Az Anyanyelvápolók Szövetsége és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara a magyar kultúra napja alkalmából ünnepi konferenciát rendezett A magyar nyelv jövője – A nyelvi változások nyomában címmel. Az esemény ötletgazdája Grétsy László professor emeritus, az Anyanyelvápolók Szövetsége tiszteletbeli elnöke volt, aki díszvendégként vett volna részt a konferencián, de január 21-én, néhány héttel a 92. születésnapja előtt elhunyt.

Az előadások célja az volt, hogy a megjelentek megismerjék a nyelvtudomány jeles képviselőinek álláspontját a nyelvi változásokról, továbbá azt is, hogy a magyar nyelv múltjából és jelenéből tekintve milyen jövőképet festenek anyanyelvünkről.

Bóna Judit, a konferencia szervezőbizottságának elnöke az InfoRádióban elmondta: a nyelv folyamatosan változik, és minden egyes korszaknak megvannak a sajátságos jellemzői, amelyek aztán fokozatosan megjelennek a nyelvhasználatban is. A nyelvész hozzátette: az adott nyelven belül időről időre általában a szókincsben jelentkeznek jelentősebb változások,

melyeket még inkább generál a digitális világ, valamint a mesterséges intelligencia térhódítása.

Ezen folyamatok eredményeként pedig új szavak és új kifejezési formák keletkeznek, amiket aztán az idő előrehaladtával egyre többen használnak, és ezáltal széles körben elterjednek ezek a szófordulatok, szókapcsolatok.

Az egyetemi tanár szerint attól függően lehetnek jelentősen zavaróak vagy kevésbé zavaróak ezek az új szavak, kifejezések, hogy hol jelennek meg. Mint mondta, a Messengeren vagy a WhatsAppon küldött üzeneteknél például nem feltétlenül várjuk el az egyes írásjelek helyes használatát, ezzel szemben egy hivatalos dokumentumban vagy egy regényben ez nagyon fontos – persze ez attól is függ, hogy az adott mű milyen stílusban íródott vagy éppen milyen a szerkezete.

Az ELTE dékánhelyettese hangsúlyozta: minden esetben annak kell lennie a legfőbb szempontnak, hogy

a hallgató vagy olvasó számára érthető legyen a másik által átadni kívánt üzenet.

Ha pedig ez a cél vagy elvárás megvalósul, és az adott szöveg nem tartalmaz kirívó helyesírási hibákat, akkor bizonyos esetekben „akár valamilyen művészeti vagy szándékos kommunikációs céllal is megengedhető, hogy egy-egy írásjel ne úgy szerepeljen, ahogy az a szabályzatban meg van írva”.

Tudni illik, hogy mi illik

A mai fiatal generáció tagjai már úgy nőnek fel, hogy a mindennapi életük része a Messenger-nyelvezet. Kérdés, mennyire figyelnek arra, hogy más közegben, például egy irodában vagy egy hivatalban ne így kommunikáljanak, hanem a hivatalos formulákat használják. Bóna Judit szerint ez „nehéz, fogas kérdés”, ami az adott személytől is függ. Mint fogalmazott, vannak olyanok, akik „tudnak váltani a különböző nyelvi regiszterek között”, és a nyelvész fontosnak is tartja, hogy találkozzanak ilyen helyzetekkel a fiatalok akár családi, akár iskolai környezetben. Hozzátette: csak ilyen szituációkban tanulják meg, mi az, ami odaillő, hogyan kell kifejezni a gondolatokat hivatalos fórumokon, különböző helyzetekben.

Bóna Judit elmondta: természetesen vannak olyanok is, akiknek ez nehézséget okoz.

Előfordulhat, hogy ezek a fiatalok nehezebben találják meg a helyüket vagy a számításaikat a továbbtanulás során, illetve könnyen hátrányba kerülhetnek a munkaerőpiacon.

Ennek elkerülése érdekében az egyetemi tanár szerint nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a tudatos fejlesztésre. Úgy véli, nemcsak az élvezet miatt érdemes minél többet olvasni, hanem azért is, mert sokat segít abban, hogy „tudatosabban gondolkodjunk a nyelvről”.

Fontosnak tartja azt is, hogy az iskolákban minél több különböző típusú szöveget olvassanak és beszéljenek meg a diákok tanáraikkal, továbbá ugyancsak lényeges a pragmatikai kompetencia fejlesztése. A fiatalok ugyanis így tanulják meg hogyan illik megnyilvánulni az egyes beszédhelyzetekben vagy az írásbeli kommunikációban, illetve ilyen szituációkban szembesülhetnek azzal, ha nem hatékony a kommunikációjuk vagy félreérthetően fogalmaznak.