A bolygóhatárok vagy planetáris határok koncepcióját még 2009-ben alkotta meg Johan Rockström, a Stockholm Resilience Center, a Stockholmi Egyetem fenntarthatósági tudományi kutatóközpontjának vezetője és társai azzal a céllal, hogy a bolygó és az emberiség szempontjából kulcsfontosságú főbb paraméterek mentén írják le és számszerűsítsék az emberi tevékenység földi rendszerekre gyakorolt hatásait.

Ürge-Vorsatz Diána elmondása szerint a szám, illetve hogy pontosan mit mérnek, az időről időre kicsit változik. A Stockholm Resilience Center mérései alapján a kilenc bolygóhatár közül az alábbi hat esetében hágta át már az emberiség gyakorlatilag a fenntarthatóság határát:

• klímaváltozás
• bioszféra egységének csökkenése
• földhasználat változás
• édesvíz-használat
• nitrogén és foszfor áramlási ciklusai
• vegyi és egyéb környezetszennyezés

A maradék három, ami esetében még nem értük el, de már közel járunk a kritikus ponthoz:

• az óceánok elsavasodása
• a szállópor-szennyezés
• a sztratoszférikus ózonréteg csökkenése.

Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének alelnöke szerint jó hír, hogy utóbbiak közül kettő esetében sikerült előrelépni. Mindez azt jelenti, hogy bár hat esetében nagyon rossz irányba haladtunk, az emberiség képes önmagán túlmutatni, és képes csökkenteni bizonyos szennyezési szinteket.

Erre jó példa az ózonlyuk problematikája, amit ha nem is sikerült teljesen megoldani, jelentős előrelépés történt, hiszen ezen a területen csökkent az emberiség hatása a mostanit megelőző mérés óta. De a levegőszennyezés tekintetében is van ok a bizakodásra, miután számos nagyon szennyezett ország már a javulás útjára lépett – emelte ki a CEU professzora. „Emlékezhetünk, hogy pár éve még tele voltak a hírek azzal, hogy Kínában sose lehet látni a kék eget, mára azonban nagyon sokat léptek előre, ha nem is tökéletes minden” – tette hozzá.

Ürge-Vorsatz Diána érdeklődésünkre azt is elmondta, hogy a hat bolygóhatár esetében is tehet az emberiség, a „mi kezünkben van a kormány”. Ugyanakkor az is igaz, hogy tartani kell attól, hogy ne lépüjönk át egy-egy olyan billenőpontot, amely már egy önmagába visszacsatoló – planetáris rendszerbeli – folyamat. Mint mondta,

a földi rendszerben megannyi billenőpont van, amit ha egyszer túllépünk, hiába változtatunk másnaptól, az attól még tovább fog menni.

Példaként említette, hogy ha egyszer leáll a Golf-áramlatot is magába foglaló óceánkörzési rendszer, azzal már nem tudunk mit csinálni, és nagyon súlyos hatásai lesznek az egész Föld éghajlatára. Ugyanígy, ha a grönlandi jég olvadása túllép egy bizonyos határt, hiába vetünk véget a felmelegedésnek, annak stabilitása nem tud többé visszaállni – magyarázta.

Hangsúlyozta: valóban sok klímaindikátor tekintetében nagyon aggasztó tendenciák vannak, de még nem mondta ki egyetlen kutató sem, hogy megtörtént egy billenőpont átlépése, vagyis ha sürgősen lépünk, és mélyebbről gyökereznek a lépesek, akkor ezeket meg lehet állítani, sőt a legtöbbet ezek közül vissza is lehet fordítani.