Rafa a Roland Garros, és a Roland Garros egyenlő Rafával – ezt mondta alkalmi útitársam, Carlos Pizzaro spanyol újságíró, aki több mint húsz éve tudósít a francia salakpályás helyszínről, ami a Grand Slam-viadal mellett idén a párizsi olimpia teniszversenyeinek otthona is. Éppen ezért ismeri jól a spanyol játékosokat, valamint az ikonikus pályát, és miután váratlanul leszállítottak minket a 126-os buszról a Garros felé tartva, mellé csapódtam, mert tudta az alternatív eljutási lehetőségeket. Végül két átszállás után megpillantjuk a Párizs csendes részén fekvő komplexumot, és már kívülről látszik: valóban különleges helyen járunk.
Nem csak az elfogultság beszélt belőle Nadallal kapcsolatban, hiszen a 38 éves spanyol sztár 14-szer nyerte meg a párizsi viadalt, gyakorlatilag díszpolgárnak számít a francia fővárosban – ez látszott azon is, ahogy fogadták a megnyitón, amikor futott a lánggal. Az is része volt a méltó búcsúnak, amely aztán a pályán folytatódott.
Nadal vasárnap éppen Fucsovics Mártont győzte le – a magyar egy szettet nyert a korábbi világelső, összesen 22-szeres GS-bajnok ellen -, így pedig összejött a játékok egyik legnagyobb érdeklődéssel várt mérkőzése: a spanyolra a második körben nagy riválisa Novak Djokovics várt. Ez volt kettejük hatvanadik egymás elleni csatája, az eddigi mérleg 30-29 volt a szerb javára. Párizsban először 2006-ban találkoztak. A mostanira természetesen zsúfolásig megtelt a Phillipe Chatrier aréna, 15 ezer néző figyelte az eseményeket – köztük több sztár is - szerencsés volt, aki bejutott A centerpálya mellett a többi helyszín környékén is nagy volt az élet, hömpölygött a tömeg a hirtelen jött kánikulában. Az érdeklődést jól mutatja, hogy a sajtótribün is tömve volt, akinek nem jutott ülőhely, egymás mögött három sorban állva, pipiskedve figyelhette a két zseni játékát.
Nadal és Djokovics uralta az előző húsz évet a teniszben – a már visszavonult Roger Federerrel együtt -, és bár már 38, illetve 37 évesek, valamint mindketten sérülésekkel bajlódtak, mostani ütközetük fel-felvillantott valamit a régi ragyogásból. Az első szettet a szerb dominálta, de Nadal is megküzdött minden pontért – csak már nem volt meg az a gyorsasásga, ami 15 éve, ahogy azt a meccs után maga is elismerte.
Néhány labdamenet azért így is a klasszikusokat idézte.
A sokat hibázó Nadal 0-5-nél tudott szépíteni, és ezt úgy ünnepelte a publikum, mintha megnyerte volna a meccset. Nem volt meglepő, hogy a többség inkább a spanyolért rajongott, de Djokovicsot ez nem szokta zavarni. A 6-1-re megnyert első szett után a másodikban már 4-0-ra vezetett az első olimpiai aranyáért hajtó szerb, amikor jött a feltámadás: Nadal stabilabban szervált, megtalálta a ritmust, és hirtelen 4-4-re egyenlített. A közönség minden megnyert pontnál ujjongott, hiszen ezzel is tovább nézhette a két világklasszist.
Nadalnak még volt labdája az 5-4-hez is, ám rontott, Djokovic pedig megrázta magát, és végül egy ásszal lezárta a meccset, ami így 1 óra 43 percig tartott. A szerb egyszer a füléhez mutatott, jelezve a közönségnek, hogy most tessék ünnepelni, amire persze füttyszó volt a válasz. A végén azért őt is megtapsolta a közönség, ezt pedig néhány labda kiütésével hálálta meg, de a nagyobb üdvrivalgást Nadal kapta.
A két klasszis összeölelkezett, a spanyol pedig integetve levonult a „második otthonának” számító párizsi salakról.
A vereség ellenére emelt fővel búcsúzhatott – legalábbis egyesben, hiszen Nadal az ifjú titán Carlos Alcaraz oldalán még párosban versenyben van, kedden majd egy holland párossal találkoznak, vagyis a „búcsúturné” még folytatódik. Hogy utoljára láthatta-e a salakkirályt a közönség egyesben? Egyelőre nem tudni, Nadal óvatosan beszélt a terveiről, az olimpia előtt csak annyit mondott, hogy egy kis pihenőre vonul, mielőtt döntést hoz. Párizsban jó eséllyel utoljára ragadott ütőt, és nagy vetélytársával, Djokoviccsal is utoljára találkozhatott.
A két klasszis egymást dicsérte a találkozó után.
„Ő volt a jobb játékos, ezt el kell fogadni. Nehéz volt megemészteni, ami egy óráig történt a pályán, de a megfelelő mentalitással álltam hozzá. Nem tudtam azon a szinten játszani, ahol kellett volna, nem tudtam folyamatosan problémát okozni neki. Már nem olyanok a lábaim, mint 15 éve, márpedig enélkül nem lehet nyerni a legjobb ellen.
Könnyű elemezni a meccset: én nem voltam azon a szinten, mint ő”
– mondta Nadal a vereség után.
Djokovics arról beszélt, hogy 2006-ban még nem gondolhatták, hogy most is ugyanazon a pályán, ráadásul egy olimpián fognak találkozni. „Ez egy különleges győzelem. Rafát a Roland Garroson legyőzni az egyik legnagyobb kihívás. Jól játszottam, majdnem tökéletesen, de aztán megnehezítette a dolgomat, mert még mindig nagy küzdő és képes a legmagasabb szinten játszani.” A szerb hozzátette, rendkívül motivált, hogy elérje a nagy célt, és a Grand Slamek után olimpiai aranyat is szerezzen.