A művészt még vasárnap érte a halál bloomingtoni otthonában. Az Indianai Egyetem zenei fakultásának képviselője szerint Camilla Williams - aki professzor emeritusa volt az intézménynek - rákbetegségben szenvedett.

Az énekesnő 1946. május 15-én debütált a New York City Opera színpadán. Sokak szerint az volt az első alkalom, hogy fekete bőrű operaénekesnő jeles társulattal lépett fel. Williams bemutatkozásával kilenc évvel előzte meg Marian Andersont, aki a még nevesebb Metropolitan Operában szerepelt a színpadon fekete bőrű előadóként.

Camilla Williams Cso-cso-szán szerepében debütált Puccini operájában, és ez is maradt leghíresebb szerepe. Játszott Leoncavallo darabjában, a Pagliacci címűben is, majd a Bohéméletben Mimit énekelte. 1948-ban Aidaként állt színpadra Verdi világhírű művében. Később rendszeresen lépett fel külföldön.

A művésznő 12 évesen kezdett énekelni. Virginiából származott, ott fedezte fel egy walesi énektanár, aki a szegregáció idején fehér lányokat tanított az iskolában, és külön tanárként foglalkozott néhány fekete bőrű kislánnyal.

Diplomát szerzett a Virginiai Állami Egyetem hallgatójaként, zenetanár lett belőle, majd 1942-ben philadelphiai ösztöndíjat ajánlottak neki. Az 1950-es és 1960-as években a polgárjogi mozgalmak ismert arca lett, 1963-ban ő énekelt Martin Luther King híres beszéde, a Van egy álmom kezdetű előtt, majd egy évvel később akkor is, amikor a mozgalom vezetője megkapta a Nobel-békedíjat. Férje neves az a Charles Beaver ügyvéd volt, aki többek közt Malcolm X-et védte.

Camilla Williams 1970-ben vonult vissza a színpadtól, főiskolákon tanított New Yorkban, majd az Indianai Egyetem első fekete bőrű zeneprofesszora lett. A tanítással 1997-ben hagyott fel.