Karcagi Katalin július 23-án hunyt el.

A MÚOSZ oldalán olvasható nekrológ szerint Karcagi Katalin 1979-ben német és népművelés szakon szerzett diplomát az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Ezután a MÚOSZ egyéves újságíróiskolájában képezte magát tovább, ahonnan gyakornokként a Magyar Távirati Irodához került. 1981 végén a Magyar Hírlap munkatársa, majd a külpolitikai rovat vezetője, 1997-től főmunkatársa lett. Szakterülete a külpolitika és a külgazdaság volt. A lapnál az Európai Unió szakértőjeként működött, világgazdasági és biztonsági kérdésekkel, nemzetközi szervezetek, az ENSZ és szakosított szervezetei, a WHO, a FAO munkájával, valamint a Világkereskedelmi Szervezettel foglalkozott. Rendszeresen írt elemzéseket a német nyelvű országok, Franciaország, a skandináv államok, Törökország, Ciprus és Irán politikai és gazdasági életéről. Gyakran készített interjúkat neves külföldi politikusokkal, tudósított nemzetközi eseményekről, az EU és a G7 csúcstalálkozóiról, választásokról, népességpolitikai és környezetvédelmi világkonferenciákról.

A Magyar Hírlap mellett dolgozott a német nyelvű Danubius Rádiónak, az osztrák Regal kereskedelmi szaklapnak és az IPS angol nyelvű hírügynökségnek.

Pályája során többször kapott külföldi ösztöndíjat. 1986-ban a Friedrich Ebert Alapítvány ösztöndíjával hat hétig tanulmányozta a Német Szociáldemokrata Párt új programtervezetét és az SPD viszonyát a szakszervezetekhez. 1990-91-ben hat hónapot az Egyesült Államokban töltött a Tájékoztatási Hivatal (USIA) ösztöndíjával: a madisoni Capital Timesnál és a tucsoni Arizona Daily Starnál az amerikai újságírás etikai normáival, a szabad véleményalkotás garanciáival ismerkedett meg közelebbről és részt vett a szerkesztőségek munkájában. A tanulmányúthoz tartozott a New York-i tőzsde, vezető világlapok - a Washington Post, a New York Times és a Newsweek - szerkesztőségeinek, valamint washingtoni kormányhivatalok megismerése is.

1994-ben újabb amerikai ösztöndíjat kapott, az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériumának egy hónapos Cochran Fellowship Programjában vett részt. 1999-2000-ben tíz hónapot töltött Berlinben a Szabad Egyetem Európai Újságíró Kollégiumának ösztöndíjával. Azt kutatta, hogyan birkózik meg a mai Németország a múltjával, és ebben a témában könyvet is írt (Wunde Wurzeln 2001, Düsseldorf, My Favourite Book).

2001-2002-ben a Terasz hírportál szerkesztőjeként dolgozott, majd 2003 és 2025 között az MTI Belpolitikai Szerkesztőségében szerkesztői, kiemelt szerkesztői, majd vezető szerkesztői beosztásban dolgozott egészen nyugdíjba vonulásáig.

Munkabírása kérlelhetetlen szerkesztői szigorral párosult. A pontosság volt a védjegye. Példaértékű munkájával a szerkesztőség munkájára és minden munkatársára nagy hatással volt.

Búcsúztatása augusztus 5-én, 10 óra 30 perckor a Farkasréti temető Németvölgyi termében lesz.