A parajdi sóbánya katasztrófája milyen nyomot hagyott az ottaniakban? Május végén történt, de ezt azért nehéz kiheverni.

Nyilván nehéz, meg még keresik is az okait, meg próbálkoznak a további fejlesztésekkel vagy a megoldási javaslatokkal a szakemberek. Én úgy hallottam, de ezek nem hivatalos információk, hogy egy másik bánya nyitásán gondolkodnak, és újra látogatható lesz. De a térség egyértelműen érzi a turisták számának a csökkenését a környéken, úgyhogy mindenképpen szükséges arról beszélni, hogy nemcsak Parajd van Hargita megyében mint desztináció, hanem az egész sóvidék. Korond ugyanott maradt, és Korondon is lefeleződött most a turisták száma, pedig a hagyományos cserépkészítés minden egyes mozzanatát meg lehet tekinteni, ki lehet próbálni, meg lehet nézni, hogy készülnek. Maradtak eredeti autentikus elemek, csak mellette sok minden más még bejött.

Sok minden van ott, természeti látványosságok és hát történelmi szempontból is, de lehetnek-e újabb irányok?

Én azt tapasztalom ott, hogy egyrészt Parajdon kívül is rengeteg a látnivaló, a látványosság, a természeti kincs, erre szakosodott kisvállalkozók túrákat, e-bike-okat vagy szekerezést tudnak kínálni. Ezek a kisebb vagy kevésbé népszerű helyek talán még inkább fellendülhetnek és megerősödhetnek. Most azt látom, hogy rájöttek arra, hogy Székelyföld egy kis meseország a nagy Románián belül, és ezért nagyon szívesen jönnek a románok is már Székelyföldre. Ehhez az kellett, hogy legyen egy pár olyan, esetleg Nyugaton járt vagy tanult vállalkozó, aki olyan gasztronómiai pontot, hotelt, vagy kisebb vendégházat üzemeltet, amely nemzetközi színvonalú. A mi ismeretségi körünkben is Budapesten rengeteg olyan van, akinek bakancslistás, hogy meg kéne nézni Erdélyt, vagy vissza kéne menni, mert gyerekkorában volt, de él az a sztereotípia, hogy rosszak az utak, hosszú az út, és lehet-e a szalonnán kívül mást enni. Ez már abszolút nem így van, minőségi gasztropontok, nagyon jó éttermek és hotelek várják a látogatókat.

Talán az sem mindegy, hogy milyen programokat vehetnek igénybe a turisták. Ezek fejlődnek?

Magyarországon is találunk olyan régiókat, ahol esetleg még találunk a kilencvenes évekből nyomokat. Nyilván ez ugyanígy van Erdélyben. Székelyföldön sok helyen van gagyi, de meg lehet találni már azokat a prémium desztinációkat, ahol olyan élményben van részünk, amit itthon nem is tapasztalhatunk meg. Egyrészt azért, mert elképesztő természeti szépségek között visz a szekér, vagy az e-bike, vagy bármi, kilátás nyílik minden egyes dombocskáról az érintetlen tájra, ennek a gyönyöre már ad egy jó hangulatot, de el tudunk jutni biztonságos medvelesre, ahol végignézhetjük a medvék életét vagy mozgását, játékát. Meg tudják mutatni a pálinkafőzés rejtelmeit, van csillagvizsgáló, elvisznek egy tízezer éves tőzeglápra szekérrel, visszafelé a tanyavilágban a sajtmanufaktúrába meg a lekvármanufaktúrába. Igényes szolgáltatók lettek, de nem mondanám mindegyikre, hogy autentikus prémium.

Mennyire érkeznek Erdélybe vagy éppen Hargita megyébe nagyon határozott elképzeléssel a turisták?

Én úgy látom, hogy egy kicsit el vannak veszve a magyarországiak is e téren, mert kell nekik az a segítség. Segítünk nekik ár-érték arányban is jó és nem gagyi szolgáltatóhoz eljutni.

A közelmúltban megújult a fiatfalvi Ugron-kastély. Miben lett másabb?

A kastély mindenben, mivel a 40-50 év kommunizmus után még egy hatéves pereskedést is át kellett vészeljen, és elemeire lopták a maradék, lepusztult állapotából is. Úgyhogy mi teljes körű felújítást végeztünk, rendezvénytér és szálláshelyek kialakítására került sor, egy olyan helyen Székelykeresztúr mellett, ahol bár a mikrokörnyezetben kevés a látványosság, de azt érzékeljük, hogy Erdélyben mindenki sokkal nagyobb távolságokat hajlandó egy-egy utazási élményért megtenni. Míg nem biztos, hogy egy budapesti család Nyíregyházára megy el az állatkertbe, azért tőlünk a Békás-szoros, vagy Vargyas, vagy a Szent Anna-tó és környéke ugyanúgy frekventált, pedig két-három órás utazásra van.

Lehet Erdélyben kastélyturizmusról beszélni?

Mindenképpen lehet, csak nem Hargita megyében, mert ott mi vagyunk szinte az egyetlenek. Leginkább Kovászna megyében kerültek felújításra kastélyok, illetve Maros megyében. Egyébként erről vannak könyvek és leírások is, hogy érdemes ezeket végiglátogatni. Nagyon érdekes, mert mindegyik más korból, hasonló arisztokrata családok tulajdonából származik, de mindegyikben más volt a fókusz. Nagyon izgalmas a kastélytúra.

A turizmus fejlesztésével összefüggésben sokszor használt fogalom a fenntarthatóság, a helyi közösségek bevonása. Melyiknek lehet nagyobb szerepe a jövőben?

Ha magyarországiként azt a pénzt, amit mi az adott nyaralásunkra költenénk, a határon túlra visszük, mivel az ottani élet és életszínvonal sokkal szerényebb, azzal, hogy a helyi közösségeket be tudjuk vonni, és nemcsak mint munkaerő, hanem akár a kastélyban szervezett kulturális vagy hagyományőrző programokkal, azzal már segítjük őket, ezért is bíztatok mindenkit, hogy nyugodtan nézze meg és próbálja ki az ott rejlő lehetőségeket. A fenntarthatóságnak még nagyon csak a csíráját látjuk. Napelemparkok már bőven vannak, visszaváltható üvegek is vannak, hőszivattyús rendszerekkel is dolgoznak, de még azért nem ezen van a fókusz.

Erdélynek megmaradt a szimbólumszerű többletjelentése a magyarok és nemcsak a magyarok körében?

Szerintem igen, és egyre erősödik. Ezt egy-egy program is bizonyítja, ami régen mondjuk egy csíksomlyói búcsú volt, most már egy Bagossy-koncert is megtelíti a csíksomlyói nyerget, ezek mind-mind nyilván az összetartozásról szólnak. Nagyon sok hasonló rendezvényt láttunk.

A turisták honnan érkeznek Erdélybe?

Hargita megyébe főleg a romániai román családok és csoportok kezdtek el intenzívebben jönni. A magyarországiak megmaradtak abban a szegmensben, amihez nem mi kínálunk nekik megfelelő helyet és szállást, úgyhogy annak a volumenéről nem tudok, de az biztos, hogy a külföldiek közül az Angliából érkező vendégkör a jelentős.

Ehhez hogyan lehet a szállásadók részéről alkalmazkodni, hogy például angol nyelvű vendégeket fogadnak. Külön készülnek, hogy ők mit szeretnek?

Nekik megalapozta mint influenszer Charles az ottléteivel ezt a kört, amit ők bejárnak, és ott nyilván készülnek, és reményeim szerint angolul folyékonyan beszélő munkatársakkal oldják meg a vendégfogadást.

Mi lehet még, amit megoldandó feladatként látnak maguk előtt az ottani turisztikai szakemberek, szállásadók?

A Visit Hargita szervezete nagyon törekszik arra, és látom, hogy tényleg erőn felül próbálják összehozni a Hargita megye összes kis és nagy desztinációját és azok minden szolgáltatását, és évről évre látni, ahogy nő a lista, amiből válogathat az odaérkező.Azt érzem, hogy Nyugat-Európának és a külföldi világnak már egyre inkább az úgynevezett digitális detox, amire vágynak, és bár az egyházturizmus reneszánszát éli, de ha nem is feltétlenül spirituális szempontból, mindenképpen az elcsendesedés, a magukba fordulás, az érintetlen táj, vagy akár nálunk a kastélykertben egy 300 éves platánfa alatt üldögélni, akár az üzleti célcsoport felső menedzsmentjének is pont ugyanolyan hasznos és előremutató, mint a családoknak.

Van utánpótlás a turizmusban?

Azok a pontok, amiket jó szívvel ajánlanék, akár éttermek, akár szálláshelyek, mind fiatal vállalkozók szüleményei és ötletei, és ők üzemeltetik. Van egy-két olyan, aki még nem jött el Erdélyből külföldre dolgozni, vagy eljött, de visszament, és olyan vállalkozást hozott létre, amit jó szívvel ajánlunk.