A várakozásoknak megfelelően, nagyon rosszul szerepeltek a keresztényszociálisok (CSU, 35 százalék körül) és a szociáldemokraták (SPD, 10 százalék alatt) Bajorországban. Összesen a választók több mint ötödének bizalmát vesztették el. Soha ilyen jó eredményt nem értek el azonban alternatíváik. A zöldek (18-19 százalék) annyival nőttek, amennyivel a szocdemek csökkentek, még ha új választóik nem is kizárólag exszocdemek. A lokális protesztpárt, „Szabad Választók” 12 (+3), az Alternatíva-párt 11 százalékra emelkedett. Az AfD most jutott be először a müncheni parlamentbe, s a két hét múlva várható hesseni választást követően már mind a tizenhat tartományi gyűlésben jelen lesz - írja értékelésében Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezetője.
De mi következik mindebből?
1. Előreláthatóan a CSU és a Szabad Választók közösen is alakíthatnak kormányt,
így az egypárti kabinetek hagyománya újra megszakad (2008 és 2013 között is koalíció volt hatalmon), de a baloldal nem fog kormányra kerülni. Ennek oka a helyi centrális erőtér: a jobboldali radikális AfD-vel egyik párt sem kíván koalíciót kötni, nélkülük azonban az első helyen szereplő CSU nem maradhat ki a kormányból. Érdekesség, hogy a bajor alkotmány szerint 30 nap alatt kormányt kell alakítani.
2. A várható müncheni kormánykoalíció migrációs politikája változatlan marad,
a CSU gyengeségének oka nem a migráció kapcsán mutatott markáns fellépés, sokkal inkább a berlini langyos kompromisszumai ez ügyben. Erre utal, hogy a 2017-es szövetségi választás 12,4 százaléka helyett most inkább 11 körül szerzett csak az AfD, azaz sikerült a növekedését megfékezni és visszanyesni. A migráció miatt az Alternatíva-párt tehát nem tudott tovább növekedni az elmúlt egy évben.
3. Horst Seehofer, a magyar kormánnyal megértő CSU-elnök és szövetségi belügyminiszter lesz az egyik felelőse a CSU rossz eredményének,
s valamelyik pozícióját ezért elveszítheti. Valószínűbb, hogy a pártelnökséget kell feladnia, de valószínűtlen, hogy azt épp a bajor miniszterelnök, Markus Söder szerezné meg. A párt ugyanis alighanem a megújulás igényét fogja levezeti története második legrosszabb eredményéből, de ebben a pártelnökséget eddig mereven elutasító Södernek is van felelőssége.
4. Angela Merkel agóniája folytatódni fog, de a bajor választás miatt nem várható bukása.
Egyrészt a 2017-es szövetségi választáson az uniópártok még 3 százalékponttal jobb eredményt értek el, tehát a CSU népszerűtlenebb volt egy helyi választáson, mint a Merkelt kancellárrá választó szövetségin. Másrészt két hét múlva újabb tartományi választás lesz Hessenben, ami fegyelmet követel. Harmadrészt
a szövetségi kormány erőviszonyának megbontása Seehofer esetleges eltávolításával a Merkel-kormány kártyavárának teljes összeomlásával járhat.
A következményektől való félelem miatt, legalábbis egyelőre, nem várható változás. Ugyanakkor a helyzet olyan feszült, hogy egy szikra is robbanást okozhat: az SPD elnöke is megbukhat, Seehofert is lemondásra kényszeríthetik, Merkel is elveszítheti maradék hátországát október vége után.
5. S vajon örülhet-e az eredménynek a magyar kormány?
A CSU stratégiai szövetségese a Fidesznek, így a visszaesése nem öröm, de a várható kormányon maradása Münchenben és Berlinben öröm az ürömben.
Az utóbbi években a CDU és a CSU is közelített a Fidesz migrációs politikájához, amelyben nem várható változás. Összességében a CSU a Bajor Szabadállamban figyelmeztetést kapott választóitól, de ugyanezek a választók se a kormányfő személyében, s annak fő stratégiai kérdésekben kialakított álláspontjában nem akartak változást. A Fidesznek pedig megmaradt a fontos és befolyásos szövetségese.
