Az angol válogatott játékosai és a háromoroszlánosok egykori sztárjátékosból lett elemzői is nagyon csalódottan írtak-beszéltek az argentinok elleni vereség után, Harry Kane csapatkapitány egyenesen az elmúlt hatvan év legfájóbb kudarcának minősítette a címvédő elleni szerdai vereséget. Nyilván érthető, ha mindig az utolsó kudarc fáj leginkább, vagy mindenkinek éppen a sajátja a legrosszabb – Kane kijelentése is leginkább úgy értelmezhető: ez a gárda, ez a generáció most megtörheti az átkot: ahogyan az angolok mondják, újra hazaviheti a futballt. Vagy legalábbis a csapat bejut a döntőbe.

Mint tudjuk, ez nem sikerült. Ettől még könnyen felállítható egy új tétel: az angol csapat idegen földön elért legjobb vb-helyezéséért játszik ma este. 1966-ban a Wembley-ben nyert, előtte egyszer sem, azóta háromszor jutott be a világbajnoki elődöntőbe. Mind a háromszor veszített ott, sőt, az első két alkalommal a bronzmérkőzést is elbukta. 1990-ben a házigazda olaszok, 2018-ban a belgák ellen.

Vagyis: ha sikerülne legyőzni a franciákat, mégis csak története legjobb idegenbeli vb-szereplésével utazhatna haza Thomas Tuchel csapata.

A német edző egyébként rengeteg kritikát kapott a cseréi miatt a vereség után, de Alan Shearerrel az élen, a legtöbb elemző úgy gondolja, hogy az FA nem fogja felbontani a szerződését. Akadt azért olyan, aki hozzátette, ennek az is az oka, hogy Pep Guardiola még nem akar munkát vállalni a Manchester Unitedtől való távozása óta.

Tuchel eltökélt, hogy ő akarja vezetni a „háromoroszlánosokat” a 2028-as Eb-n.

Azért most még a jelennel foglalkozik, szerinte egy világbajnoki elődöntő intenzitása után szinte lehetetlen motivációt találni egy olyan találkozóra, amelyen már nem a végső győzelem a tét.

„Sem a mi játékosaink, sem a franciák nem akarják lejátszani ezt a meccset – mondta Tuchel az újságíróknak az argentinok elleni vereség után. – Mindannyian a döntőben akartunk szerepelni; mindent meg is tettünk ezért. Mindenki azért játszik, hogy megnyerje a világbajnokságot, de ez a helyzet. Egy nappal kevesebb időnk van a regenerálódásra, mint Franciaországnak, de profi módon fogunk hozzáállni a feladathoz.”

Az angol csapat kiesését követő kritikák ellenére Tuchel határozottan állította: a legjobb négy közé jutás sikerként könyvelhető el a válogatott számára. Rámutatott, hogy számos más hagyományos nagyhatalomnak sem sikerült olyan messzire jutnia az észak-amerikai tornán, mint az ő csapatának.

A tornát összességében értékelve Tuchel így fogalmazott: „Négy évet kell várnunk a következő világbajnoki szereplésig” – emlékeztette a sajtót. „Természetesen már az elődöntőbe jutás is komoly eredmény. Sok nagy futballnemzet kiesik még az elődöntő előtt. Ez sikernek számít, ám ezt pillanatnyilag senki sem akarja hallani – beleértve engem is –, mivel nagyon magasra tesszük a lécet saját magunkkal szemben.”

A franciák a legutóbbi két tornán döntőt játszottak, 2018-ban Oroszországban nyertek, Katarban kikaptak az argentinoktól. Didier Deschamps számára a bronzmérkőzés jelenti a búcsút a szövetségi kapitányi poszttól. Ezen a világbajnokságon megelőzte már a lejátszott mérkőzések és a megszerzett győzelmek számát tekintve is Helmut Schönt, a bronzéremmel pedig utolérné a legendás német edzőt, neki is teljes lenne az arany-, ezüst-, bronzérem kollekciója.

A franciák 1982-ben a mostanihoz hasonló csalódást éltek meg azzal, hogy a sevillai elődöntőben vezetésük ellenére is veszítettek a nyugatnémetek ellen. Akkor a bronzmérkőzésre Michel Hidalgo többnyire a korábbi cserejátékosokat küldte fel, ki is kaptak a lengyelektől, elúszott a bronzérem.

Négy évvel később, 1986-ban, Mexikóban, a Kékek újra vereséget szenvedtek az elődöntőben, akkor már Henri Michel vezette a csapatot, de is úgy döntött, hogy kapjanak szerepet az addig kevesebbet játszók. Ellen ellenére sikerült hosszabbításban legyőzni a belgákat.

Most Deschamps sem a legerősebb csapatával tervez kezdeni, de a gólkirályi címért versenyben lévő Kylian Mbappé vagy az „asszisztkirály” Michael Olisé játszik. A Le Parisien szerint így fest a várható kezdő tizenegy: Maignan - Gusto, Konaté, Lacroix, T. Hernandez - Zaïre-Emery, Rabiot - Olise, Cherki, Doué - Mbappé