Szegedtől néhány kilométerre kikötött a Tisza egyik homokos partszakaszánál egy csónak. Az egyik utas, egy hölgy, kiszállt a vízi járműből, néhány métert úszott, amikor egy csobbanásra lett figyelmes, majd hirtelen éles fájdalom hasított a jobb lábszárába. Elindult ki a part felé, amikor a bal bokájába is beleharapott valami. Egy eurázsiai hód volt az – számolt be a szokatlan esetről a Nimród.
Az eset még június végén történt, de a történetet csak most, a gyógyulása után mesélte el a lapnak Nieszner Tímea.
"Bementem a folyóba, a parttól 5-8 méterre lehettem, amikor felugrott valami a vízben, nem láttam, csak hallottam a csobbanást. Mondtam is a páromnak, hogy ez vagy egy nagyon nagy hal lehetett, vagy valami más, és néztem a vetett hullámokat, majd hátrálni kezdtem a part felé. Abban a pillanatban éles fájdalmat éreztem, valami átharapta a jobb lábszáramat. Ahogy a lábam a vízben talajt ért, meg akartam fordulni, hogy kijöjjek a Tiszából, de ekkor elkapta a bal bokámat és azt is megharapta. Kint a parton le se mertem nézni a lábamra, elég volt látnom Bence arcát. Mély harapás volt, nagyon csúnyán nézett ki a lábszáram, és ömlött belőle a vér. Ahogy visszanéztünk, akkor vettük észre a vízben hódot" – írta le a történteket.
Mivel Tímeáék nem láttak a parton a hódok jelenlétére utaló, megrágott törzsű fákat, ezért is gondolták, hogy azon a részen kiköthetnek, és nem zavarják ottlétükkel az állatokat. Erre minden alkalommal különösen odafigyeltek, hiszen tudták, hogy egy nagyobb hódállomány él ezen a szakaszon. Azonban a hódvár – aminek a bejárata a szem elől rejtve, a víz alatt található – valószínűleg a közelben lehetett.
A harapások okozta sebeket össze kellett varrni, a gyógyulási idő több mint négy hét volt, amiből két hétig szigorúan feküdni kellett.
Pinjung Emil, az Alsó-tiszamenti vadgazdálkodási tájegység fővadásza a lapnak elmondta, hogy ezen a területen eddig még egyszer sem kaptak bejelentést hasonló esetről. Hozzátette: az eurázsiai hód már nem védett állatfaj Magyarországon, hanem az európai közösségben természetvédelmi szempontból jelentős állatfajok közé tartozik.








