Sokak számára ismeretes, hogy a kutya morogni kezd, ha ijesztő, fenyegető helyzetbe kerül. A morgás sok esetben megelőzi a komolyabb agressziót, és jó esetben a szembenálló fél már a morgás hallatán lemond a konfrontációról - olvasható az egyetem közleményében, amely szerint a kutya morgása olyan akusztikai komponenseket tartalmaz, amelyek rendkívül pontosan utalnak a kutya testméretére ellenségeskedés, például egy csont őrzése közben.

A testméret fontos tényező az agressziós interakciók kimenetele szempontjából, ezért előfordulhat, hogy a küzdő felek megpróbálják a saját testméretükről kommunikált információt manipulálni. Mivel azonban a hang fizikai paraméterei többé-kevésbé szoros összefüggésben állnak a hangképző szervek anatómiai jellemzőivel, a hangban kódolt testméret manipulációja nem könnyű, és nincs is rá sok ismert példa az állatvilágból. Az egyik olyan faj, amelynél a vetélkedő felek akusztikai úton "nagyítják" magukat, a nálunk is gyakori gímszarvas. A bikák bőgés közben a gégefő lefelé mozdításával érik el, hogy a kiadott hang a valódinál termetesebb példányra utaljon.

Az ELTE négyfős kutatócsapata friss publikációjukban a világon elsőként adnak kísérleti bizonyítékot arról, hogy a kutyák az átélt fenyegetettség mértékének függvényében képesek manipulálni a testméretükről szóló hanginformációt egy agresszióval terhelt, agonisztikus találkozáskor.

A kísérletekben a kutatók 96 változatos fajtájú, valamint keverék kutya esetében az úgynevezett "fenyegető megközelítés" módszert alkalmazták, amelynek lényege, hogy a kísérletvezető lassan, a kutyára szegezett tekintettel közelít az állathoz, amely a gazdája mellett tartózkodik pórázra kötve. A kísérletvezető a kutyát nagyjából két méternyire közelítette meg, miközben a felhangzó morgásokat, valamint a kutya egyéb viselkedéselemeit is rögzítették.

Minden kutya két fenyegető személlyel találkozott pár napos különbséggel: a személyek vagy két férfi - kis és nagytermetű -, vagy két nő - szintén kis és nagytermetű-, vagy pedig egy férfi és egy nő voltak. A háromféle elrendezéssel azt tesztelték, hogy egy fenyegetően közelítő ember esetében annak neme, valamint testmérete miként befolyásolja a kutyából kiváltott elhárító és figyelmeztető jelzéseket.

A rögzített morgások számos akusztikai paraméterének elemzését követően kiderült, a kutya védekező reakciója nem a fenyegető személyek testméretétől, hanem inkább a közeledő ember nemétől függött. A morgó állat testméretétől árulkodó hangtani paraméterek - elsősorban a hang frekvenciája és formánseloszlása, vagyis öblössége, teltsége -, férfi közeledése esetén "nagyobb" kutyára utaltak, mint egy fenyegető nő láttán, azaz egy férfi közeledésekor a kutyák inkább éltek a manipuláció lehetőségével.

Mindezt befolyásolta az is, hogy az adott kutya milyen családban él: a férfira adott erősebb védekező reakciót olyan kutyák mutatták inkább, amelyeknek hölgy volt a gazdája, vagy vegyes, férfiakból és nőkből álló családban éltek.

Az egyetem közleménye szerint az eredmények több szempontból is rendkívül jelentősek: az ELTE etológusai elsőként mutatták ki, hogy agonisztikus helyzetben a kutya annak megfelelő méretet kommunikál magáról, amekkora fenyegetettséget észlel. Emellett a vizsgálatok elsőként szolgálnak kísérletes bizonyítékkal arra a közkeletű elképzelésre is, miszerint a kutyák többnyire jobban félnek a férfiaktól, mint a nőktől, azonban ezt a kutya előzetes tapasztalatai nagyban befolyásolhatják.