4 °C
Egy, a Deezer zenei streamingszolgáltató által nemrégiben végzett felmérés arra az eredményre jutott, hogy az emberek 97 százaléka már nem tudja megkülönböztetni az AI által generált zenét az ember által játszottól.
Mindemellett, ahogy azt az Artificial Intelligence néven futó Instagram-oldal is közzétette, a mesterséges intelligenciával generált, fiktív előadók már nem csupán ostromolják a lejátszási listákat, de a Billboard country kategóriájában az első helyig kúszott fel egy AI-dal, a Breaking Rust nevezetű, nem létező előadótól.
De nem a Breaking Rust az egyetlen sikeres fiktív előadó, ugyanis a Gospel és R&B kategóriákban egy Xania Monet néven futó virtuális művész egyik sikeres dalt publikálta a másik után, olyannyira, hogy egy lemezkiadó hárommillió dolláros szerződést kötött vele. De említhetjük még a The Velvet Sundown nevű, szintén nem létező pszichedelikus rockzenekart is, amely nyáron már több mint egymillió rendszeres hallgatóval rendelkezett a Spotify-on. Mindezt azelőtt, hogy kiderült volna: a zene és a zenészek is AI-kreálmányok. De ahogyan arról a Techoly beszámolt, az elmúlt két hónap során legalább hat fiktív előadó vagy AI-támogatott zenész jelent meg a Billboard listán:
Felismerhető még egyáltalán az AI zene?
A Deezer felmérése alapján a kérdésre ma már leginkább a „nem” a válasz, habár a jelek szerint még mindig van 3 százalék vájt fülű hallgató, aki képes kiszúrni a különbséget. Léteznek azonban módszerek, amelyek segítségével nagy bizonyossággal megállapítható, hogy egy algoritmus generálta-e az adott zeneművet, vagy valódi, hús-vér emberek írták és játszották-e fel.
Vannak ugyanis rejtett jelei annak, hogy egy gép rakta össze nekünk a zenét, írásos utasítást, azaz promptot követve.
Az AI zenében megtalálhatóak úgynevezett artifactek, magyarul műtárgyak, amiket (szintén AI-alapú) digitális eszközökkel ki lehet szűrni. Rick Beato zenei producer, youtuber egy korábbi videójában a The Velvet Sundown egyik dalán mutatta be, milyenek is ezek a bizonyos artifactek, ha sávokra, hangszerekre bontjuk a zenét:
Az említett dal elemeire cincálása 5:25-nél kezdődik, előtte viszont Rick Beato két valódi dalon, egy Led Zeppelin- és egy Sabrina Carpenter-szerzeményen is demonstrálja, milyen az, amikor nincsenek ott ezek a kis maradványok.
Az általános vélekedés szerint az artifactek a zenegeneráló AI-ok betanulási folyamatának köszönhetők. Mostanra már köztudottá vált, hogy fejlesztőik rászabadították mesterséges intelligenciáikat az interneten fellelhető zenei könyvtárakra, oldalakra, amelyek közül bizony nem mind legális. Az elmúlt évtizedek során megszámlálhatatlan mennyiségű zene került fel a világhálóra, amiből bőségesen tanulhattak a robotok, ám a procedúra áldozattal is járt. Ezek a muzsikák sokszor tömörített, ide-oda konvertált fájlok formájában lelhetők fel, és a folyamatok során jelentősen leromlott a minőségük – erre az .mp3 formátum az egyik legjobb példa, ami a kisebb méret elérése érdekében egyszerűen „lecsippent” bizonyos hangtartományokat a dalokból, ami a tömörítéssel, konvertálgatással együtt sokszor érzékelhetően befolyásolja a végeredményt.
Szakértők szerint a különböző generatív mesterséges intelligenciák rengeteg ilyen csörgő-zörgő, zajos zeneszámmal találkozhattak a tanulási folyamat közben, és ezeket a tökéletlenségeket is eltanulták, így automatikusan ezekkel együtt generálják a saját zenéiket is.
Azonban ezek a furcsaságok sokszor annyira aprók, hogy emberi füllel alig-alig hallhatók, illetve még ha „szabad füllel” ki is szúrhatók, akkor se feltétlenül tűnnek fel egy átlagos zenefogyasztónak, aki nincs benne aktívan a zenélésben, producerelésben.
Az említett Deezer egyébként az első olyan streamingszolgáltató, amelyik tudatosan elkezdte kiszűrni felületéről az AI által generált tartalmakat. Ahogy azt a cég vezető kutatója, Romain Hennequin is elmondta a Mic The Snare YouTube-csatorna vendégeként, a platformra felkerülő hihetetlen mennyiségű, napi 100 ezer dalt fejlett AI-szűrőkkel tesztelik le, amik pont ezeket a kis rejtett dolgokat keresik.
A szakember szerint azonban vannak más észlelhető jelei is annak, hogy nem valódi személy által készített zenét hallunk:
- az adott előadónak nincs semmiféle visszakereshető múltja, háttere;
- az éneksáv egyrészt túl „tökéletes”, másrészt viszont jellemző egyfajta visszhang-szerű zaj is;
- a dalok szerkezete nagyon általános, egy sémára épülő;
- a hangszerek sokszor mintha véletlenszerűen szólnának, önálló életet élnének;
- illetve maga a hangszerelés és a zenei stílus is árulkodó lehet, ugyanis az AI legfőképpen a népszerű, nyugati zsánerekre van ráállva, és ritkább, különlegesebb hangszerekkel nemigen tud mit kezdeni.
Miért aggasztja a helyzet a zeneipart?
Ahogy az a cikk elején is említett Artificial Intelligence-posztban is szerepel, a mesterséges intelligencia által diktált tempóval az élő zenészek egyszerűen képtelenek felvenni a versenyt. Míg például egy hagyományos nagylemez megírása, felvétele és utómunkálatai hosszú időt igényelnek, addig AI segítségével töredék idő alatt, szinte nulla pénz- és energiabefektetéssel generálható döbbenetes mennyiségű zene. Ez azonban visszaélésekre is lehetőséget ad.
Krystle Delgado amerikai szerzői jogi ügyvéd, videós személyiség régóta foglalkozik a témával, melyek közül az egyik legsúlyosabb az a módszer, ami kombinálja a mesterséges intelligenciát és az egy adott feladatra ráállított számítógépeket, az úgynevezett botokat. Komoly visszhangot vert az utóbbi idők egyik legnagyobb zenei csalása, melyben többen is úgy éltek vissza a Spotify jogdíjelosztó rendszerével, hogy lejátszási listákat hoztak létre fiktív szerzők által jegyzett rövid, AI-generált dalokból, saját magukat megnevezve jogtulajdonosként, majd ezekre ráállítottak több számítógépet különböző Spotify-profilokkal, hogy hallgassák ezeket a zenéket körbe-körbe, a nap 24 órájában.
Mivel a platform elosztórendszere a bevételek összesítésén, majd a hallgatások utáni újraelosztáson alapszik, így a csalók minimális erőbefektetéssel tudtak maguknak elképesztően sok streamet gyűjteni, olykor több ezer dollárokat kasszírozva be havonta.
Emellett mostanra olyan átverések is megjelentek mostanra, hogy elhunyt zenészek előadói profiljai alatt jelennek meg az ő nevükben bejelentett, de valójában AI-generálta zenék, ahogyan arról a Mashable is ír. Mivel a Spotify nem kér jóváhagyást az előadói profil kezelőjétől az új tartalmak feltöltésekor, így bármelyik feltöltésre jogosult zenei disztribútor hozzáadhat létező, sőt inaktív előadók katalógusához is idegen zenéket, azonos név alatt, de eltérő jogtulajdonossal. A rajongók pedig sokszor elkezdik hallgatni ezeket a dalokat, mivel nem értik, hogyan kerülhettek oda, illetve az előadót újonnan felfedezők úgy vélhetik, ezek is az életművének részét képezik.
A kirobbant botrányok hatására egyébként a Spotify nemrégiben szigorított a szabályain, és azonnali tiltás jár a mesterségesen, robotokkal végzett hallgatásfarmolásért.
Szeptemberben a platform pont emiatt több mint 75 millió zeneszámot távolított el a kínálatából. Csakhogy itt is van egy kis bökkenő. Több valós előadó is azzal szembesült, hogy törölték a dalait, lemezeit, ugyanis a csalók – annak érdekében, hogy az ellenőrző algoritmust megtévesszék – véletlenszerűen kiválasztott, valódi zeneszámokat is beszúrtak ezekbe a listákba, emiatt viszont ezek jogtulajdonosainak is járt a büntetés.
Lehet helye a mesterséges intelligenciának a zenében?
Számos producer, zenei szakember, zenész hangsúlyozta az elmúlt években, hogy a mesterséges intelligenciának inkább hasznos eszköznek kellene lennie, mintsem fenyegetésnek a zeneiparra.
Ugyan a két legnagyobb zenei generatív AI, a Suno és az Udio fejlesztői arra hivatkoztak, hogy eszközeik „demokratizálni fogják” a zenekészítést, mivel a segítségükkel képzetlen személyek is képesek lesznek korlátlan mennyiségben zeneszámokat előállítani, de az említett betanulási folyamat vastagon érintette a szerzői jog által védett zenéket is. Ebből komoly pereskedés is lett, a Universal Music Group (UMG) például beperelte az Udiot a zenei katalógusának illegális használatáért, aminek eredményeképpen a UMG végül novemberben felvásárolta a startupot.
Mindazonáltal több szakember szerint is lenne helye a zenekészítésben az AI-nak, például az olyan időigényes folyamatok felgyorsításában, mint az úgynevezett masterelés.
Ez voltaképpen a készítési folyamat befejező lépése, amikor a hangmérnök elvégzi az utolsó simításokat a felvételen és beállítja annak végleges hangerejét. Mostanra már több olyan digitális eszköz is megjelent, ami ezt a folyamatot segíti vagy váltja ki megadott utasítások, vagy éppen referenciák alapján.
Emellett az emberi tényezőt sem szabad a dologból kifelejteni, ahogy az Colt Capperrune hangmérnök, zenei producer is kifejtette. A szakember úgy fogalmazott, hogy jó ideig nyomasztotta annak a gondolata, hogy az AI előbb-utóbb őt is ki fogja szorítani a piacról, de rájött, hogy a technológia még közel sem tart ott, hogy átvegye a hozzáértők helyét, mivel, bár lenyűgöző eredményeket produkál egyik-másik program, egyelőre nem képes olyan precízen dolgozni és olyan egyéni igényeket kielégíteni, amit a zenei előadók nagyon sok esetben megkívánnak.
