A nool.hu-ban a szakember kifejtette: a húsvét utáni ötvenedik napon ünnepelt pünkösd a keresztény egyház születése mellett a népi kultúrában számos olyan rítust hordoz, amelyek máig meghatározzák a közösségi emlékezetet.

Ezek közül az egyik leglátványosabb a pünkösdi királynéjárás volt, amely során a fiatal lányok házról házra járva énekeltek és mondtak jókívánságokat a gazdáknak, a rítus végén pedig a magasba emelték a legfiatalabb lányt, ezzel szimbolizálva a jó termést és a bőséget.

Máté György a beszélgetésben kitért a korabeli párválasztási és ismerkedési szokásokra is, kiemelve a komatál- vagy mátkatálküldés hagyományát. A fiatalok ilyenkor étellel, borral és a termékenységet jelképező tojással díszített tálakat küldtek egymásnak. Ez a gesztus nemcsak életre szóló barátságokat és későbbi keresztkomaságokat pecsételt meg, hanem

gyakran a nyílt udvarlási, párválasztási szándék kifejezésére is szolgált.

A korszak másik jellegzetes, a fiatal férfiak erejét és ügyességét tesztelő szokása a pünkösdi királyválasztás volt.

A különböző versenyvizsgákon győztes legény egy éven át különleges privilégiumokat és megbecsülést élvezett a faluban – ebből a szokásból ered a múló dicsőségre utaló „rövid, mint a pünkösdi királyság” közmondás is.

A néprajzkutató hangsúlyozta: bár a hagyományok eredeti formájukban már ritkábban jelennek meg a mindennapokban, az intézményi programoknak és a hagyományőrző egyesületeknek köszönhetően a pünkösdi örökség ma is a magyar kultúra szerves része.