A halakat mostantól nem feltétlenül kell kifogni ahhoz, hogy megtudjuk, milyen fajok élnek a Balatonban, és milyen arányban fordulnának elő – elég lehet egy-egy vízminta a tó különböző élőhelyeiről – írja Facebook-bejegyzésében a BalatonScience.

A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet friss tanulmánya, amely a rangos Ecological Indicators tudományos folyóiratban jelent meg, bemutatja, hogyan válhat a környezeti DNS mintavétel a tó halállományának egyik legmodernebb monitorozási eszközévé.

Minden élőlény – így a halak is – apró nyomokat hagynak maguk után a környezetükben: elhullajtott hámsejteket, nyálat vagy akár ürüléket, amelyek mind tartalmazzák az adott faj genetikai lenyomatát. A kutatók ezeket a mikroszkopikus örökítőanyag-darabkákat szűrik ki a vízből és elemezik, így

a jövőben anélkül is képesek lehetnek feltérképezni a tó halfaunáját, hogy egyetlen halat meg kellene fogniuk.

A kutatás eredményei szerint a környezeti DNS vizsgálat olyan ritka vagy rejtőzködő fajokat is kimutat, amelyeket a jelenleg alkalmazott halászati módszerekkel gyakran nem sikerül megfogni, vagy éppen olyan gyakori fajokat, amelyeknek állományát a hagyományos halgyűjtési eszközök korlátai miatt nem lehet hatékonyan felmérni a tóban.

Emellett az új módszer

• gyors,
• kíméletes,
• és egyszerre ad átfogó képet a Balaton különböző élőhelyeinek halállományáról.

A kutatók kiemelik, ez különösen fontos, mert a hagyományos mintavételek során más-más eszközöket kell használni a különböző élőhelyeken, így a kapott eredmények összehasonlíthatósága sok esetben korlátozott.

A környezeti DNS elemzés viszont lehetővé teszi, hogy egységes módszerrel, vízminták gyűjtésével képet kapjunk a teljes tó halállományáról, annak térbeli és időbeli változásairól.

Az új módszer új távlatokat nyithat nem csak a Balaton, hanem más vízi élőhelyek hosszú távú monitorozásában. Segíthet megválaszolni természetvédelmi és vízgazdálkodási kérdéseket, emellett hatékonyabb és kíméletesebb módszert kínálhat az ökológiai állapot nyomon követésére is.