Politikai, feminista és szakszervezeti mozgalmak küzdelmeinek eredményeképpen a múlt század elején született döntés arról, hogy az év egy napja legyen jelképesen a nőké. A legtöbb országban ekkortájt erősödtek meg a nők követelései szociális-gazdasági jogaik kiszélesítésére, a választójog elnyerésére, a foglalkoztatásban és a bérezésben érvényesülő hátrányos megkülönböztetésük megszüntetésére. Az első nemzeti nőnapot az Egyesült Államokban tartották meg 1909 februárjának utolsó vasárnapján, majd az 1910-ben Koppenhágában megrendezett II. Nemzetközi Szocialista Nőkongresszuson a német Clara Zetkin javasolta, hogy világszerte minden évben tartsanak nőnapot.

A nemzetközi nőnapot először 1911. március 19-én ünnepelték meg Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban, a tüntetéseken - amelyeken sok férfi is részt vett - a nők választójogának megadását követelték. (A nők Oroszországban 1917-től, Németországban 1919-től szavazhattak, a francia és az olasz nők azonban csak a második világháború végétől, a belgák 1958-tól, a svájciak 1971-től, a portugálok 1976-tól, a liechtensteiniek pedig csupán 1984-től élhetnek e joggal.)

Az időpont 1913-ban tevődött március 8-ra a New York-i textilmunkásnők 1857. évi sztrájkjának - más források szerint egy New York-i gyárban 1908-ban e napon bekövetkezett, 129 munkásnő életét követelő tűzvésznek - az emlékére. Magyarországon 1914-ben ünnepelték meg először.

Az 1980-as évektől ezen a napon a nőszervezetek felvonulásokon hívják fel a figyelmet a nők társadalomban játszott meghatározó szerepére, ugyanakkor kiszolgáltatottságára és védtelenségére is, voltaképpen arra, hogy a jogegyenlőség továbbra sem esélyegyenlőség. Számos országban nők ezrei tüntetnek e napon a nők társadalmi jogaiért és hátrányos megkülönböztetésük ellen.

Az Egyesült Államokban 1963-ban hoztak törvényt a nemek azonos fizetéséről, de a férfiak még ma is lényegesen többet keresnek. A nemek között az Európai Unióban is mutatkozik bérkülönbség, noha már 1975-ben irányelv tiltott meg minden díjazásbeli megkülönböztetést. Az Európai Bizottság 2009 márciusában kampányt indított a nemek közötti, átlagosan 16 százalékos bérszakadék megszüntetéséért, 2017 novemberében pedig cselekvési tervet terjesztett be ennek érdekében. Az Európai Unió 2022 novemberében jogszabályt fogadott el a nemek közötti egyensúly vállalati biztosításáról, eszerint a tőzsdén jegyzett társaságokban 2026-ra a nem ügyvezető igazgatói pozíciók legalább 40 százalékát nőknek kell betölteniük.

Ezen a napon sok helyütt a nők elleni erőszakkal szemben is felemelik szavukat a civil szervezetek, mert szerintük a családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás, a prostitúció áldozatait a jog nem védi kellőképpen, e cselekmények elkövetői jórészt továbbra is büntetlenek maradnak. Egy felmérés szerint az Európai Unióban élő nők 33 százaléka szenvedett el testi vagy szexuális erőszakot tizenöt éves kora óta. Az Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezet azt követeli, hogy állítsanak fel egységes és erős női ENSZ-ügynökséget, amely biztosítaná, hogy a nők a világ minden részén a gyakorlatban is élvezhessék jogaikat.