Spanyolország nem igazán tud profitálni a bevándorlásból, mivel önmagában a kormány jelenlegi bevándorláspolitikája nem képes kezelni a demográfiai kihívásokat, sőt akár súlyosbíthatja is azokat – állapítja meg elemzésében a Funcas nevű nonprofit kutatóintézet. A tanulmányt a Migrációkutató Intézet dolgozta fel és tette közzé a honlapján.

A Migrációkutató Intézet vezető elemzője, Dócza Edith Krisztina az InfoRádióban először arról beszélt, hogy mely országokból érkezik a legtöbb bevándorló Spanyolországba. A 2024-es népszámlálási adatok szerint a korábbi években Kolumbiából, Venezuelából és Marokkóból jöttek nagy számban Spanyolországba. 2022 és 2024 között csaknem 15 millió külföldi állampolgár lépett be a dél-európai ország területére, de közülük csak 7 millió ember maradt vagy telepedett le Spanyolországban. A további 8 millió ember vagy visszatért a származási országába, vagy továbbvándorolt. A szakértő kiemelte, hogy ez a szám nagyjából a fele annak, mint amit 2002 és 2007 között jegyeztek fel, akkor ugyanis az érintett külföldi állampolgárok 88 százaléka maradt Spanyolországban. Úgy véli, az igazi töréspont a gazdasági válság után jelentkezett.

A spanyol bevándorlási mintázat egyik sajátossága, hogy az országba érkezők átlagéletkora számottevően magasabb, mint Európa más országaiban.

A spanyolországi bevándorlók 18 százaléka 55 éves vagy idősebb. Dócza Edith Krisztina szerint nem igazán lehet találni egy fő okot arra, hogy miért inkább idősek választják úti célként Spanyolországot, de az adatokból az egyértelműen látszik, hogy folyamatosan növekszik az idősebb bevándorlók aránya. A fiatalabbak pedig különösen hajlamosak arra, hogy később elhagyják az országot. A spanyolországi munkaerőpiacon egyértelműen meglátszik, hogy nem az aktív életkorúak érkeznek jelentősebb számban az országba, hanem azok, akik már nyugdíjasok vagy közelednek a nyugdíjba vonuláshoz.

Ez a tendencia hatással van a spanyol gazdaságra, a társadalomra, és leginkább a munkaerőpiacon figyelhető meg jelentős hiány.

Korábban a spanyol hatóságok több mint félmillió, papírok nélkül az országban tartózkodó migráns helyzetének rendezését kezdték meg, ettől remélve a gazdaság élénkülését és a társadalombiztosítási rendszer megerősödését.

Az elemző szerint Spanyolország az ellenpélda arra, hogy nem lehet minél több bevándorló befogadásával megoldani nagy problémákat a munkaerőpiacon vagy a gazdaságban.

A statisztikák ugyanis azt mutatják, hogy Spanyolország 2022 óta elért teljes gazdasági növekedésének csaknem a fele a bevándorlóknak tulajdonítható. Ugyanakkor ugyanebben az időszakban a bevándorlók kevesebb mint 15 százaléka dolgozott olyan formában, ami tényleges járulékbefizetést eredményezett a társadalombiztosítási kasszába.

Dócza Edith Krisztina azt gondolja, a spanyol nyugdíjrendszerre is lehet hatása az említett folyamatoknak. Mint fogalmazott, a nyugdíjrendszer akkor tud jól működni, hogyha a szociális rendszerben magasabb a fiatalok aránya, mint azoké, akiket el kell látni nyugdíjjal. Ez nincs másképp Spanyolországban sem, ahol ugyanúgy megterheli a nyugdíjrendszert a bevándorlók átlagéletkorának folyamatos növekedése.

A spanyol kormánynak előbb-utóbb lépnie kell a helyzet kezelése érdekében. Az elmúlt időszakban a legfontosabb intézkedés a már említett félmillió, papírok nélküli migráns helyzetének rendezése volt.

Ennek viszont nemhogy a hosszú távú, de egyelőre még a rövid távú hatásai sem láthatók.

Az elemző ugyanakkor biztosra veszi, hogy ez az intézkedés új kapukat fog megnyitni a bevándorlók előtt, az viszont nem egyértelmű, hogy tartósan megoldja-e a főbb problémáikat. Megjegyezte, hogy az érintettek közül nagyon sokan Európán kívülről, teljesen más kultúrkörből érkeznek, az ő integrációjuk sokkal nehezebb, mint az európai állampolgároké.

Érvénybe lépett a migrációs paktum, mi jön most?

Pénteken lépett életbe az Európai Unió Migrációs és Menekültügyi Paktuma. Magyarországra nézve a legfontosabb passzus a szolidaritási mechanizmus, ami migrációs válsághelyzetben – segítve a frontországokat – konkrét intézkedéseket követel az uniós tagállamoktól, amelyek három lehetőség közül választhatnak. A három opció a következő:

• menedékkérők átvétele
• a menedékkérők átvételének kiváltása fejenként 20 ezer euró befizetésével
• operatív és technikai segítségnyújtás

Dócza Edith Krisztina emlékeztetett, hogy az Orbán-kormány és a jelenlegi magyar kabinet is elutasította első két lehetőséget, vagyis csak a harmadik opció jöhet szóba. Ez a gyakorlatban azt jelentheti, hogy Magyarország például rendőröket vagy sátrakat küld a frontországokba. Utóbbiak azonban mondhatják azt, hogy ebből nem kérnek, mert inkább pénzügyi segítségre van szükségük.

A Migrációkutató Intézet vezető elemzője kitért arra is, hogy a paktum alapján egy uniós tagállamnak 7716 bevándorló elhelyezését kell megoldania határ menti központokban. Ez a költségvetés számára már jóval magasabb kiadást jelent, hiszen ki kell alakítani a megfelelő fizikai infrastruktúrát, személyzetet kell biztosítani, illetve a paktumban meghatározottak szerint kell ellátni a bevándorlókat. Mindezen intézkedéseknek, tevékenységeknek komoly költségei vannak.

Dócza Edith Krisztina elmondta: az Európai Bizottság jelentése szerint hazánk nem számít frontországnak, de ha ránézünk a térképre, akkor mást látunk. Bár Magyarország nem egy tengeri határral rendelkező ország, mint Görögország, Spanyolország vagy Olaszország, de mégis „egy déli határt képez”, hiszen a szomszédos Szerbia nem tagja az Európai Uniónak, ennek nyomán pedig Magyarország tulajdonképpen mégis frontországnak minősül az elemző szerint.

A cikk Ignáth Márk interjúja alapján készült.