Van egy tévhit, amely szerint Magyarország gazdag vízkészletekben, pedig ezeknek több mint 90 százaléka kívülről, a Kárpát-medencében lévő nagy folyók vízgyűjtő területeiről érkezik. Ezeknek a folyóknak a vízhozama – vagyis az, hogy a mederben mennyi víz van –, meghatározza a talajvíz szintjét, illetve ennek a csapadékból való újratermelődését.

„Aki az elmúlt időszakban figyelte a híradásokat, vagy egyáltalán csak kiment az utcára, az tudhatja, hogy nagyon aszályos éveink voltak. 2020-tól kezdve három rekord évünk is volt, ami a korábbi száz év adatait megdöntötte. Ebben a helyzetben Magyarországon a legtöbben nem a csapból locsolják a kertjüket, hanem a kutakból" – emlékeztetett Szabó Dániel. Azt is megemlítette, hogy ezzel kapcsolatban a kormány viszonylag megengedő, hiszen moratórium van arra, hogy ezeket a kutakat bejelentsék a felhasználók. Ennek ellenére mégis a vízkivételi helyek legnagyobb része illegális.

Az OECD – a legfejlettebb ipari országok szervezete – valamint a magyar hatóságok úgy becsülik, hogy a felszín alatti vízkivételek 16 százalékát ilyen, be nem jelentett kerti kutakból vételezik. Viszont mivel nem tudni pontosan, hogy hány illegális kút van az országban, még

az sem kizárt, hogy a ténylegesen lecsapolt víz mennyisége akár a készletek harmada is lehet.

Márpedig ez a felszín alatti tartalékok újratermelődését akár 50-55 százalékkal is ronthatja. Mindez óriási problémákat okozhat, hiszen Magyarország egyáltalán nem vizekben gazdag állam.

Ez még akkor is igaz – folytatta a Portfolio elemzője – ha az utóbbi időkben történtek lépések az országba beérkező vizek egy részének visszatartására. Ennek dacára, a kelleténél sokkal kevesebb víztározó épül, pedig a téma már a politikában is fókuszba került. Ne is csodálkozzon senki, hogy Magyarország vízmérlege, vagyis a beáramló és kimenő vizek mennyiség továbbra is negatív, tehát több víz folyik ki az országból, mint amennyi beérkezik – mondta.

„Ahhoz, hogy ezen változtassunk nagyon fontos lenne a szomszédos országokkal való együttműködés is, mivel az a víz, amit Magyarországon felfogunk, már nem fog eljutni Szerbiába, Romániába, vagy Horvátországba. Ezért

közös politikát kellene kialakítanunk a vízmegtartással kapcsolatban. Ám ez rendkívül kényes politikai ügy”

– magyarázta Szabó Dániel.

Az aszályos időjárás miatt nagyon sok önkormányzat – mind Budapesten, mind vidéken – sokat tesz azért, hogy az esővizet különböző gyűjtőkben tárolja a lakosság, és abból locsoljon. Ezzel egyébként javítható a talaj nedvességtartalma is, ami különösen fontos azokban az időszakokban, amikor nem esik eső viszont a növények nagyon is igényelnék a vizet.

Ugyanakkor az OECD nem az illegális kutak felszámolásában látja a megoldást, hanem az átláthatóságban és a jogérvényesítésben. Vagyis minél több ilyen vízkivételi helyet kellene nyilvántartásba venni és rögzíteni azt is, hogy mekkora a hozamuk. Persze vannak az országnak olyan súlyos helyzetben lévő körzetei, ahol elkerülhetetlen az engedély nélküli kutak legalább egy részének megszüntetése. „Az Észak-Alföldön vagy Észak-Magyarországon, olyan látványos a kiszáradás és a talajvízkészletek eltűnése, hogy ezekben a régiókban muszáj korlátozni a bejelentés nélküli vízkivételeket.”

Az is nagyon fontos lenne az OECD szerint, hogy a vízhasználati adatokat egységes, nyilvános rendszerben gyűjtsék össze,

amit maguk a vízfelhasználók, tehát az öntözésre kényszerülő gazdák is láthatnák, mert ezzel jobban tudnák megtervezni a saját vízkivételüket, vízhasznosításukat. „Ha ebben a helyi hatóságok is együttműködnek, akkor elkerülhetnénk, hogy a vizeink 16 vagy akár 30 százaléka is elvesszen az illegális kitermelés miatt. Így biztosítani lehetne azt, hogy a talajnedvesség az aszályos időszakokban se csökkenjen olyan drasztikusan, mint azt az elmúlt években láttuk” – hangsúlyozta Szabó Dániel, a Portfolio szakértője.