Nagy-Britanniában újra John Maynard Keynes az úr - a szigetországban temetik az államot visszaszorító thatcherista gazdaságpolitikát és ismét a XX. század meghatározó közgazdászát idézik: az államnak komolyan szerepet kell vállalnia - azaz költenie a pénzt -, ha ki akarja húzni az országot a válságból.

Gordon Brown miniszterelnök ezért addig akar költeni, amíg sikerül ismét beindítania a gazdaság szívverését. Az ötlet lényege, hogy az állam még jobban eladósodik, de közben munkahelyeket teremt és tart fenn, amitől ismét felpörög a fogyasztás és beindul a növekedés. Brown emellett csökkentené az adókat is, amitől a hagyományosan alacsony adókért kampányoló konzervatív ellenzék elveszítette a türelmét.

David Cameron, a konzervatívok vezére szerint, ha most adót csökkentenek és hitelt vesznek fel, akkor azt később 8 százalékos adóemeléssel kell majd korrigálni. Cameron, aki korábban azzal kampányolt, hogy nem fog kevesebbet költeni, mint a Munkáspárt, ha hatalomra kerül, most magának kissé ellentmondva azt is elmondta: szerinte a szabadpiac a legjobb és ha a kormány most kölcsönökből költ, azt már ő nem tudja vállalni.

A vita, ha arra nem is ad választ, hogy mi a csodaszer a gazdaság talpraállításába, világossá teszi, hogy klasszikus bal- vagy jobboldali, ideológiai megoldásokat már egyik modern politikai erő sem képes felkínálni. Mindkét oldal rövid idő alatt változtatta meg gazdasági programját.

A korábban megroggyant, de a válság kezelése miatt ismét valamennyire elfogadott brit kormány szerint az adócsökkentéssel csak azt az alacsony keresetű réteget és vállalkozásokat akarják talpon tartani. Ezek szenvedik meg a legjobban a válságot, mert nincsenek megtakarításaik. Emellett más fejlett országokhoz képest jóval alacsonyabb a brit államadósság, a GDP 43 százaléka. A lakosság eladósodottsága viszont rendkívül magas és amíg az ingatlanára nem indulnak meg felfelé, sokaknak nehéz lesz visszafizetniük tartozásaikat.