A mexikói Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet (INAH) munkatársai egyfajta CT-vizsgálat segítségével bukkantak rá a nagyjából 10 méter mélyen futó építményre.

A tomográfiás felvételek alapján a kutatók úgy sejtik, hogy a folyosót annak idején szándékosan torlaszolták el. A szakemberek a további vizsgálatok eredményeitől teszik függővé, hogy megkezdik-e a feltételezett folyosó feltárását.

Korábban is találtak már föld alatti alagutakat Teotihuacanban, amelynek építői annak idején az "univerzumot" képezték le a városban. A szakemberek ezért úgy sejtik, hogy az alagutak szent folyókat és az alvilágot jeleníthették meg.

A felfedezett alagutak közül a Tollaskígyó (Quetzalcoatl) temploma alatti folyosót el is kezdték feltárni. Ezt a 103 méter hosszú alagutat 2003-ban fedezték fel, de az ásatások csak hat évvel később, 2009-ben kezdődtek meg. A munkálatok során kiemelt több száz tonna anyagban jade-, csont- és cseréptárgyakat is találtak.

A szakértők annak idején abban reménykedtek, hogy az alagútban megtalálják Teotihuacan uralkodóinak sírjait. Ez az azért lenne jelentős felfedezés, mert a kutatóknak eddig még semmit sem sikerült megtudniuk az ókori város uralkodóiról, például, hogy az uralkodói hatalom öröklődött-e.

Teotihuacan - a "hely, ahol az emberek istenekké válnak" - Mexikóvárostól 40 kilométernyire északkeletre található. Nevét a térségben 1300 körül megérkező aztékok adták abban a hiedelemben, hogy az istenek Teotihuacanban gyűlnek össze, hogy megteremtsék az utolsó, ötödik világot.

A város i.e. 100 és i.sz. 750 között élte virágkorát; egykor akár százezer lakosa is lehetett. Alaprajza négyzetes háló, amely a központi, északkelet irányú, több mint egy kilométer hosszú főút, a "Holtak útja" köré szerveződött. Az út a Hold-piramisnál végződik, két oldalán templomok romjai sorakoznak.

A Nap-piramis 75 méter magas, alapja 222-szer 225 méter, a Hold-piramis valamivel kisebb; mindkettőt sötétvörösre festették. A széles főutcát az úgynevezett Fellegvár zárja le, a Tollaskígyó romos állapotban lévő templomával.

Teotihuacan nagy részét körülbelül kétezer épület, fallal övezett, egyetlen bejárattal ellátott, belső udvaros, egyszintes, gyakran freskókkal ékesített lakóegyüttes foglalta el. Ezekben 60-100 valószínűleg egymással rokonságban lévő ember élhetett.

A város lakosainak negyede kézműves volt, közülük a legtöbben kőmegmunkálással és fazekassággal foglalkoztak. A maga korában ez volt Mezoamerika legnagyobb kereskedelmi központja - a helyi iparcikkekért cserébe főként nyersanyagok, kakaó, jade, vanília érkezett.