Legfrissebb megszólalóként Macron elnök pártjának („Köztársaság Lendületben”) európai parlamenti delegációvezetőjét, Velérie Hayert idézte a brüsszeli Euractiv párizsi kiadása, amiben a politikus „rendkívül pozitív” fejleményként értékelte a német EU-politikában kilátásba helyezett változásokat.
A kilátásba helyezett programmal
a Scholz-kormány színre lépése Hayer szerint „megújult dinamikát hozhat a francia–német páros fellépéhez”,
ami azért is örvendetes, mert „nem volt mindig így”. Az elmúlt években a francia EU-politika „nem mindig élvezte azt a támogatást történelmi partnerétől, mint amit remélt” – tette még hozzá a Euractiv szerint a francia politikus.
Az utóbbi megjegyzés kapcsán elemzők emlékeztetnek, hogy Merkel 16 éves kancellársága alatt többnyire sajátos aszinkron jellemezte Berlin és Párizs európai uniós prioritásait. Merkel a kezdeti években igyekezett volna nagyobb reformlendületet hozni az EU életébe, de ehhez a konzervatív Nicolas Sarkozy elnök csak mérsékelten volt partner, az őt követő szocialista Francois Hollande-ot pedig hamar nyilvánvalóvá váló politikai gyengesége tette alkalmatlanná ilyesmire.
Emmanuel Macron 2017-es színrelépésével és erőteljes európai integrációpárti nyitásával – magát a választási győzelmet is az „európai himnusznak” tekintett beethoveni Örömóda bejátszása mellett ünnepelte hívei körében –
sokan arra számítottak, hogy most aztán beindul a német-francia európai lokomotív. Ám erre csak töredékesen került sor.
Addigra ugyanis már Merkel volt az, aki jelentősen meggyengült. Pártja választási eredményei egyre rosszabbak lettek, utolsó kormányát például féléves keserves alkudozás után volt csak képes összehozni, és már messze nem volt képes abból a határozott szerepkörből fellépni, mint kancellársága elején. Személyes, morális tekintélye sokak szemében nagyobb volt, mint valaha, de tényleges politikai befolyása sokkal gyengébb lett.
Manővereznie, politikai erőviszonyokat folyamatosan kalkulálnia kellett, és ezért éppen Macron idejére Merkel vált valamelyest visszafogottabbá. Mindehhez csak ráadást jelentett, hogy az európai politikában relatíve kezdőnek számító új francia elnök nem egy EU-politikai kezdeményezését adott formában egyébként sem érezték kellően megérleltnek vagy kivitelezhetőnek Berlinben.
A nagy összhang tehát megint elmaradt – mint arra most Macron pártjának EU-képviselője is utalt. Cserébe a Euractiv párizsi munkatársa szerint a múlt héten közzé tett Scholz-kormányprogram láttán a kormányzó francia politikai elit körében sokan úgy vélik, hogy annak fontosabb EU-politikai pontjai – az európai föderalizmus megcélzásától az EU-választási rendszer reformján át az EP jogköreinek bővítéséig –
„remekül illeszkednek Emmanuel Macron elnök 2017 szeptemberében a Sorbonne Egyetemen elmondott EU-politikai beszédében foglaltakhoz”.
Külön öröm francia szemszögből, hogy a német ritmusváltásra éppen a néhány hét múlva kezdődő francia féléves EU-elnökség előtt kerülhet sor, mert így a leendő elnökségi EU-prioritások hasznos hátszélre számíthatnak a német politika részéről.
Még akkor is, ha az összhang előrelátható módon nem mindenben lesz felhőtlen – mutatnak rá elemzők. Az egyik kiemelt prioritásnak számító közös klímapolitika esetében például már-már antagonisztikusnak tekinthető a francia-német véleménykülönbség az atomenergia elfogadhatóságát és jövőjét illetően. De a koalíciós alkudozás kényszere láthatóan még itt is képes volt minimum annyira tompítani a főként a leendő német kormány zöld résztvevői köréből származó elutasításon, hogy az atomenergia EU-politikai támadását (egyelőre?) nem tették formális kormányprogrammá.
A francia szempontból másik kiemelt fontosságú terület, a közösségi szintű fiskális politika szigorának lazítása kapcsán a Scholz-program, ha nem is szorgalmazza – mint a francia – de nem is zárja ki (miként az egy CDU-CSU-kormány esetében történt volna) annak esetleges jövőbeni reformját, amennyiben az a gazdasági növekedést, a hiány és adósság fenntarthatóságát, valamint a zöld beruházások bővítését szolgálja.
Ami a program ennél hivatalosabb francia kormányzati értékelését illeti, a párizsi Euractivnak egyelőre be kellett érnie annyival, hogy megkeresésükre a francia külügyminisztérium megerősítette:
Párizs „gyors kapcsolatfelvételre és szoros együttműködésre törekszik a következő német kormánnyal”.
Erre egyébként a jelek szerint annál is inkább hamar lehetőségük nyílhat, mert eddigi berlini információk szerint Scholz arra készül, hogy kancellári beiktatása után első külföldi útja a francia fővárosba vezet majd, ahol Macron elnökkel készül megbeszélést folytatni. A jelek szerint Párizsban meglesz a fogadókészség.
