Negyedik – újabb hatéves – ciklusát kezdi meg a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelőjeként Prőhle Gergely. Az evangélikus egyház új elnök-püspöke Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke lett, aki Fabiny Tamást váltotta a tisztségben. A hatvanöt fős testület november végén saját tagjai közül lelkészi elnöknek Lázárné Skorka Katalint, nem lelkészi elnöknek Ittzés Andrást választotta. A lelkészi alelnök Gerlai Pál, míg a nem lelkészi alelnök Dobrovolni Máté lett. Prőhle Gergely feladatairól, terveiről és a karácsony legfőbb üzenetéről is beszélt az InfoRádióban.

Mit csinál az országos felügyelő, az evangélikusok világi vezetője? Mi az Ön feladata ebben a tisztségben?

Elsőre talán viccesen hangzik, hogy valaki felügyelő, és még mielőtt bárki a Derrick című nyugat-német sorozatra gondolna, egyáltalán nem erről van szó. Magyarországon a protestáns egyházakban történelmi hagyománya van ennek vagy az ehhez hasonló tisztségnek. A Habsburgok az ellenreformáció idején nem voltak hajlandók egyeztetni a lelkészekkel, ezért az volt az elvárásuk, hogy minden egyház kormányzati szinten állítson ki egy olyan világi vezetőt is, aki tárgyalóképes. Az elődeim általában jómódú, arisztokrata földbirtokosok voltak. Én nem vagyok az, de manapság már nem is elvárás ez. Az egész civil szerepvállalásnak az a lényege az egyházban, hogy meglegyen az a fajta összeköttetés, ami a világi dolgokról tudósít az egyház berkeiben, illetve az egyház dolgairól tud kifelé tudósítani. Ez minden szinten, tehát gyülekezeti, egyházmegyei, egyházkerületi és országos szinten is megvalósul, így pedig mélyebb társadalmi kötődést és alaposabb kapcsolatot jelent a világi többséggel.

Hogy látja az elmúlt majdnem két évtizedet, illetve az elmúlt éveket? Hogyan épültek a gyülekezetek és hogyan változott a lélekszámuk?

A maguk egyházához kötődő keresztények közössége, a lélekszám – ahogy egész Európában – idehaza is folyamatosan fogy. Ez a negatív tendencia az egész nyugati civilizáció szempontjából egy nagyon fontos és megoldandó problémává lépett elő. Ez a fajta elvilágiasodás világjelenség. Ezen belül persze vannak nagyon jelentős növekedések is. Az én megfigyelésem az, hogy ahol a technológiai kihívások, kísértések ellenére egy-egy olyan személyiség vezet egy gyülekezetet – akár lelkészként, akár világiként –, aki meg tudja szólítani az embereket, ott nagyon látványos növekedés valósulhat meg. Ez főleg a közösségépítéssel, a közös cselekvés élményével, adott esetben az egyházon kívül is releváns társadalmi célok közös követésével érhető el. Lehet ez oktatás, diakónia, betegek vagy idősek gondozása. Bizonyos helyeken mindezek nagyon jelentős közösségteremtő erővel rendelkeznek. Számunkra mindig örömteli fejlemény, ha ezt láthatjuk. Ezt kellene általánossá tenni.

Új elnök-püspöke van a Magyarországi Evangélikus Egyháznak a győri püspök személyében. Biztosan találkozott és beszélt már Szemerei Jánossal. Milyen közös terveik vannak a következő időszakra?

Én már a negyedik elnök-püspökkel dolgozom együtt. Ittzés János, Gáncs Péter és Fabiny Tamás után mostantól Szemerei Jánossal. Az evangélikus közösség egy viszonylag kis közösség, nagyon sokan még rokoni kapcsolatban is állunk egymással. Mindenesetre nagyon régóta, szinte gyerekkorunk óta ismerjük egymást.

Az Ön felmenői közül is többen fontos szerepet töltöttek be az evangélikus egyházban, illetve annak vezetésében, ugye?

Hogyne, persze. Szemerei Jánosról fontos tudni, hogy nagyon fontosak számára a kis gyülekezetek, és ő mint dunántúli püspök pontosan tudja, hogy miről beszél, hiszen nagyon sok ilyen gyülekezetünk van. A gyülekezeti autonómia nagyon lényeges, tehát az, hogy meglegyen az önfelelősség. Azt tartjuk szem előtt, hogy úgy tudjunk segíteni ezeknek a kis gyülekezeteknek, hogy nem feltétlenül halat adunk nekik, hanem hálót, hogy egy bibliai képpel szemléltessem legfőbb feladatunkat. Az evangélikus közösségnek ugyanis nagyon fontos jellemvonása, hogy megteremtsük és aztán megtartsuk azt az önfenntartó képességet, ami ezeket a gyülekezeteket működteti. Természetesen nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az elmúlt években kötöttünk egy megállapodást a magyar állammal, és ennek jegyében számos olyan elsősorban diakóniai és oktatási intézményünk, óvodánk épül, amelyek nagy segítséget jelentenek a közösségek megerősítésében is. Ezeket a fejlesztéseket mindig úgy próbáltuk tervezni, hogy legyen egy erős közösség ott, ahol éppen egy ilyen intézményt építünk. Magyarán nem öncél a gyarapodás és az anyagi erő növelése, hanem fontosnak tartjuk, hogy ez mindig kéz a kézben járjon a közösség megerősödésével.

Mi a karácsony üzenete az evangélikusok számára 2024-ben?

A karácsony üzenete voltaképpen évezredek óta ugyanaz, ami persze az éppen aktuális társadalmi körülmények között más és más megvilágításba kerül. A Megváltó megszületésével az Ige testté lett, és azt gondolom, hogy ez a kisgyermek, aki előtt még a három királyok és a napkeleti bölcsek is meghajtják a fejüket a betlehemi jászolban, évről évre emlékeztet minket arra, hogy helyre kell tenni saját magunkban, a saját gondolkodásunkban a fontossági sorrendeket, a hierarchiák fontosságát, illetve a világi befolyás, a világi hatalom mulandóságát. Meggyőződésem, hogy a karácsony évről évre jó alkalmat teremt arra, hogy tisztázzuk a saját képünket a minket körülvevő világról, és arról is, hogy mi magunk hol vagyunk benne.