A NATO új célkitűzése értelmében 2035-re a tagállamoknak bruttó hazai össztermékük 5 százalékát kell védelmi célokra fordítaniuk, Horváth Sebestyén, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzője szerint az 5 százalékos védelmi költségvetés előírása jelentős lépés. Arra is felhívta a figyelmet, hogy jelenleg a NATO tagállamainak a GDP-jük 2 százalékát kell a hadseregükre fordítaniuk, ezt a szabályt 2014-ben vezették be, de az akkori 28 NATO-tagállam közül csupán három teljesítette ezt a kritériumot, de mostanra a jelentős biztonsági változások – orosz-ukrán háború, közel-keleti válság vagy Donald Trump megválasztására – miatt a legtöbb európai ország fegyverkezésbe kezdett. Ennek köszönhetően tavaly már 32 tagállamra bővült a lista, a védelmi szervezet országainak kétharmada teljesítette ezt a 2 százalékos arányt.

Az 5 százalék, amelyről a héten döntöttek a szervezet hágai csúcstalálkozóján, két részből áll össze: 3,5 százalékot kell hagyományos védelmi kiadásokra költeni: a katonák fizetésére, a laktanyák fenntartására, a fegyverrendszerek, különböző hadászati eszközök beszerzésére. Ezt kiegészíti egy 1,5 százalékos egyéb kiadás, amibe a kibervédelmi és hírszerzési képességek, illetve a stratégiai jelentőségű infrastruktúra fejlesztése tartozik bele.

„Jelenleg egyetlen NATO-tagállam sem teljesíti ezt az elvárást” – szögezte le az InfoRádióban Horváth Sebestyén. Az elemző közölte, a 32 állam közül Lengyelország van a legközelebb hozzá, ott tavaly a GDP 4,1 százalékát költötték védelemre, ám ez kiugró érték, a listában második helyezett Észtország sem érte még el a 3,5 százalékot.

Orbán Viktor miniszterelnök korábban úgy fogalmazott, hogy ha ezt az 5 százalékot azonnal teljesíteni kellene, az tüdőlövésként érné Magyarországot. Ám végül nem erre bólintottak rá, hanem csak egy évtized múlva, 2035-re kell elérni az 5 százalékos költést, és az elemző szerint könnyebbség a 1,5 százalékos kategória „gumi” megfogalmazása: a stratégiai jelentőségű infrastruktúrába sok minden beletartozhat. Szerinte épp azért alkották meg így ezt a szabályozást, hogy a tagállamoknak ne jelentsen túl nagy költségvetési terhet.

Azt, hogy mekkora összegről van szó, Horváth Sebestyén azzal illusztrálta, hogy ha tavaly Magyarország a GDP 5 százalékát költötte volna védelemre, az körülbelül 4000 milliárd forintnyi kiadást jelentett volna – 2024-ben körülbelül a teljes egészségügyi ellátórendszerre költött ennyit a magyar kormányzat.

A spanyolok egyedüli kivételként felmentést kaptak, ugyanis

a spanyol miniszterelnök vétót kilátásba helyezve gyakorlatilag megfenyegette a NATO főtitkárát, hogy ha nem kapnak mentességet, akkor blokkolni fogja ezt a döntést, márpedig annak elfogadásához teljes konszenzusra volt szükség.

Mint Horváth Sebestyén elmondta, Pedro Sánchez két indokra hivatkozott: egyrészt, hogy ők nagyon messze vannak Oroszországtól, a legfőbb fenyegetettségi kockázattól – ami igaz is, több mint 1800 kilométerre van a két ország egymástól –, másrészt hogy Spanyolországban nagyon nagy terhet jelent a szociális ellátórendszer finanszírozása, amit nem tudnának fenntartani, ha az 5 százalékos előírás rájuk is vonatkozna. A többi NATO-tagállam nem fogadta jól ezt a megoldást, azóta számos szövetséges, például Belgium vagy Luxemburg is mentességet akar kiharcolni magának (ezek az országok még a GDP 2 százalékára vonatkozó előírást sem tudták teljesíteni). A lengyel vezetés pedig azzal kritizálta a spanyolokat, hogy így aláássák a NATO egységét.

De nemcsak Belgium vagy Luxemburg van jelentősen lemaradva a védelmi költések felpörgetésével. Olaszország is ilyen tagállam, illetve az Egyesült Államok vezetése régóta kritizálja Kanadát is amiatt, hogy túl keveset költ a védelemre. „Általában az országok minél messzebb helyezkednek el Oroszországhoz képest, annál kevésbé akarnak védekezni” – összegzett az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzője.