeiben fejezte be. Visszavonulása után az MTK örökös tiszteletbeli tagjává választotta, aranygyűrűvel tüntette ki, a klub kajak-kenu szakosztályában különböző sportvezetői funkciókat töltött be.

1979-ben az év sportolójának választották. Részt vett a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat munkájában. 1998-ban kézlenyomata felkerült a Csillagok Falára. 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, 2010-ben MOB-díjjal, 2013-ban Pro Urbe Erzsébetváros díjjal, 2017-ben Prima Díjjal tüntették ki.

A zenéhez is értett, énekelt és gitározott, a 2012-es londoni olimpiára készült Olympia mítosza című CD-n több olimpiai bajnokkal együtt énekelt, rappelt. 1985-ben Popej szerepét játszotta Bujtor István Az elvarázsolt dollár című filmjében. 2009-ben ezüstérmet nyert a magyar sárkányhajó válogatottal a dél-koreai Ulszanban a csapat-világbajnokság 200 méteres futamán, s így 61 évesen ismét vb-dobogóra állhatott.

Mielőtt versenyző lett, szakácsnak tanult. Mikor kiderült, hogy az 1984-es Los Angeles-i nyári olimpián a szocialista országok bojkottja miatt nem szerepelhet, elkezdte felépíteni a saját vállalkozását. 1987-ben megnyitotta Budapest első "alternatív" kocsmáját, amelyben tudását hasznosította. A kocsmát eredetileg Szent Jupátról, a kenusok "védőszentjéről" nevezte el, de később már csak Wichmann-kocsma volt a neve. A létesítmény 2018-ban, több mint három évtized után zárt be.

Amikor 2013-ban, 65. születésnapja alkalmából interjút adott az MTI-nek, a kezdetekről azt mondta, hogy mindig vonzotta a messzeség, a távolság, és Vízöntő jegyűként a víz is alapeleme volt, úgyhogy lassacskán el sem tudta képzelni az életét a kenuzás nélkül. A kajak-kenuról és a pályafutásáról pedig a következőképpen nyilatkozott:

"Az eredményeimmel talán egy kicsit utat mutattam az embereknek, hogy alulról indulva is el lehet érni a csúcsra. Hogy lehetetlen helyzetből is lehet valami nagyon alkotni. Talán többeknek erőt adtam azzal, amit elértem. A sportágunk nagyon népszerű volt akkoriban, szerencsére ez azóta is így van."

Utoljára 2020. január 16-án, az Év Sportolója gálán találkozhatott vele a nagyközönség, amikor pályafutását a Magyar Olimpiai Bizottság és az MSÚSZ életműdíjával ismerték el. Felállva, vastapssal fogadta a közönség a kenuslegendát, aki

az erő, a kitartás és a szerencse mellett "egy kis hazafiságot" kívánt a tokiói olimpiára kiutazó magyar sportolóknak.

"Elszállt felettem az idő" - utalt rákbetegségére az MTK legendás sportolója, és szeretetcunaminak nevezte a közönség köszöntését.

Wichmann Tamás életéről 2020-ban 50 perces dokumentumfilmet készítettek Kövessy Róbert rendezésében. A Magyar lapát című alkotást január 9-én az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatták be. A film Wichmann Tamás sportpályafutásának főbb eredményeire, és egykori híres, erzsébetvárosi kocsmájának, az egykori Wichmann-kocsmának utolsó napjaira koncentrál, tulajdonképpen egy életút-interjú, amelyben megszólal a korabeli társasági élet több ismert személyisége is, mások mellett Schuster Lóránt, a P. Mobil együttes alapítója; Vaskuti István és Árva Gábor, olimpiai és sokszoros magyar és világbajnok kenusok; Jónyer István világbajnok asztaliteniszező, és Ivan Patzaichin román kenus, sokszoros olimpiai és világbajnok, Wichmann Tamás egykori nagy ellenfele is.