Nagy-Britanniában a kórházból távozó páciensek rutinszerűen megkapják a zárójelentést. Bár a szabályok nem térnek ki külön annak nyelvezetére, a betegeknek adott magyarázat arra utal, hogy azért is látják el őket egy kópiával, hogy megértsék: miért kerültek kórházba, milyen teszteredményeik voltak, milyen kezelést kaptak és mire kell még számítaniuk.

A jelentést elektronikusan is tárolják és a betegnek adott kópia azt a célt is szolgája, hogy ha a háziorvos még nem kapta meg a zárójelentést, akkor a páciens jelentéséből ismerheti meg a kezelés részleteit.

2013-ban a Guardian című lap cikkezett arról, hogy vannak kórházak, amelyek nagyon késve küldik meg a zárójelentést a háziorvosnak – valószínűleg ezért is kezdték el később a betegeket is ellátni egy másolattal.

2009-ben egy a betegek által kapott ellátás minőségét – és nem a zárójelentések nyelvezetét - firtató vizsgálat úgy találta, hogy a brit háziorvosok 80 százaléka szerint a kórházi zárójelentések pontatlanok voltak vagy nem tartalmazták az összes információt.

A betegek jogait egyébként a brit kórházakban jelenlévő speciális szolgálat, angol rövidítéssel PALS (Patient Advice Liason Service) is védi és segít eligazodni a szakzsargonban. Több kórház is lehetővé teszi, hogy a nem angol anyanyelvű betegek más nyelveken – így például kínai, urdu, hindi, de lengyel fordításban is – információhoz jussanak. Sok helyi önkormányzat pedig telefonon bejelentkező tolmácsokat – köztük magyarokat - is alkalmaz.

A Brexit-kampányban a kilépéspártiak emiatt is érveltek azzal, hogy kelet-európai migránsok miatti fordítási költségek túlzott terhet jelentenek a brit államkasszának.

A jelentések közérthetősége más országokban is visszatérő téma: egy 2014-es és angolul is elérhető finn tanulmány éppen a zárójelentések nyelvezetét elemzi.

A tanulmány szerzői megállapítják, hogy „a finn törvényi szabályozás előírja, hogy a beteg számára is érthető módon kell megfogalmazni a dokumentumot. A gyakorlat azonban problematikus” – állapítják meg a kutatók, akik szakkifejezések, rövidítések és idegen szavak gyakoriságát mérték 23 ezer finn szívbeteg esetében.

A zárójelentéseket újságcikkek nyelvezetével összevetve úgy találták, hogy a „nyelvezet jelentősen eltér attól, amit az emberek megszoktak és 10 százalékban tartalmaz ismeretlen kifejezéseket.”

„A zárójelentések tele vannak rövidítésekkel, például az l.dex, l.sin és Dgn kifejezésekkel, elírásokkal és orvosi terminológiával. Bár ezek nem jelenthetnek gondot az orvosoknak, a szabványos nyelvezet használata elősegítené, hogy a betegek jobban megértsék tartalmukat” – szól az ajánlás.