Nigel Farage immár cilinderes úriember, bár valójában a patinás Royal Ascot lóversenyre öltözött ki, ahol ilyen ruhatár a kötelező. A róla készült fotó azonban azt is jelzi, hogy az egykori marginális, populista néptribün immár a brit politika fősodrának meghatározó személyisége.

Mindez egy olyan országban történik, ahol majd egy évszázadon át két nagy párt, a toryk és a Munkáspárt váltotta egymást a hatalomban. Egy új felmérés szerint azonban Farage legújabb jobboldali radikális formációja, a Reform UK 34 százalékos mutatójával a legnépszerűbb brit párt. Kilenc pontot ver rá a kormányzó Munkáspártra, az egykor meghatározó konzervatívok pedig messze a harmadik helyre szorultak.

Bár a szigorúan egyéni brit választókerületi rendszer miatt az országos népszerűségi adatok nem mindig köszönnek vissza a választási eredményben, elemzők szerint a Reform UK most annyira és olyan helyeken népszerű, hogy ha most rendeznék a választásokat, akkor többséget szerezne a több mint 600 fős parlamentben. A Sky News elemzése szerint

akár 340 helyre ülhetnének be Farage emberei. A most 236 hellyel rendelkező Munkáspárt frakciója pedig 176 fősre zsugorodna.

Ami még sokkolóbb, hogy – a felmérés alapján – a konzervatívokat szinte teljesen felszámolnák a brit választók: mindössze 12 mandátumot gyűjtenének be. Mindez annak ellenére történne, hogy a tory-bázis azt remélte, hogy szókimondó és a woke-ideológiát hevesen elutasító új vezérük, Kemi Badenoch – aki egy személyben nő, konzervatív és külföldön született színesbőrű politikus – új választókat hozhat nekik a konzervatívoktól általában idegenkedő csoportokból.

A Reform UK menetelését közben az is segíti, hogy valami hasonlót csinál: nem az a fajta nativista párt, amelynek tagjai gyanakodva néznek bárkire, akinek nagyszülei nem az őshonos lakosságból kerültek ki. Sokáig például muszlim elnöke volt Zia Yusuf üzletember személyében, aki egy procedúrális veszekedés nyomán lemondott, de aztán megbánta és visszatért, hogy az árnyékkormány egyfajta hatékonysági guruja legyen – Elon Musk közelmúltbeli amerikai szerepét idézve.

A Reform UK híveinek egy része olyan, sokadik generációs bevándorló, aki szerint a szigetországra most már ki kell tenni a „megtelt” táblát és akik haragszanak a konzervatívokra, amiért nem voltak erélyesebbek, amikor kormányon voltak.

A Munkáspártnak is van miért számot vetnie magával. Lehet, hogy tavaly megnyerte a választásokat, de Keir Starmer kormányzásával immár a britek 73 százaléka elégedetlen és mindössze 19 százalék elégedett. Ez részben azért van, mert hithű baloldali szavazók szerint egyfajta „tory-light vezető”, aki híján van a menekültek és migránsok iránti empátiának és esetenként népírtásban való bűnrészességgel vádolják, mert nem szankcionálta Izraelt annak gázai háborúja miatt – bár két keményvonalas izraeli minisztert kitiltottak a szigetországból.