Az újabb fejezetet a hadseregért felelős parlamenti biztos nyilatkozata jelentette. A szociáldemokrata Eva Högl öt év után búcsúzik tisztségétől, amit a kereszténydemokrata Henning Otte örököl. Az RND közszolgálati médiumnak adott interjúban hangsúlyozta, hogy a katonai szolgálat nem alapulhat pusztán önkéntességen.

Új katonai szolgálatra van szükségünk

– fogalmazott a leköszönő biztos, és utalt arra, hogy az nem nélkülözheti a kötelező katonaság valamilyen formáját.

A kötelező katonai szolgálat egyáltalán nem lenne új Németországban: az általános hadkötelezettséget 2011-ben takarékossági okokból és átmeneti jelleggel szüntette meg az akkori konzervatív védelmi miniszter, Karl-Theodor zu Guttenberg. Az átmeneti időszak azóta is tart, miközben a hadsereg erősítését indokló nyomás egyre erőteljesebb.

A szikrát az Ukrajna ellen indított orosz háború jelentette, és azóta is az akkor még ellenzékben lévő konzervatív pártok a "visszavezetés" fő szószólói. Azzal érveltek, hogy az orosz agresszió miatt a NATO-ra, ezen belül Németországra nehezedő katonai, illetve védelmi terhek miatt a Bundeswehr megerősítése elkerülhetetlenné vált. Eva Högl már akkor hangsúlyozta, hogy

a hadsereg állandó bevethetősége érdekében elsősorban a személyi állomány bővítésére van szükség.

Elemzők most utaltak arra is, hogy míg 2011-ben a takarékossági kényszer volt a kötelező szolgálat megszüntetésélnek fő indoka, ezúttal ezen a téren változhat a helyzet. Ezt az a különleges pénzügyi hitelfelvétel teszi lehetővé, amelyből 400 milliárd euró kifejezetten a biztonság, ezen belül pedig a hadsereg erősítését célozza.

A CDU/CSU a 2011 előtti időket állítaná vissza, míg az SPD a svéd modell alapján összehangolná a kötelező és az önkéntes szolgálatot. A konzervatívok szerint a sorkatonai szolgálat további felfüggesztése nem felel meg a jelenlegi fenyegetettségi helyzetnek. Az SPD alapjában egyetért ezzel, ugyanakkor „rugalmas” szolgálatról beszél. Ennek része az, hogy nyilvántartásba kell venni minden katonakorú fiatalt, de mindenekelőtt azokat kell behívni, akik ténylegesen akarnak is csatlakozni.

A interjúban a búcsúzó biztos ismét a kötelező szolgálatot és az önkéntességet ötvöző svéd modell bevezetését indítványozta. A Bundeswehr jelenleg 180 ezer katonával rendelkezik, a cél továbbra is a több mint 200 ezres létszám elérése. „Évek óta körülbelül 180 ezer katonánk van, és a növekedés még nem sikerült” – fogalmazott a leköszönő biztos.

A közvetlen előzmények, illetve Högl mostani nyilatkozata alapján az elemzők azt valószínűsítik. hogy a jövőben felgyorsulnak „legalább” a svéd modell bevezetését célzó törekvések Ezt erősítik meg Friedrich Merz legutóbbi nyilatkozatai is. A kancellár ugyanis mind a Bundestagban elhangzott első kormánynyilatkozatában, mind több interjúban is azt hangsúlyozta, hogy Németországnak Európa legerősebb hadseregére van szüksége. Hasonlóan vélekedett a konzervatív külügyminiszter, Johann Wadephul is, aki Donald Trump követelésével egyetértve a védelmi kiadások a bruttó hazai termék, a GDP 5 százalékát kitevő növelése mellett emelt szót. A kancellár és védelmi minisztere, a szociáldemokrata Boris Pistorius ugyanakkor egyformán úgy vélte, hogy a hangsúly nem a „százalékon”, hanem a hadsereg korszerűsítésén, illetve fejlesztésén van.

A közelmúltban végzett felmérés szerint az érintett fiatalok többsége kevés hajlandóságot mutat a kötelező szolgálat teljesítésére: a 18 és 29 év közöttiek 61 százaléka elutasítja. Az alaptörvény 12. cikke kimondja, hogy a 18. életévüket betöltött férfiakat a fegyveres erőknél, a szövetségi határőrségnél vagy a polgári védelemnél lehet szolgálatra kötelezni. Ugyanakkor egy másik alkotmányos cikk szerint senkit sem lehet kényszeríteni arra, hogy lelkiismeretének tiltakozása ellenére fegyverrel szolgáljon egy háborúban.

Ami a többi parlamenti pártot illeti, az AfD egyértelműen a kötelező katonai szolgálat újraaktiválása mellett áll ki. Alice Weidel, a párt társelnöke a közelmúltban kétéves katonai szolgálatot sürgetett. A Zöldek Pártja hat hónapos szolgálatot javasolt, mégpedig vagy katonai, vagy polgári védelmi, vagy pedig egyfajta közösségi szolgálat keretében.

Mindez elemzők szerint megerősíti azokat a véleményeket, hogy rendkívül összetett kérdésről van szó, és aligha valószínű, hogy a közeli jövőben konszenzus születik. A legutóbbi nyilatkozatok azonban egyértelműen azt jelzik, hogy a reform egyre égetőbbé válhat