Donald Trump emlékezetes módon egy táblával vezette fel a döntését, hogy minimum 10 százalékos vámmal sújt minden külföldi terméket. Míg szokásos bírálói azzal voltak elfoglalva, hogy még lakatlan szigeteket is megvámolt, szövetségesei azzal, mi alapján számolta ki, hogy az illetékeket. Egy fehér házi forrás „a teljes csalás összegének” nevezte azt a görög betűkből álló egyenletet, amely magában foglalja egy-egy ország „valutamanipulációja és kereskedelmi korlátai” értékét – például azt, hogy nem engedi be piacára a klóros vízzel mosott amerikai csirkehúst.

De tényleg erről van-e szó? Közgazdászok szerint nem, mert amit a Trump-csapat tett, az az volt, hogy vette az adott ország Amerikába irányuló exportja és az oda irányuló amerikai export különbségét és meghatározta a kereskedelmi deficitet. Majd ezt a számot elosztotta az adott országnak az USA-ba irányuló teljes exportja értékével.

To dress up the massive damage to your finances, the Trump administration posted this fancy-looking, pseudo-scientific equation to explain how they came up with #tariff rates for various countries. But all it really is:

tariff = (exports - imports) / imports pic.twitter.com/eovakhtuVP

— MuskRat (@StonetipApps) April 3, 2025

Így jött ki az Európai Unió 0,39-os hányadosából a 39 százalék, amire a Fehér Ház egy tanácsadó szerint „elnézően és nagylelkűen” fele annyival, 20 százalékos vámmal válaszolt. Viszont Washington kihagyta a számításból a szolgáltatásokat, amelyek terén Amerikának kereskedelmi többlete van az EU-val szemben: egy 2003-as adat szerint 71 milliárd dollár.

Ha többet adsz el Amerikának, rosszat teszel

A szomszédos Kanadában, amely nem volt rajta a táblán (mert már vezető iparágait amúgy is 25 százalékos vámmal sújtotta Trump), a CBC közszolgálati médium a téma egyik ismerőjét kérdezte, Dmitry Grozoubinskit, aki Genfben képviselte Ausztráliát a Kereskedelmi Világszervezetben és a Miért hazudnak a politkusok a kereskedelemről... és mit kell tudnod róla? című könyv szerzője.

„Ez egy őrült egyenlet

– mondta. – Az az alapvetése, hogy ha jóval többet adsz el az Egyesült Államokba, mint amennyit onnan vásárolsz, akkor valami nem fair dolgot csinálsz.”

A külpolitikában az Egyesült Államokhoz jobbára hűséges Nagy-Britannia – annak ellenére, hogy Amerikának vele szemben kereskedelmi többlete van – azt az elismerést kapta, hogy termékeit a 10 százalékos alapvámmal sújtják, holott, a logika szerint Londonnak kellene körülbelül 7 százalékos alapvámmal sújtania az amerikai termékeket.

Grozoubinski szerint ezért nem jó a „válaszvám” kifejezés, és erre egy „égi hasonlatot” is elővett:

„Ez olyan, mint ha Szent Péter a mennyország kapujában azt mondaná: megnézem, mennyire éltél erkölcsös életet. Aztán egyszerűen elosztja a gyorshajtási bírságaid összegét a parkolási bírságaiddal, és kijön az erkölcsös életed százalékos aránya.”

Más szakértők annak bizonyítékát látták az egyenletben, hogy nem konkrét terv, hanem a vámok mint eszköz erejében való hit motiválta a Trump-kormányzat döntését, amely például a világ egyik legszegényebb országát, Lesothót 50 százaléks vámmal sújtotta.