Közleményükben azt írták: 77 éves korában, hosszan tartó, méltósággal viselt súlyos betegség után elhunyt Duray Miklós, Esterházy János óta a felvidéki magyar közösség és politikai élet legnagyobb formátumú, meghatározó alakja.
Duray Miklós 1945. július 18-án született Losoncon.
A kommunista párt által ellenőrzött Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Egyesületének (Csemadok) 1963-ban lett tagja, 1966-tól a Csemadok Központi Bizottságának tagja, és 1968-ban a testületben Mede Istvánnal megalapította a nem kommunisták (pártonkívüliek) csoportját.
Duray Miklós egyik kezdeményezője volt az 1968-as prágai tavasz hatására létrejövő magyar ifjúsági konferenciának, amelyen elhatározzák a Magyar Ifjúsági Szövetség létrehívását. Társaival megalapította a csehszlovákiai Magyar Ifjúsági Szövetséget (MISZ), amelynek főtitkára, majd 1968 decemberétől elnöke volt. A szervezet 1969 novemberében megszűnt, mivel az újonnan megalakult szlovákiai belügyminisztérium nem engedélyezte a működését.
A Csemadokban viselt tisztségeiről 1969 decemberében mondott le, majd egy éven belül politikai okokból kizárták a szervezetből, nem publikálhatott és nem vehetett részt a közéletben - olvasható a kommünikében.
Geológusi diplomáját 1971-ben szerezte meg.
A közéletbe 1976-tól kapcsolódott be újra, előadásokat tartott magyarországi és szlovákiai magyar egyetemistáknak. Szembehelyezkedett azokkal a szlovákiai magyar értelmiségiekkel, akik aláírták a Charta '77 ellen, a központi államhatalom által szervezett nyilatkozatot.
Duray Miklós 1978-ban megalapította a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságát, melynek 1989 decemberéig, a bizottság tevékenységének felfüggesztéséig szóvivője volt. Részt vett 1979-ben egy tanulmányával a Budapesten szerkesztett Bibó-emlékkönyv létrehozásában. Bensőséges kapcsolatba került a Charta '77 polgárjogi mozgalommal,
a Charta '77 polgárjogi nyilatkozatot 1983-ban írta alá.
Az államrendőrség folyamatosan megfigyelte és egyéb módon is zaklatta. 1982. június 3-án ismét elvitték, kihallgatása több hónapon át zajlott. Bevonták az útlevelét, büntetőjogi eljárást indítottak ellene az államrend felforgatásának vádjával, majd letartóztatták. Vizsgálati fogságba került, per indult ellene, amelyet külföldi nyomásra felfüggesztettek, majd 1983. február 22-én szabadlábra helyezték.
Duray Miklóst 1984. május 10-én ismét letartóztatták az államrend felforgatása, a szocialista rendszer és a Szovjetunió, valamint szövetségesei ellen kifejtett tevékenység vádjával.
Fogva tartása ellen nagy nemzetközi tiltakozás indult, május 10-én átminősítették az ellene folyó büntetőeljárást, amelyet az akkori amnesztiarendelet értelmében megszüntettek és szabadlábra helyezték. Összesen 470 napon át tartották fogva, ítélet nélkül.
Mint írták, Duray Miklós tagja volt 1988-ban a magyarországi demokratikus ellenzék által létrehozott Szabad Kezdeményezések Hálózatának, annak novemberi párttá (SZDSZ) alakulásáig. Előadást tartott a Magyar Demokrata Fórum által szervezett ellenzéki politikai fórumon a budapesti Jurta Színházban.
Duray Miklós 1990-ben megalapította az Együttélés Politikai Mozgalmat, amelynek elnöke volt a Magyar Koalíció Pártjának megalakulásáig, 1998-ig.
Az első csehszlovák demokratikus parlamenti választáson 1990 májusában, szlovákiai viszonylatban a második legnagyobb támogatottságot élvező politikus volt, 1992-ben újra megválasztották, 1994-től 2010-ig a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsában volt képviselő. A Magyar Koalíció parlamenti frakciójának elnöke volt 1994-től 1996-ig.
Duray Miklós 1998-ban a Magyar Állandó Értekezlet alapötletének megfogalmazója, létrehozásának egyik kezdeményezője volt.
A státustörvény kezdeményezője volt, tőle származik a magyarigazolvány-rendszer alapötlete. A törvény elfogadása után az 1-es sorszámú magyarigazolvány birtokosa lett.
A Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető alelnöke volt 1999-től 2007-ig, majd stratégia alelnöke 2007-től 2010-ig.
Számos elismerés között birtokosa volt a Magyar Köztársaság Érdemrend Nagykeresztjének, és 2011-ben neki ítélték oda a Polgári Magyarországért Díjat.
