A gyerekpszichológusok szerint a szavaknak formáló erejük van a kicsik önértékelésére és későbbi kapcsolataira. A romboló hatású kijelentések tudatos elhagyásával és a reakciók átformálásával azonban magabiztosabb és kiegyensúlyozottabb felnőtteket nevelhetünk – írja a gyerekszoba.hu.

A szakma szerint az alábbi öt kifejezést érdemes a leginkább kerülni a családi kommunikációban.

• „Mert azt mondtam!” – A gyors engedelmességet kicsikaró klasszikus autoriter fordulat nem magyarázza meg a szabályok okát, csupán az alárendeltség és a frusztráció érzését erősíti. Helyette a szakértők rövid, világos indoklást javasolnak.
• „Ne sírj!” – A sírás az érzelmek természetes kifejezési formája. Ennek tiltása elnyomja a megélést, és azt üzeni a gyereknek, hogy a fájdalom vagy a csalódás kimutatása szégyellnivaló. Célravezetőbb az érzelmek validálása és a támogató jelenlét felajánlása.
• „Miért vagy már megint ilyen?” – Ez a megfogalmazás nem a pillanatnyi rossz cselekedetet, hanem a gyermek teljes személyiségét kritizálja. Hosszú távon rombolja az önbecsülést, ezért a hangsúlyt mindig a konkrét viselkedésre kell helyezni, felkínálva a javítás lehetőségét.
• „Más gyerekek jobbak nálad.” – A testvérekkel vagy kortársakkal való összehasonlítás azt az érzést kelti, hogy a gyermek önmagában soha nem elég jó, ami bizonytalanságot és egészségtelen versengést szül. A külső mérce helyett a saját erőfeszítést és a belső fejlődést kell elismerni.
• „Így csak a buták viselkednek!” – A gyerek értelmi képességeit minősítő mondat megbénítja a természetes kíváncsiságot és a tanulási vágyat. A hibázást a fejlődési folyamat természetes részeként kell beállítani, ahol a közös újrakezdés és a kitartás a kulcs.

A pszichológiai iránymutatások szerint a nevelés során a legfontosabb alapszabály, hogy a szülő mindig a gyerek aktuális viselkedésére reagáljon, ne a személyiségét minősítse, a tévedéseket pedig ne bűnként, hanem tanulási lehetőségként kezelje.