Ahogyan visszaidézik a 2022-es dohai hangulatot, úgy látják, nagyjából most él át hasonlót az argentin tábor.

Katarban a szurkolók ünnepi hangulatot teremtettek, a Souq Waqif piacon, szőnyegek, fűszerek, arab parfümök és a hagyományos vízipipák – vagyis a sisa vagy hookah – között. Kansas Cityben a találkozóhely a Mill Creek Park lesz, ez a hatalmas park bárok, múzeumok és a város egyik leghíresebb nevezetessége, a J. C. Nichols-szökőkút ölelésében fekszik. A várakozások szerint ezrek gyűlnek itt össze argentin mezbe bújva a hagyományos szurkolói találkozóra.

„Az argentinok számára a látvány óhatatlanul Dohát idézi, hiszen a válogatottat övező hangulat egyre inkább azét a világbajnokságét tükrözi. Az Egyiptom elleni drámai győzelem újra felszította a 2022-es emlékeket. A kihívás most az, hogy maga a csapat is ismét szintet lépjen. Souq Waqif piaconelmélkedett a La Nacion.

Az argentinok úgy gondolják, hogy a svájciakkal szemben óriási létszámfölényben lesznek a lelátón. „A tömeg már megmutatta magát Kansas Cityben, Dallasban, Atlantában és Miamiban is, szombaton pedig újra megtölti a lelátókat ott, ahol minden kezdődött: ugyanazon a helyszínen, ahol az Algéria elleni kiütéses győzelem született, és ahol a csapatkapitány megszerezte első három gólját ezen a világbajnokságon.”

Majd következik egy kritikus értékelés: „Ami viszont még nem ugyanaz, az maga a csapat. Az a megállíthatatlan argentin együttes, amely 2022-ben – különösen a Mexikó elleni mérkőzés után – tündökölt, leírhatatlan minőséget sugárzott, meg azt az érzést, hogy bármi történjék is, végül győztesen kerül ki a küzdelemből. Jobban játszott, hatékonyabban irányította a mérkőzéseket, Messi karmesterként vezényelt – anélkül, hogy neki kellett volna játszania az egész zenekar helyett. A mostani gárda viszont megszenvedett a Zöld-foki-szigetek ellen, és hajszál híján kiesett Egyiptommal szemben. Mégis sikerült mozgósítani azt a büszkeséget és szellemiséget, ami egy nyolc éve épülő projekt alapját képezi – ez pedig elég volt ahhoz, hogy ismét helyet biztosítson magának az argentin válogatott a világbajnoki elitben. Ez elegendő volt a továbbjutáshoz, de a kételyek eloszlatásához már nem. Most újra meg kell találniuk azt a formát, amely a csúcsra repítette őket. Tehetségük és jellemük megkérdőjelezhetetlen; már csak az van hátra, hogy a játékuk is felnőjön ehhez a szinthez.”

Az észak-afrikai csapat elleni győzelem újra feltüzelte a szurkolók lelkesedését, és a csapatot inkább a kitartásáért és büszkeségéért, mint a teljesítményéért ünnepelték.

Egyiptom ellen a csapat összeszedte magát, amikor a vereség biztosnak tűnt. Versenyben maradt egy olyan ágon, amely a sorsolás pillanatától kezdve kedvezőnek tűnt Argentína számára.

Az argentinok azt írják, a svájciaknak jobban örülnek, könnyebb mérkőzésre számítanak, mintha a kolumbiaiak jutottak volna tovább a tizenegyespárbajból.

Ismét csak olvassunk bele a La Nacionba: „A svájciak nem tűnnek a legnehezebb ellenfélnek; sőt, sokan szívesebben néznek velük szembe, mint Néstor Lorenzo csapatával – egy félelmetes riválissal a Copa América döntőjéből, amellyel különleges rivalizálás van. A nyolc negyeddöntős csapat közül a második legalacsonyabban rangsorolt, közvetlenül Norvégia előtt, a svájci.”

A napilap kitér arra is, hogy mind az argentin szurkolók, mind a játékosok körében az a meggyőződés: ez a csapat egy, talán két meccsen is tud rosszul játszani, de nem valószínű, hogy ezt háromszor egymás után fogja megtenni.

Bár mindig lehet meglepetés Lionel Scaloni összeállításában, Argentína várhatóan ugyanazzal a kezdőcsapattal áll ki, amely legyőzte Egyiptomot, Leandro Paredesszel és Julián Álvarezzel a tizenegyben. Scaloni a tornák végső szakaszában általában ragaszkodik a kialakított alapcsapatához.