„A kínai külügyminiszter – április eleji – moszkvai látogatásának fő üzenete az, hogy a kínai–orosz kapcsolatok továbbra is virágkorukat élik, az elmúlt hónapok nemzetközi viharai nem tépázták meg, sőt inkább még stabilabbá tették őket. Azok az elképzelések, amelyek szerint Moszkvát le lehet választani Pekingről, teljesen megalapozatlanok” – olvasható Salát Gergely elemzésében. (Hszi Csin-ping kínai elnököt május 9-én várják Oroszországba.)

Miközben az egész világ forrong, egyáltalán nem mindegy, hogy a két nagyhatalom, Kína és Oroszország milyen kapcsolatot alakít ki egymással – a Magyar Külügyi Intézet munkatársa erről már az InfoRádióban beszélt, megjegyezve: a nyugati gondolkodásban él egy illúzió azzal kapcsolatban, hogy a Trump-féle adminisztrációnak – valamiféle kiegyezés révén – sikerülhet leválasztania Oroszországot Kínáról, ezáltal legfőbb riválisára tud fókuszálni. Arra a kérdésre, hogy mennyire nőtt össze Oroszország és Kína, a szakértő válaszul úgy fogalmazott:

ez egy bő évtizedes folyam, amikor Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin „nagyon egymásra talált”.

A két csúcsvezető csaknem ötvenszer találkozott egymással hivatalos keretek között, hogy nem hivatalosan hányszor beszéltek, az nem tudható. Salát Gergely megfogalmazása szerint elképesztően intenzív kapcsolatról van szó, amit az alapoz meg, hogy az Egyesült Államok és annak szövetségi rendszere – nemzetközi stratégiájában is – nyíltan kimondja, hogy fő ellenfelének Kínát és Oroszországot tartja. Így aztán a két ország, még ha léteznek is problémák közöttük, azokat a szőnyeg alá söpörve inkább vállvetve próbálja ellensúlyozni az amerikai nyomulást. „Ez egy nagyon sokdimenziós, nagyon szoros kapcsolat, és ezt volt hivatott alátámasztani külügyminiszter látogatása” – mondta Salát Gergely.

A kapcsolat ráadásul az orosz–ukrán konfliktus kipattanása óta még szorosabbá vált, gazdaságilag mindenképp, az oroszoknak ugyanis hatalmas szükségük van arra, hogy Kínán keresztül nyitva maradjanak előttük a világpiacok. A sinológus szerint a kínaiak a különféle pénzügyi szankciók megkerülésében is segítik Oroszországot, ami mlég szorosabbá teszi a két ország viszonyát. Cserébe Pekingnek az ölébe hullott orosz nyersanyagok, energiahordozók megszerzésének lehetősége, amitől korábban el volt zárva. „Ez egy olyan helyzet, ahol mindkét fél abban érdekelt, hogy egyre szorosabbra fűzze a kapcsolatait” – tette hozzá.

A Kína-szakértő szerint nem az a kérdés, hogy milyen terülteken működhetnek együtt, hanem hogy milyen területeken nem, ezek száma elenyésző. A gazdasági együttműködés kiemelendő, mert egymás komplementerei: az oroszoknak rengeteg nyersanyaguk, energiaforrásuk van, amire a kínaiaknak óriási szükségük van, nekik viszont iparuk van, amelynek a termékeire az oroszoknak van szükségük. Szintén nem elhanyagolható a katonai együttműködés, ami bár kevésbé látványos, nem a nyilvánosság előtt zajlik, de ettől még komoly biztonsági kooperáció van a felek között – húzta alá Salát Gergely, hozzátéve: Kína fontos szállítója olyan alapanyagoknak, alkatrészeknek, amelyek orosz fegyverekbe kerülhetnek. Arra is felhívta a figyelmet, hogy miután az oroszok átálltak a hadigazdaságra, számos terméket nem termelnek, amire a lakosságnak szüksége van, ezeket is Kínából tudják beszerezni. Ami pedig hosszú távon a legfontosabb: az együttműködés a nemzetközi szervezetekben, ahol a két ország folyamatosan koordinálja a tevékenységét – monda a szakértő, kiemelve: „van egy nagy közös céljuk, minden ennek van alárendelve,

az amerikai hegemónia lebontása, egy multipoláris világrend kiépítése. Emögött minden más probléma, konfliktus eltörpül, ebben remekül együtt tudnak működni.”

Salát Gergely az esetleges konfliktusforrásokat illetően Közép-Ázsia kérdését említette, ami hagyományosan orosz befolyási övezet, de már Kína is óriási erőkkel jelen van gazdaságilag, és a legtöbb „sztán” országnak már Kína a legfontosabb kereskedelmi, befektetési partnere. Szerinte emiatt könnyen kialakulhatna versengés az oroszok és kínaiak között, ezt azonban egész ügyesen elkerülték, miután lényegében felosztották a térséget, nem regionálisan, hanem szektorálisan; az oroszok alapvetően a biztonsági, katonai befolyást gyakorolják, míg a kínaiak a gazdaságit. Ugyancsak viszályra adhatna okot az orosz nacionalisták által gyakran emlegetett dél-szibériai kínai bevándorlás kérdése; itt már több százezer, akár több millió kínai bevándorló él, és van egyfajta félelem az oroszokban, hogy ha kisebbségbe kerülnek, akkor esetleg a határt is meg akarják majd változtatni.