246,03 - ez a svájci frank új történelmi csúcsa a forinttal szemben, amelyet ma délelőtt állított be a bankközi piacon. A kérdés, hogy meddig folytatódhat az emelkedés.

Rövid távon lélektani szinteken állunk. Mint ismert, a frank/forint árfolyammozgás két, valóban érdemben kereskedett árfolyam alakulásából áll össze: az euró-frank és az euró-forint kurzusból. Előbbi az 1,1-es szinttel kacérkodik, az első támadásnál lepattant róla az árfolyam. Ugyanakkor, ha ezt a szintet átviszi, már a paritás (1:1) felé néznek majd a befektetők, vagyis borítékolható egy további jelentős erősödés.

Technikai alapon a forint is fontos szinten mozog: a 270-es szintet tartósan áttörve nagy az esély a további gyengülésre.

A fentiek miatt akár rövid távon is jöhet egy újabb látványos árfolyamhullám, ami több forinttal drágíthatja tovább a frankot. A kérdés persze az, hogy azok a gondok, amelyek nyomasztják a befektetőket, mikor tudnak enyhülni tartósabban. Ezzel kapcsolatban sajnos nem jók a kilátások. Az európai adósságválság nem oldódik meg egyik pillanatról a másikra, sőt, nagyon úgy tűnik, hogy egyelőre ez inkább csak súlyosbodik.

Több szempontból az olasz helyzet lehet az irányadó. Egyrészt az ő megmentésükre nincs pénze a világnak, másrészt az olaszok szimplán adósságdinamikai szempontból nem állnak különösképp rosszul. Az ő problémájuk akkor élesedik, amikor a refinanszírozás is megnehezül, vagyis amikor a kötvénytulajdonosok nem hajlandók (vagy csak vállalhatatlanul magas kamatszinten hajlandók) lejáró kötvényeikért cserébe újat vásárolni. Vagyis az ő esetükben a fundamentális bizonytalanság mellett az érzelmi alapon történő elbizonytalanodás is kell a piaci krízishez.

Márpedig az olaszokról jelenleg két fontos dolgot tart a piac a fejében: a fenntarthatósági határ a hét százalékos kamatszinthez van kötve (jelenleg emelkedő pályán 6,2 százalékon áll a hozamszint), illetve az adósságmenedzselésük igen feszes, gyakorlatilag négy hétre elegendő készpénzzel görgetik maguk előtt az állományt. Vagyis egy kis állampapír-piaci lefagyás is végzetes lehet. Összevetésül: a szintén rossz bőrben lévő spanyolok hasonló gondok esetén a tél végéig is ki tudnák húzni.

Ha a magukat a piacról finanszírozó országok problémája nem lenne elegendő az idegességhez, akkor további aggodalomra ad okot a már mentőcsomag alatt állók helyzete. A görög krízishez hasonló körülmények az íreknél, portugáloknál is előállhatnak. Utóbbiaknál épp most kezdte meg a nemzetközi küldöttség annak vizsgálatát, hogy a konszolidációs folyamat hogyan halad előre.

A svájci gazdaságnak sem jó

Nem tagadható, hogy a svájci gazdaságot is nyomasztja az erős frank, így akár előbb-utóbb a jegybank beavatkozása is bekövetezhet. Ugyanakkor eddig az ilyen jellegű intervenciós próbálkozások rendre kudarcba fúltak. Mindenesetre hosszabb távon talán még ijesztőbb kilátás, ha a svájci gazdaság is törékennyé válik, és eltűnik a legfontosabb menekülő célpont a világgazdaságban.

A magyar gazdaság oldaláról vizsgálódva sincs okunk a kitörő optimizmusra. A svájci frank erősödése a pénzügyi stabilitási aggodalmak miatt a forintra is visszahathat, az utóbbi napokban több külföldi elemzést is olvashattunk, amelyik már inkább gyengülő pályán látta a forintot az euróval szemben. Ha a horrorfilmre szóló mozijegyen akarunk spórolni, képzeljünk el egy pillanatra paritásos euró-svájci frank mellett 280-as szint feletti euró-forint árfolyamot...

Ebben a helyzetben rendkívüli az amúgy sarokba szorított gazdaságpolitika felelőssége. A piac eddig szemlátomást nagyvonalúan megelégedett volna a Széll Kálmán-terv és a konvergenciaprogram olyan szintű megvalósításával, ami az államadósságot csökkenő pályára hozza - ez négy százalék alatti GDP-arányos költségvetési hiányt jelentett volna a jövőre 2,5 százalékos vállalásunkkal szemben.

Az olasz példa azonban bizonyítja, hogy mindez kevés lehet, a bizalom fenntartásához nem lehet hibázni, különben a kockázatok óriásiak.

Ma már van olyan londoni elemző, aki a jövő évi hiányt 4,4 százalékra várja, a fentiek alapján érthető, miért nem lenne jó, ha ez lenne az általános megítélés az elemzők körében.

Borús a kép

Mindezek viszont a magyar gazdaság növekedési kilátásairól igen borús képet festenek. A devizahitelek folyamatosan emelkedő törlesztő részletei a belső motorok (fogyasztás) beindulását akadályozzák, a várhatóan lefulladó világgazdasági konjunktúra pedig a külső húzóerőt veti vissza.

Eközben zajlik a növekedési szempontból nagyon rosszul összerakott magyar adóreform, illetve a részben ebből fakadó költségvetési kiigazítási kényszer is. Vagyis a jövő évi költségvetési tervek kapcsán egyre inkább illúziónak tűnik a három százalékos GDP-növekedési feltétel.

A hatásokon sokat változtathat az árfolyamrögzítés lehetősége a devizahitel törlesztéseknél. Amennyiben kevesen választják, akkor a frank szárnyalásának GDP-visszafogó hatása erős lehet. Ha tömegek lépnek be a rendszerbe, akkor a rövid távú fékező hatás jelentősen csökkenhet, viszont a forint gyűjtőszámlán olyan óriási összegek halmozódnak fel, hogy három-négy év múlva újabb nyomásként éri a magyar gazdaságot az óriási adósság, összességében hosszú évekre beárnyékolva a növekedési kilátásokat.