Az angolok nem riadnak vissza a közelmúlt vagy akár a jelen politikai és közéleti szereplőiről életüket, karrierjüket bemutató játékfilmet készíteni, ha abban kellő drámai nyersanyag rejlik. Szaddám Huszein iraki elnök pályafutása magától értetődően adódott a feldolgozásra, hiszen az azt kísérő családi intrikák és a fondorlatos politikai manipulációk shakespeari fordulatokat kínáltak a forgatókönyvíróknak.

A négyszer egy órás minisorozatot a BBC rendelte meg és az amerikai HBO-val közösen készítették. A már díjakat nyert forgatókönyvíró páros, Alex Holmes és Stephen Batchard két éven át kérdezett Szaddám Huszein köréhez tartozott beosztottakat, palotainasokat és közel-keleti szakértőket, e beszélgetések alapján írták meg a részben dokumentum, de inkább fikciós jellegű forgatókönyvet. A jeleneteket Tunéziában vették fel.

Bár drámai mozzanatokban nem szűkölködött Szaddám Huszein pályája, mégsem volt könnyű bemutatni egy olyan személyiséget, aki különös keveréke volt a kegyetlenségnek és jovialitásnak, idealizmusnak és megalomániának. Irakot világhatalommá, vagy legalább az arab világ vezető hatalmává akarta tenni, önmagával a csúcson. Emberi hibái miatt zuhant innen a mélybe, de több mint huszonnégy évig képes volt megtartani elnöki székét.

Alex Holmes nem csak társszerzői, hanem társrendezői feladatot is vállalt. Nem csupán a diktátort kívánta bemutatni, hanem a karriert kísérő tanulságos politikai és erkölcsi jellegzetességeket is: az erő, a becsület, a lojalitás, illetve a becstelenség és önzés ellentétét.

A főszerepet az izraeli színész, Igal Naor alakítja, akinek zsidó szülei 1951-ben emigráltak Irakból Izraelbe. Fizikai hasonlósága szinte tökéletes.

Szaddám unokatestvérét és bizalmasát az egyiptomi színész, Amr Waked játssza. Az egyiptomi színészszövetség le akarja tiltani jövőbeni hazai filmszerepléseit, büntetésképpen, mert elvállalta a felkérést.

A történet 1979-ben kezdődik. A tévésorozat nem csak izgalmas, de látványos is, hiszen Szaddám Huszein csodálatos palotában élt. Ám a befejezés drámai: a diktátort 2006-ban kötél általi halálra ítélik.

A kritika kedvezően fogadta a sorozatot. A méltatók szerint vérbeli és vérfagyasztó színjáték a Szaddám háza. A sok pompa miatt kicsit Dallas-szerű, de hihetőbb és realistább annál. Nem karikíroz, dokumentumfilmnek is megfelelne. Egyetlen hibája, hogy kissé elkeni a brit hadbalépés körülményeit - de végtére is, nem ez volt a témája.