A James Webb-űrtávcső felvételt készített egy nagyon rövid ideig tartó gammakitörésről (Gamma Ray Burst, GRB), amelynek sugárzása az univerzum mindössze 730 millió éves részéből indult felénk, és amely egy nagy tömegű csillag halálakor történő szupernóva-robbanáshoz köthető.

Az önmagában is szép eredményt még különlegesebbé teszi, hogy sikerült megfigyelni a szupernóva-robbanásnak, illetve a gamma-kitörésnek otthont adó, rendkívül távoli galaxist is. Ilyen távoli objektum esetén most először sikerült a szülőgalaxisról is képet alkotni – írta honlapján a Svábhegyi Csillagvizsgáló.

Emellett a James Webb ismét megdöntötte saját rekordját: a gammakitörés forrásaként számon tartott szupernóva az eddig detektált legtávolabbi csillagrobbanás.

Az eredményekről készített tanulmány első szerzője kiemelte, hogy kizárólag a James Webb-űrtávcső lehetett képes arra, hogy bebizonyítsa, hogy a gammakitörés egy nagy tömegű csillag szupernóvaként történő felrobbanásából ered. Ez demonstrálja azt is, hogy az űrtávcső képes egyedi csillagok vizsgálatára az „újszülött korú” univerzumban.

A vizsgált szupernóvával kapcsolatban még egy meglepő dolgot emelt ki az Európai Űrügynökség: fizikai tulajdonságait tekintve nagyon hasonlított a közelebbi szupernóvákra. Ez azért érdekes, mert a korai univerzumban kevesebb nehéz elem volt, és így azt gondolnánk, hogy az akkori csillagrobbanások is különbözhettek a mostaniaktól. Ezzel ellentétben sikerült kimutatni, hogy ez a távoli szupernóva pontosan úgy viselkedik, mint közelebbi társai.