A hétvégén Caracas ellen indított amerikai légicsapások közepette kommandós egységek elfogták Nicolás Maduro venezuelai elnököt és feleségét, és már New Yorkba is szállították őket, sőt, a hírek most arról szólnak, hogy akár már bíróság elé állíthatják Nicolás Madurót az Egyesült Államokban.

Több vádpont is van ellene. A legkiemeltebbek ezek közül az úgynevezett narkoterrorizmusban való aktív és vezetői részvétel, a fegyvercsempészet, a kábítószercsempészet, illetve az embercsempészet is ide tartozik – mondta el Csizmazia Gábor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézetének tudományos főmunkatársa, Amerika-szakértő az InfoRádióban. Hozzátette: így

legalább négy vádpontban érintett Maduro, illetve a felesége. A szakértő úgy véli: elhúzódik majd az eljárás, még akkor is, ha már tényleg hétfőn a bíróság elé állnak is,

hozzátéve: itt van precedens, példaként a Noriega-esetet szokás behozni. Manuel Noriega panamai diktátort 1990-ben fogták el az amerikaiak, majd két évvel később ítélték börtönre.

Mivel akaratuk ellenére szállították őket az Egyesült Államokba, ráadásul mindketten hivatalos állami tisztséget töltenek be, ezért védekezhetnek azzal, hogy van valamiféle immunitásuk, nem kellene nekik ott állniuk. De nem valószínű, hogy ezt elfogadná a bíróság, és itt megint csak utalhatunk a Noriega-ügyre – fogalmazott Csimazia Gábor, aki szerint bár a részleteket illetően azért van különbség a két ügy között, de a lényeg, hogy a pert nem fogják egyhamar lefolytatni, tehát az eljárás el fog húzódni.

A kérdésre, hogy mennyire tekinthető függetlennek a bíróság, a szakértő úgy vélekedett: függetlennek tekinthető, hiszen az Igazságügyi Minisztérium tölti be lényegében az ügyészi szerepet, viszont itt egy New York-i bíróságról van szó. Tehát az amerikaiak úgy gondolják, hogy az ítélkezés alapvetően független attól, hogy a Trump-elnökség igazságügyi minisztériuma érintett a műveletben és eljárásban. Egy 2020-as, az első Trump-elnökség idején hozott bírósági vádemelésre hivatkoznak, tehát azt mondják, hogy már magát a vádemelést is független bíróságon fogalmazták meg, egy független bírói eljárásról van szó, és nem arról, hogy az egyik kormány elítéli a másik kormány tagjait.

Egy ideig az Egyesült Államok fogja irányítani Venezuelát – így fogalmazott Donald Trump amerikai elnök a sajtótájékoztatóján. A kérdésre, hogy mit jelenthet ez majd a gyakorlatban, lesz-e rezsimváltás egy washingtoni forgatókönyv szerint, a szakértő azt mondta: igazság szerint nem tudjuk.

Valószínű, hogy az amerikai kormányzat a rezsimváltásban érdekelt, de nem biztos, hogy ez az egyik napról a másikra keresztülmenne

– vélekedett.

A rezsim már sok éve működik, és épp Marco Rubio külügyminiszter mondta tegnap, hogy igazság szerint már jóval korábban rendes, tisztességes választásokat kellett volna tartani Venezuelában. Ugye ez korábban egy működő demokrácia volt, tehát még azt sem mondhatjuk, hogy demokrácia-exportról van szó.

Az éles rezsimváltás, tehát a rezsim gyors megbuktatása azért sem valószínű, hogy a Trump-elnökség célja lett volna, mert akkor több embert vittek volna el, nem csak Madurót és feleségét.

Másrészt pedig el akarják kerülni a párhuzamot, amit már így is rájuk aggattak, hogy ez a 2003-as Irak elleni háborúhoz, illetve Szaddám Huszein megbuktatásához hasonló történet – vélekedett az Amerika-szakértő, aki szerint az amerikaiak most szeretnék elkerülni azt a hibát, amit annak idején a Közel-Keleten elkövettek, hogy politikai vákumot hoznak létre. Félnek attól, hogy bár persze vannak ellenzékben kiszemelt szereplők, akik tudnák irányítani az országot, vagy lenne rá igényük, de ha ők erre különböző okokból kifolyólag alkalmatlannak bizonyulnak, vagy esetleg nem tudják stabilizálni a helyzetet, akkor az amerikaiak rosszabb helyzettel találják magukat szemben a közbiztonság és a stabilitás szempontjából, mint ami korábban volt. Valószínűleg ezért is nem akarják egyből megbuktatni a rezsimet. Most azt nézik, hogy a rezsim tud-e olyan átmenetet biztosítani, ami teljesíti azokat az igényeket, amiket az Egyesült Államok kormánya megfogalmaz Venezuelával szemben. Tehát konkrétan leállítja azokat a tevékenységeket, amelyekben Maduro részt vett: az embercsempészetet, kábítószercsempészetetet. Másrészt pedig előkészítik-e egy rende, tisztességes választás demokratikus lebonyolítását. De mindez nyilván nem fog megtörténni egyik napról a másikra. Tehát

az amerikaiak ezért is beszélnek egy átmeneti időszakról. De kérdés, hogy ebben konkrétan az Egyesült Államok hogyan vesz részt. Ugye van ez a trumpi mondat, hogy mi irányítjuk Venezuelát, de ennek a részleteit igazából még senki nem tudja

– mondta Csizmazia Gábor.

Venezuela esetében nagyon sok minden van a mérlegen. Az egyik oldalon ott a kábítószerkereskedelem, a pénzmosás, a szabadságjogok lábbal tiprása, a választási eredmények meghamisítása. A mérleg másik serpenyőjében pedig ott van az ország rendkívüli nyersanyag-vagyona, az óriási mértékű aranytartalék, a jelentős földgázvagyon, és Venezuela rendelkezik jelenleg a világ legnagyobb kőolajtartalékával. Nyilván erre a másik serpenyőre is figyel Washington, különösen annak tükrében, hogy Donald Trump az Egyesült Államok elnökeként is azért egy üzletember.

Donald Trump már az első ciklusát megelőzően is, tehát amikor még csak beszélt a közügyekről, de maga nem volt tisztviselő,

Trump már akkor is mondott olyanokat, hogy például az említett 2003-as iraki intervenciót követően ő úgy gondolja, hogy az amerikaiaknak meg kellett volna tartaniuk az olajat

– emlékeztetett Czizmazia Gábor. Tehát adja magát a párhuzam, és persze sokan a nemzetközi közbeszédben is cinikus módon azt mondják, hogy hát hol van olaj, mert oda megy az Egyesült Államok. De a dolog azért ennél összetettebb, és ez most nem amerikai vagy trumpi apologetika – fogalmazott, hozzátéve: azt azért látni kell, hogy a Venezuelában található olaj az másfajta, nehéz olaj, és másmilyen technológiára van szükség ahhoz, hogy hasznosítani tudják. Nyilván ez megoldható, csak befektetés meg idő kérdése. Másrészt pedig azt is látni kell, és erről beszélt Trump is, amiben igaza van, hogy az elmúlt években

ahhoz képest, hogy mekkora olajkészleteken csücsül Venezuela, ahhoz képest nem tudott annyit kitermelni. Tehát maga az olajszektor is leépült az elmúlt években,

ezért azt, hogy az Egyesült Államok most az olajért ment volna be, direktben azért nem mondhatjuk. Donald Trump nem szégyenlős ilyen szempontból akár nyíltan is megfogalmazni a dolgokat, arra is emlékezhetünk, hogy azt mondta, hogy amit lefoglaltak olajkészleteket a venezuelai hajókról, azokat szépen megtartják. De hogy ők ezért mentek volna be, az túlzás, ne feledjük, hogy az Egyesült Államok mind gáz, mind olaj tekintetében maga is komoly készletekkel rendelkezik.

Ami igazából fontos a számukra, hogy a venezuelai olaj ne menjen a kínaiaknak meg az oroszoknak, főleg a kínaiaknak.

Tehát ilyen szempontból beszélhetünk arról, hogy az olaj egy tényező volt az Egyesült Államok számára. Erről egyébként Marco Rubio is beszélt tegnap. Neki is a szemére vetették, hogy ha itt tényleg a regionális stabilitás kérdéséről van szó, akkor hogy jön a képbe az olaj, miért beszél ennyien nyíltan erről Donald Trump, és Rubio ezt mondta, hogy a trumpi külpolitika összhangban van a nemzeti biztonsági stratégiával, meg a Monroe-doktrína kiegészítésével.

A Monroe-doktrína egy 1823-ban meghirdetett amerikai külpolitikai elv, amelynek a lényege egy mndatban, hogy „Amerika az amerikaiaké”, és ott nem tűrnek külső gyarmatosítást. Ez ma a gyakorlatban azt jelenti, hogy a latin-amerikai féltekét az amerikaiak „különleges érdekszférájuknak” tekintik. Donald Trump a mostani művelet után is úgy nyilatkozott a Fox Newsnak, hogy az amerikai dominanciát a nyugati féltekén többé senki sem fogja megkérdőjelezni.

„Az Egyesült Államok nem engedheti meg magának, hogy, sarkítva mondva, instabilitás legyen a saját hátsó udvarában, vagy az amerikai érdekeket közvetlenül veszélyeztető külső hatalom is jelen legyen ott”

– fogalmazott az Amerika-szakértő, hozzátéve: „itt nemcsak a kábítószerről beszélek, hanem a kínai meg az orosz érdekeltségekről is, és akkor így jön képbe az olaj”. Vagyis az Egyesült Államok nem engedi meg, hogy egy másik nagyhatalom jelen legyen az ő érdekszférájában.

Már sokan elkezdtek találgatni, a szakértők és a közbeszéd is, és mémek formájában is lehet vele találkozni, hogy akkor ki lesz a következő.

Nagy valószínűség szerint Kuba – véli a szakértő. Kubára már önmagában is hatást gyakorol, hogy vélhetően megszakítják a hírszerzési meg egyéb kapcsolatokat Venezuelával, ha úgy alakul a helyzet a következő hetekben, hónapokban, de még nem tudjuk pontosan, hogy ez mikor bontakozna ki.

De nagy valószínűség szerint Kuba lenne a következő, ha az Egyesült Államok még lépni akar a térségben, és ugye erre is tett utalást Donald Trump

– mondta Csizmazia Gábor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézet tudományos főmunkatársa, Amerika-szakértő az InfoRádióban.