Múlt héten az emberi történelem során először több mint 2 Celsius-fokkal emelkedett a Föld átlaghőmérséklete az iparosodás előtti szint fölé. Az Európai Unió Kopernikusz éghajlatfigyelő programja (C3S) szerint november 17-én 2,07 Celsius-fokkal, november 18-án pedig 2,08 Celsius-fokkal volt magasabb a hőmérséklet, mint az iparosodás előtti átlag.

Idén ráadásul több hőmérsékleti rekord is megdőlt, a 2023-as év eddig kiugróan forró volt és várhatóan a legmelegebb lesz, amelyet valaha dokumentáltak. Ebben a globális felmelegedés mellett az El Niñónak is nagy szerepe van: a természetes éghajlati jelenség idén vette kezdetét, és jövőre is folytatódik.

A párizsi klímaegyezmény értelmében az évszázad végére maximum 2, lehetőleg 1,5 Celsius-fokban kellene korlátozni a felmelegedést. Az, hogy egy-egy nap meghaladja ezeket a határokat a hőmérséklet, még nem jelenti azt, hogy azonnal meg kellene változtatni a megállapodást, maga a jelenség azonban figyelmeztető jel.

Jelenleg a nagy átlagot nézve 1,2 Celsius-fokkal melegebb a bolygó, mint az 1850-1900-as referenciaperiódusban.

Ürge-Vorsatz Diána szerint a 2 Celsius-fokos határátlépés nem jó hír az emberiség és az élővilág számára, ugyanakkor ő is megerősítette, hogy a múlt heti jelenség még nem ok arra, hogy a klímakutatók feladják azon céljukat, hogy ne haladja meg a globális felmelegedés a már említett másfél fokot az iparosodás előtti szinthez képest, ugyanis ez a törekvés hosszabb távra szól.

A CEU professzora közölte: az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) egy 20 éves időtartamra vonatkozó csúszó átlagot fogalmazott meg és attól, hogy egy-egy nap átlépi az átlaghőmérséklet ezt az átlagot, még nem kerül veszélybe a célkitűzés, egy hosszan tartó folyamatról van szó. Hozzátette: az átlagot tekintve jelenleg 1,2-1,3 Celsius-fokos emelkedésnél tartunk, ami szintén „nagyon rossz”, a hosszabb távú átlaghoz viszonyítva ugyanakkor még nem tragikus a helyzet. A folyamat viszont figyelmeztető jel számunkra, napi szintű problémával állunk szemben. Sokan gondolhatják azt, hogy ezt a 2 Celsius-fokos emelkedést „észre sem vesszük”, ugyanakkor a szélsőséges hatások számos területen megfigyelhetők.

A klímakutató emlékeztetett, milyen problémákat okozott az aszály a gazdaságban idehaza és szerte a világon. Itthon a kukoricatermés háromnegyede, a búzatermésnek pedig az egynegyede ment tönkre. Emellett megemlítette azt az áradást is, amely a líbiai gátszakadást idézte elő, valamint azt a sok bozót- és erdőtüzet, amely számos országban óriási károkat okozott. Ürge-Vorsatz Diána szerint amit a hétköznapi emberek csak egy kis, 1,2 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedésnek éreznek, valójában súlyos katasztrófákat okoz az élővilágban.

Veszélyes éghajlati fordulópontok

A szakértők egyre többet beszélnek a nagy nyilvánosság előtt is az úgynevezett átbillenési pontokról (tipping points). Az éghajlati rendszer ugyanis egy összetett hálózat, része a légkör, továbbá az óceánok, a jégtakaró és az élővilág is. Mindegyik részegységen belül számtalan folyamat játszódik le. Vannak, amelyek öngerjesztők, és vannak, amelyek idővel elhalnak. Olyan sűrű kapcsolatrendszer alakult ki, hogy ha a hálózat bármely része megváltozik vagy sérül, az kihat a többire is. Több tanulmány is megjelent már arról, hogy az erősödő globális felmelegedés egyre veszélyesebb közelségbe hozza ezeket az éghajlati fordulópontokat. Ilyen lehet például

a grönlandi jégtakaró összeomlása, a trópusi korallzátonyok pusztulása, a permafroszt felolvadása vagy a Golf-áramlat leállása is.

Ürge-Vorsatz Diána szerint csak remélni lehet, hogy még nem léptünk át egyetlen ilyen billenőpontot sem. Mint fogalmazott, ugyanakkor az is egyértelműen látszik, hogy a nyári drasztikus hőmérséklet-emelkedés és az a tény, hogy „sok klímaparaméter lemászott a térképről”, elbizonytalanította a klímakutatókat is.

Az elmúlt időszakban ugyanis az egyes hőmérsékleti értékek olyan mértékben haladták meg a korábban közölt történelmi adatokat, hogy a szakértők, tudósok nagy része is „csak kapaszkodik és vakarja a fejét, hogy hát itt most mi is történik”.

Ürge-Vorsatz Diána végül elmondta: a klímakutatók ugyan időről időre nagyon sok magyarázattal előjönnek, de „konkrétan, magabiztosan nem tudjuk megmagyarázni, hogy mi történik és miért viselkedik ennyire szélsőségesen az éghajlat”. A legtöbben reménykednek abban, hogy még nem érkeztünk el ezekhez a rendkívüli veszélyeket eredményező átbillenési pontokhoz, ugyanakkor megjegyezte: nem lehet egyértelműen kizárni sem.