„25 éve járok magam is a Tokaji Írótáborba, tehát legalább negyed százada követem figyelemmel ennek a szellemi körnek az alakulását és látom azt, hogy az irodalmi élet változásával, az irodalmi intézményrendszer is miként alakult az elmúlt években, évtizedekben” – kezdte L. Simon László.

Szerinte a Tokaji Írótábor nagyon jó tükre mindannak, ami az elmúlt évtizedekben történt az irodalom szerepváltozásával kapcsolatosan. Úgy vélte, egy ilyen fél évszázados jubileumon érdemes visszatekinteni az írótábor genezisére, arra az írói szerepre és gondolkodásmódra, amely jellemezte a rendszerváltozás előtt a magyar irodalmat.

„Az írótábor beszélgetései, előadásai javarészt erre fognak fókuszálni, és nyilvánvalóan rá kell mutatnunk arra, hogy milyen változások történtek a rendszerváltozást követően.

Látnunk kell, hogyan alakult át az írók közéleti szerepvállalása, miképpen szorult vissza a politika, valamint a politika alakításának szándéka a diktatúra utáni időszakban”

– hangoztatta a József Attila-díjas író.

L. Simon László beszélt a hazai irodalom oktatásról is. Mint mondta, Magyarországon irodalomtörténeti, irodalomelméleti oktatás folyik az egyetemeken.

„Tehát amikor irodalomszakos egyetemistává válik valaki, akkor az vezérli, hogy a későbbiekben általános vagy középiskolában vagy egyetemen irodalmat tanítson. Ebből persze nem következik az, hogy mindenkiből tanár lesz, hiszen a bölcsészszakokról sugározzuk szét az ifjúságot a legtöbb irányba. Magam is bölcsészkaron, magyar szakot végeztem, de nem tanítottam végül is általános vagy középiskolában” – mesélte a Tokaji Írótábor Egyesület elnöke.

Az egyetemi oktatás nem az íróképzésről szól, hanem kifejezetten az irodalomtörténet tanításáról és arról, hogy irodalmat értő, azt másnak átadni képes embereket formáljon az oktatás. Ebből a szempontból nincs baj, kiváló egyetemeken kiváló tanárok oktatják a fiatalokat – szögezte le L. Simon László.

„Ellenben íróképzés Magyarországon nincsen” – folytatta. Meg is jegyezte, hogy míg mondjuk van Táncművészeti Egyetem, van Színművészeti Egyetem, Képzőművészeti Egyetem, van az iparművészeknek felsőoktatási intézménye, vagyis a művészeti területek legtöbbjének van valamilyen egyetemi szintű oktatása, addig az íróképzés valójában hiányzik a magyar felsőoktatási palettáról.

Nemcsak az író, hanem a forgatókönyvíró képzés is hiányzik, ami talán még fájdalmasabb

– jelentette ki a fideszes országgyűlési képviselő.

„Ha például az ember bemegy egy színházba és azon gondolkodik, hogy ott mennyiféle szakma van képviseltetve, akkor azt látja, hogy a dramaturgtól rendezőig, a színésztől a díszlet- és jelmeztervezőig mindenkinek van valamilyen felsőfokú képzése. Csak arra nem tanítják az embereket, hogy hogyan kell írni” – mondta L. Simon László.

„Nagy általánosságban az írók a bölcsészkarokon, magyar és valamilyen másik nyelvi szakot végeznek. Persze kivételek is vannak, gondoljunk csak a matematikát tanuló Esterházy Péterre, vagy Szilágyi Istvánra, aki jogot végzett, tehát nyilván más területekről is érkeznek az irodalomba rendkívüli tehetségek" – emlékeztetett az író.

Szerinte a rendszerváltozás után eltelt évtizedekben lett volna esély arra, hogy a felsőoktatási struktúrában megjelenjen az író-, különösen pedig a forgatókönyvíró-képzés. De pillanatnyilag

sem a kormányzat részéről nincs erre szándék, sem a szakma oldaláról nincs igény arra, hogy legyen felsőfokú íróképzés

– hangsúlyozta L. Simon László.

„Szerencsésnek tartanám, ha az amerikaiakhoz hasonlóan nálunk is legyen forgatókönyvíró-képzés, mert a magyar filmgyártás bizonyos problémáival szembesülve belátja az ember, hogy nem ártana, ha versenyképesek lennének a magyar forgatókönyvírók” – vélekedett.

„Ha az általános vagy a középiskolát nézzük – amennyire én a gyerekeimen keresztül ezekre rálátok –, túl nagy változások nem történtek.

Ahhoz hasonló szemléletben oktatják a diákokat, ahogy bennünket tanítottak az 1980-as években.

Ezt nem feltétlenül tartom szerencsésnek” – folytatta a József Attila-díjas költő és író.

„Az irodalomtörténeten belül annyi adat és száraz dolog az, ami elveszi az időt és energiát az irodalom szépségeitől. Ezen, főleg a mostani óraterhelések mellett, érdemes lett volna változtatni, de hát ez nem az én szakterületem – tette hozzá L. Simon László.

„Majd egyszer lesz egy újabb nemzetialaptanterv-vita – mondta –, akkor lehet, hogy ezt érdemes ezt elővenni.”