Jelentősen, több mint 55 százalékkal csökkent az erdőirtás mértéke „a Föld tüdejének” is nevezett amazonasi esőerdőkben – derül ki az Amazon Conservation nevű civilszervezet napokban közzétett jelentéséből. Az adatok szerint Brazíliában, Kolumbiában, Peruban és Bolíviában is kisebb a pusztítás mértéke. A szervezet megjegyzi, a csökkenés egybeesik azzal, hogy Brazíliában és Kolumbiában a térség megvédése mellett állást foglaló politikai erők kerültek hatalomra.
Az elemzés szerint az erdőirtás csökkenése a leginkább annak tudható be, hogy Brazíliában – ahol az esőerdő legnagyobb része található – Luiz Inácio Lula da Silva január 1-jei hivatalba lépése óta szigorúbban betartatják a környezetvédelmi törvényeket. Lula elődje, Jair Bolsonaro viszont kiaknázatlan gazdasági lehetőséget látott az esőerdőben.
Ürge-Vorsatz Diána klímakutató az InfoRádióban úgy fogalmazott, korábban is látható volt már, hogy Brazíliában igen erősen függ az erdőirtás a mindenkori vezetéstől, vagyis a megelőző évtizedekben előfordultak olyan periódusok, amikor jelentősen visszaszorult a pusztítás. „Az előző elnök alatt viszont sajnos újra jelentősen megemelkedett” – jegyezte meg.
Az irtás csökkenése az éghajlatváltozással kapcsolatban kiemelten fontos – folyatta az ENSZ Kormányközi Éghajlatvédelmi Testületének alelnöke –, tudniillik minden egyes kivágott esőerdőrész jelentős szén-dioxid-visszatermeléssel jár. De arról sem szabad megfeledkezni, hogy az Amazonas-medence esőerdeje a csapadék szempontjából valamelyest önfenntartó, vagyis minél többet vágunk ki belőle, annál kevesebb csapadékot juttat vissza magának, következésképp egyre könnyebben kiszárad. Emiatt fennáll a veszélye, hogy idővel átlép egy olyan billenőpontot, amikor már nem tudja magát esővel ellátni és átfordul egy szavannás ökoszisztémába, ami mind a biológiai sokféleségre, mind a szén-dioxid-kibocsátásra komoly hatással lenne – magyarázta a klímakutató.
„Sőt, az egész világ éghajlatát befolyásolná.”
Nyilván gazdaságilag ügyesnek kell lennie a kormányoknak ahhoz, hogy az esőerdőket minél inkább megőrizzék, hiszen a helyi lakosoknak – farmereknek, állattenyésztőknek – jelentős jövedelmet jelent az, ha kitermelhetik az erdőt, a helyén pedig – ha csak ideig-óráig – mezőgazdasági tevékenységet folytathatnak – mondta Ürge-Vorsatz Diána. Megjegyezte azt is, hogy a fejlett világból azért nehéz „odamutogatni az ujjunkat és azt mondani, »hé, ne vágd ki az erdőd«, hiszen mi már ugyanezt megtettük”. Ráadásul arról sem szabad megfeledkezni, hogy az ottani marhahús legtöbbször a mi asztalunkra kerül vagy az ott termett szóját a mi csirkéink eszik.
„Nagyon sok szempontból tehát mi vagyunk a felelősek az ő erdőirtásukért”
– emelte ki.
