A Klímapolitikai Intézet elemzése szerint az Oroszország felőli kőolajszállítások esetleges leállása csak mérsékelt üzemanyaghiánnyal járna Magyarországon, az Adria-vezeték és a Dunai Finomító, valamint a késztermékimport képes lenne biztosítani a hazai üzemanyag-ellátást. Ugyanakkor a Mol finomítóit elsősorban az orosz eredetű olaj feldolgozására optimalizálták, nem pedig a tengeri kőolajéra. Az eltérő típusú olajok kémiai összetétele jelentősen különbözik, így az átállás komoly, szigorúan ellenőrzött és időigényes folyamatot jelent.

A tanulmány szerzője, Zay Balázs az InfoRádióban elmondta: az orosz savanyú típusú kőolaj, míg a tengeri olaj teljesen eltérő kémiai összetételű, ezért nem ajánlott ellenőrzés nélkül tölteni. Ugyanakkor ha a kényszer úgy hozná, a Mol más kimenettel a tengeri olajat is tudná finomítani, csakhogy ebben az esetben rengeteg üzemhibával, illetve eltérő termékösszetétellel kellene számolni. A Klímapolitikai Intézet vezető kutatója hozzátette: adott esetben az Adria-vezeték is lehet a Barátság kőolajvezeték alternatívája, előbbi megfelelő kapacitásaival ki tudná elégíteni a magyarországi szükségletet, de problémát jelenthet, hogy a szlovákiai finomító is tagja a Mol-csoportnak.

A horvát JANAF vállalat által üzemeltetett infrastruktúra technikai kapacitása évi 24 millió tonna, de a gyakorlati kapacitás vitatott. A magyar fél szerint a Magyarországra vezető szakasz évente 11,8 millió tonnányi kapacitással rendelkezik, míg a horvátok szerint speciális súrlódáscsökkentő anyagok használatával 14,3–14,4 millió tonnára növelhető a szállítási kapacitás. A Klímapolitikai Intézet tanulmánya szerint ez elviekben elegendő lenne Magyarország (8,1 millió tonna) és Szlovákia (6,1 millió tonna) együttes igényeinek fedezésére, de a gyakorlat ezt nem igazolta. Az Adria-vezeték elméletileg képes lenne Szlovákiát is ellátni, mivel a vezeték Magyarországon keresztül kapcsolódik a Barátság vezetékhez a szlovákiai Ipolyságnál.

„A magyar és a horvát fél nem ért egyet, a valóságban még nem próbálták ki ezt a megoldást, tehát nem tudjuk, hogy működne-e”

– jegyezte meg Zay Balázs.

A legtöbb embert az a kérdés foglalkoztatja, hogy ha teljesen le kellene válni az orosz olajról, az mit jelentene a költségekben. A szakértő elmondta: Magyarországnak jelenleg olyan partnere van, amely hosszú távra szállít, ráadásul az orosz olaj világpiaci ára mindig a tengeri olaj ára alatt van, vagyis olcsóbban lehet orosz olajhoz jutni, mint a Brent típusú északi-tengeri olajhoz. Ha le kellene válni az orosz olajról, annak minden bizonnyal nagy árfelhajtó hatása lenne egész Európában. Két független európai agytröszt, a Center for the Study of Democracy (CSD) és a Centre for Research on Energy and Clean Air (CREA) elemzése szerint hiába vetett ki a Nyugat gazdasági szankciókat, kerülőutakon továbbra is ugyanannyi szénhidrogén érkezik Oroszországból az Európai Unió tagországaiba, mint az ukrajnai háború kitörése előtt. Az elemzőintézetek kiderítették, hogy sok esetben az orosz nyersolajat Indiában finomítják, majd Törökországon keresztül jut Európába.

Zay Balázs külön megemlítette Azerbajdzsánt, ugyanis több földgázt értékesít az Európai Unió számára, mint amennyit kitermel. Ezt úgy tudják megvalósítani, hogy a különbözetet megveszik a Gazpromtól.

„Európai uniós szinten ugyanúgy megvesszük az orosz energiahordozót, csak már nem annak nevezzük, hanem az átrakodó állomásról kapja a nevét”

– jegyezte meg a Klímapolitikai Intézet vezető kutatója.

A Dunai Finomító teljes átállása a Mol becslése szerint 700 millió dollárba kerülne. A tulajdonos évek óta szorgalmazza, hogy minél diverzifikáltabb olajkészlettel működjön a százhalombattai üzem, az ugyancsak a Mol-csoporthoz tartozó pozsonyi finomító esetében viszont el sem kezdődtek ilyen típusú beruházások. Zay Balázs emlékeztetett, hogy a Mol nemrég azt kommunikálta, ha mostanában indítanák el a folyamatot, akkor a Dunai Finomító valószínűleg a jövő év végére tudna átállni nem orosz típusú olajra.

A horvát tranzitdíj üzleti titok részét képezi, és bár korábban kiszivárogtattak bizonyos összeget, ezt senki sem erősítette meg hivatalos fórumon. A szakértő megjegyezte: nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a Mol vezetősége és a horvát állam közötti viszony nem felhőtlen az INA horvát olajipari vállalat értékesítése óta. Az INA 49,08 százaléka a Molé, a magyar olajtársaság rendelkezik az irányítói jogokkal is a vállalatban. A cég 44,84 százaléka viszont a horvát állam tulajdona. A konfliktus nem oldódott meg, a horvát fél pedig sajtóhírek szerint előbb 80, majd 250 százalékos tranzitdíjemelést hajtott végre.

„Ha igazak ezek a hírek, akkor Európa legdrágább tranzitdíját fizettetik meg velünk.

Az ilyen ügyekben az Európai Bizottság az illetékes szerv, mégsem indított eljárást” – tette hozzá Zay Balázs.

Februárban bejelentették az új magyar–szerb kőolajvezeték megépítését, amely nagyrészt szintén orosz olajat szállítana. Várhatóan 2027-re válhat működőképessé. Zay Balázs szerint nagy előnye lehet ennek a vezetéknek, hogy mivel Szerbia nem tagja az EU-nak, így a szomszédos országra nem vonatkozik az uniós szankciók betartása. A vezeték a százhalombattai finomítót kötné össze a szerb Röszke–Újvidék szakasszal, lehetővé téve a szerb NIS finomítóval való kölcsönös ellátást. Ez a lépés nemcsak növeli az energiabiztonságot, hanem erősíti a közép-európai energiaintegrációt is.

„Ha bekeverik az orosz olajat más olajjal, akkor nem lehet rá azt mondani, hogy orosz olajszármazék. Ez által a finomított termékeket minden további nélkül be lehet majd hozni Szerbia felől. Ráadásul a két finomító összekötésével el tudják látni egymást kőolajjal, ami mindkét fél számára kedvező lenne” – magyarázta a Klímapolitikai Intézet vezető kutatója.